Köpöncei Péter: Zajlanak az események a hátunk mögött

Kezdjük kis történelmi visszatekintéssel. 2013-at jegyeztünk. Akkor, az Európai Bizottság elnöke José Manuel Barroso az USA elnökével Barack Obamával a G8-ak találkozóján, hivatalosan bejelentették a Szabadkereskedelmi Egyezmény (TTIP) megkötésének szándékát. Szlovákia gazdasági minisztériuma erről az egyezményről kiadott egy információs anyagot, melyben ecseteli az egyezmény szükségességét és pozitívumait. Szándékosan írom azt, hogy pozitívumait, ugyanis az egész anyag (18) oldal, szinte nem tartalmaz kritikát, vagy valós, vélt „félelmeket“. Az említett anyag nyolc részben boncolgatja az egyezményt, többek közt  - általános információk, transzparens kapcsolatok, mezőgazdaság, normák és szabványok, és vitarendezés a befektetők és az állam közt.

Miért kell ennek figyelmet szentelni? A kérdés jogos. Egy ilyen horderejű egyezményt – ,mely az említett dokumentum szerint magába kellene, hogy foglalja a költségcsökkentést a cserekereskedelemben az EU és az amerikai piac közt; mely a műszaki szabványok, biztonsági előírások, környezet- és fogyasztóvédelmi jogszabályok egyesítését szorgalmazza; avagy a munkahelyek stabilitását tűzte ki célul – nem lehet eltusolni az EU lakosai előtt. Márpedig most ez történik. Szinte alig van információ az egész egyezményről.

Egy magyarországi EP-képviselő szerint maguk a brüsszeli képviselők is csak egy külön helységben tekinthetnek bele az iratokba, azt is úgy, hogy nem vihetnek magukkal semmilyen olyan eszközt, mellyel másolatot készíthetnének a dokumentumról és a legfurább, hogy nem is nyilatkozhatnak róla. Megérteném ezt is, mert egy komoly horderejű, stratégiai dokumentumról van szó, és feltételezésem szerint a felek nem szeretnék, hogy a tárgyalások nagy nyilvánosság előtt történjenek, de kérdem én, milyen módszer ez, hogy a képviselők előtt is ennyire titkolják? Valami nem lehet rendben ezzel az egésszel. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy az EU területén már több mint 2,3 millió ember tiltakozó aláírásával ellenzi ennek az egyezménynek a létrejöttét. Az EP zöldpárti frakciója is borúsan látja a helyzetet: „Nem egyenlő felek között jön létre az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi övezet, ezért csak a legversenyképesebb transznacionális gazdasági szereplőknek kedvez”. Ebből is látni, hogy nemcsak az emberek többsége nem hisz a projektben, de 273 parlamenti képviselő sem.

Szlovákiában nem téma az egyezmény. Természetesen ez a „közlékenység” az EU részéről nem idegen kormányunknak, ők ugyan így tusolják el a nagy horderejű ügyeiket. Ezzel a hozzáállással legalább hasonlítunk az EU-ra, és legalább valamiben eljutottunk egy szintre, avagy valami más zuhant a mi szintünkre?    

Nézzük meg közelebbről a műszaki szabványok, biztonsági előírások, környezet- és fogyasztóvédelmi jogszabályok egyesítésének problémáját is. Megint csak a már említett információs anyagra hivatkozhatom. Ebben az anyagban a mezőgazdasági minisztérium így kezeli a kérdést: „A Szabadkereskedelmi Egyezmény semmilyen hatással nem lesz szabványainkra, annak alkotási folyamatára. A harmonizációnak nem az lesz az értelme, hogy minimális közös nevezőben hasonlítsanak a szabványaink.” Már látom előre. Míg ma Európában pl. a környezetvédelem területén a vállalatot terheli a bizonyítási folyamat, hogy terméke nem tartalmaz káros anyagot (pl. kemikáliákat a kozmetikai iparban), addig Amerikában ez éppen fordítva van, ott a szabályozót terheli a bizonyítás. Ez ugyebár annyit jelent, hogy ma Európában addig nem kerülhet semmi sem az üzletekbe, míg azt nem elemezték és nem állapították meg, hogy nincs benne káros anyag. Amerikában ez úgy működik, hogy addig az üzletekben van a készítmény, míg ki nem mutatják a készítményről, hogy káros anyag van benne. 

Vegyünk egy következő példát. Tudatában kell lenni azzal, hogy Európában tiltó listán szerepel a génmanipulált növények és a hormonkezelt húsok forgalmazása. A helyzet újra csak ellentétes Amerikával. Ott mindez engedélyezett és nem titkoltan a TTIP-ben szintén szeretnék ezt viszont látni az amerikai forgalmazók, mert végül is azért akarnak kereskedni, hogy valamit el is adjanak. Kérdem én, melyik fél lesz az, aki majd meghátrál? Számomra elképzelhetetlen, hogy Amerika majd azt mondja: jól van Európa, megkötöttük a TTIP-t, ennek hatására majd mi szigorítjuk a szabványainkat, hogy nektek ne kavarjunk be. Akceptáljuk a szigorúbb szabályaitokat, még úgy is, hogy nekünk így kevés esélyünk lesz betörni a piacotokra. A nálunk megtermett génmanipulált gabonát nem fogjuk tonna számra hajóztatni, a marhát nem fogjuk hormonkezelni, mert tudjuk, veletek üzletelünk...

Az igazsághoz hozzátartozik, a szerdai szavazáskor (július 8.) az Európai Parlament megszavazta, hogy a génmanipulált termékek, mint ahogy a hormonmanipulált állattenyésztés témája sem fog tárgyalási alapot képezni az TTIP-ben. Ki tudja, lehet, meglepődünk. Mégiscsak milliárdokról van szó. Annál inkább elképzelhetőnek tartom azt, hogy majd mi - Európa - fogjuk azt mondani, hogy jól van, itt van ez az egyezmény, ne legyünk már olyan szigorúak velük, tegyünk egy kis engedményt. Ezzel megalapozzuk a hanyatlást és az egész európai minőség lefolyik majd az óceánba.

S még egy gondolat a mezőgazdasággal kapcsolatban. Jelenleg, mikor már az EU gazdasági rendszere amúgy is szabályozza, hogy melyik állam mit és hova importál és exportál, az amerikai mezőgazdasági termékek beáramlása milyen hatással lesz a nemzeti mezőgazdaságokra? Biztosan a honi munkalehetőségek száma fog növekedni…  Erre van szükségünk?

A pénzügyminisztérium a vitarendezést a befektetők és az állam közt így véleményezi. ”Következetesen hangoztatjuk, hogy a befektetési megállapodások az ISDS mechanizmusokkal együtt megfelelő eszközök a külföldi befektetések beáramlásának és megtartásának elősegítésére. Ugyanakkor az ilyen megállapodásokat kiegyensúlyozott tartalommal kell megkötni”. Ezzel nem is lenne gond, főként, hogy Szlovákiában már 1992-től él az a megállapodás az USA-val, miszerint a szlovák államot perelhetik a multinacionális cégek. Lehet, hogy az EÚ által mi is jobb pozícióba kerülhetnénk, és az eddigi arany standard elvét – maximálisan a befektető védelmében és minimálisan az állam szabályozási jogköre javára – esetleg bronzra váltjuk?  Mi a lényege ennek a tervezetnek? Mihelyst a multinacionális cég úgy ítéli meg, hogy a tagállam olyan törvényt fogad el, mely bár állampolgárainak egészsége vagy környezete védelme érdekében történik, ám ezzel a jogszabállyal az ő érdekei sérülnek, beperelheti az államot és nemzetközi bíróságon folytatják le az ügyet. Most mondhatják azt, hogy ez nem reális veszély. Lehet, de tudni kell azt is, hogy csak az elmúlt tíz évben több mint 400 per volt a bíróságokon, és a pénzek milliárd eurókra rúgnak.  

Gondolataimat egy Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz szavaival zárnám. „Egyoldalúan a multinacionális vállalatoknak kedveznek, az országos parlamentek döntési jogkörét pedig csorbítják az európai-amerikai szabad kereskedelmi partnerség tervezett megállapodásai, ezért nem szabad aláírni őket.”

Az Európai Parlament 2015. július 8-án, 436 IGEN, 241 NEM és 32 TARTÓZKODOTT szavazattal a végső fázisába juttatta a Szabadkereskedelmi Egyezményt.

Köpöncei Péter, az MKP lévai járási elnökségi tagja