Köpöncei Péter: Szomorú valóság, mikor a menekülés a megoldás
Mi lesz veled Európa? – jogosan tehetnénk fel ezt a kérdést, mikor a híradásokat figyelve a krízishelyzetek sokasága felett megállunk és elgondolkozunk, mondván, talán ez nem lesz komoly hatással ránk.
Mindennapos hír, hogy Európát elárasztják a menekültek tömegei. Szárazföldön, tengeren, repülővel. Jönnek, teret kérnek maguknak és népük fennmaradásának. A létfenntartás ösztöne az, ami hajtja őket. Nem hátrálnak meg úgy sem, hogy esetleg utolsó pénzüket kell, oda adják az embercsempészeknek, esetleg meg sem kell látniuk „új hazájukat” vagy majd menekülttáborokban kell élniük. Jönnek, mert hajtja őket a félelem és kilátástalanság, ami otthon leselkedik rájuk, és a remény, melyet az új honban látnak. Milyen veszélyeket hordoz az újkori migráció és tud-e a mindenkori hatalom megoldást találni rá? Ezek azok a kérdések, melyekre választ kell kapnunk.
Európa egy multikulturális térség, ahol szinte minden etnikum megtalálható. Az első komoly népvándorlás a határok megnyitásával kezdődött még a múlt században. Emlékszünk ugye a török vendégmunkások beáramlására Németországba. Azóta elteltek évtizedek, mostanra már odáig jutottunk, hogy ezek a bevándoroltak a liberális Németországban vallásuk gyakorlása érdekében mecseteket, minareteket akarnak építeni, a ramadán ideje alatt a munkát sok esetben megtagadják és ily módon nyomást gyakorolnak a munkaadójukra. Azzal nincs probléma, hogy egy népcsoport hű akar maradni történelméhez, vallásához. A gond ott kezdődik, hogy olyan értékeket erőltetnek az európaiakra, amik nem természetesek, az európai kultúrának ellent mondanak. Az ilyen népvándorlást, mely irányított formában történik, nem lehet ellenezni, mert ezt minden állam maga határozza meg. Viszont az a népvándorlás, mely külső erők hatására következik be, az bizony aggodalommal tölthet el minden európait.
Az évek, évtizedek folyamán a nagyhatalmak érdekes játékot játszanak. Legyen az Amerika, Oroszország, egy kutya. Háborúkat robbantanak ki, titokban pénzelnek lázadókat, felkelőket, kormányokat és kormányváltókat. Afganisztán, Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Szíria, Libéria, Nigéria – ez mind olyan állam, ahol érdekek végett zavargások törtek ki. A zavargások fő oka mindig a pénz és a hatalom. Az utolsó komoly zavargásokat, ha az ukrajnai konfliktust nem vesszük, az Iszlám Állam térhódítása és híveinek kegyetlen viselkedési formái biztosították. Nehéz elhinni, hogy egy-két arab milliomos gondolt egyet és elkezdte a Koránt öncélúan értelmezni, parancsba adva legyilkoltatni mindenkit, aki nem hajlandó vallást váltani. Kinek állhat érdekében, hatalmi harcok tanúi vagyunk Szíria és Irak területén is?
Tehát ott tartottunk, hogy vannak a menekültek és az EU. A már fentebb említett államok közül a legtöbb menekült a 2014-es adatok alapján Líbia kikötőiből indult útnak (kb. 140 ezer ember), pár ezren jöttek Egyiptom felől is, kb. 10 ezer fő Törökország felől érkezett. A szíriai menekültek száma megháromszorozódott egy év alatt és meghaladta a 40 ezret. A 2015-ös év már most is ennél jóval súlyosabb számadatokat mutat. Ezek szerint a millióhoz közeledik a menekültek száma. Mármost ez a tömeg mind Olaszország partjainál lépett be az EU-ba. Mindenkire érvényes az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata és a Genfi Egyezmény is. Ezeken belül is a jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz, vagy egy másik alapvető jog, védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől. Így egyértelmű, hogy azok a menekültek, akik politikai menekült státuszt kérvényeznek ezekkel az indokokkal, azokat be kell fogadni annak az államnak, melynek területére először lép a menekült. Törődni kell velük. Élelmezni, egészségükről gondoskodni, fedelet adni a fejük fölé, és még sorolhatnám. Ez az államnak többletkiadás, így jogosnak tűnhetnek azok a hangok, melyek ezt felróják az EU vezetőinek. Éves szinten milliókról beszélhetünk, természetesen euróban. Viszont van egy második csoportosulás is, ők a gazdasági menekültek, akik a munkavállalás végett érkeznek. Egyre több a kritikus hang, hogy meddig fogja ezt az EU tolerálni. A helyzet kritikusságát mutatja az is, hogy az EU-n belül is (utoljára Angliában voltak nagy ellentétek éppen a bevándorlók munkavállalása végett) feszültségek tapasztalhatók a tagállamok kölcsönös munkaerőpiacának használhatósága miatt. Mivel a tagállamokat egymás közt több államközi szerződés is köti – nem beszélve az EU alapszerződéséről és annak minden módosításáról–, így nehéz elképzelni, hogy a tagállamok közt ez komolyabb gondokat fog okozni. Európának talán van olyan gazdasági ereje, hogy a gazdasási menekültek érvényesüljenek a fejlett gazdaságokban, feltéve, hogy megkapják a menekültstátuszt.
Úgy gondolom, ha tényként kezeljük azt, hogy naponta több ezer bevándorló lép a kontinensünkre, akkor azt is tényként kell kezelnünk, hogy az EU-nak nincs elfogadható megoldása erre a helyzetre. Elhangzott már több javaslat, többek közt az is, hogy minden állam egyfajta kvótarendszer szerint kötelezően befogad pár száz vagy pár ezer menekültet. Kérdem én, ezzel mit érne el az EU? Meggyőződésem, hogy hosszú távon semmit. A legnagyobb problémát abban látom, hogy külső veszélyek azok, amikkel szemben állunk. Lehetnek akár radikálisabb elképzeléseink is a probléma megoldására, de az emberi jogok nem engednek. Meggyőződésem, hogy ezt csak komoly nemzetközi összefogással lehet megoldani, mégpedig úgy, hogy megpróbálják eliminálni azt a nemkívánatos helyzetet, ami miatt a menekülteknek muszáj elhagyniuk otthonaikat. Tenni kéne a zavargások, háborúk ellen, hogy ezek az emberek ne legyenek ráutalva a menekülésre. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a megoldás sok ember arcára derűt csal, megmosolyogtat és egy utópisztikus elképzelésnek tűnhet, és addig ez így is marad, míg magasabb érdekek fogják irányítani a külföldi eseményeket, a választott vezetőink hiteltelenül, ódzkodva, alibista módon fogják nyilatkozni, hogy ők „mennyire szeretnék” megoldani a menekültproblémát.
Viszont addig még ezt a felelősséget felvállalják a nagyhatalmak, addig még nagyon sok idő eltelik és a menekültek tömegesen fognak jönni Európába. A „vén” Európának ki fog kelleni állnia a következő rohamot is. Fel vagyunk készülve, hogy megvédjük értékeinket, kultúránkat? Mi, magyarok már mentettük Európa bőrét. Ismerjük ezt az érzést és a felelősséget is. Mi azokban az időkben felmértük a helyzet súlyosságát, mentettük hazánkat és ezáltal Európát is. Most ki fogja megmenteni a kontinenst? Bízom benne, hogy a választott vezetők nem a pénz prizmáján keresztül fogják látni a problémát, hanem mint felelős vezetők fognak előállni és kontinensünkért tenni.
Köpöncei Péter, az MKP lévai járás elnökségi tagja
Európa egy multikulturális térség, ahol szinte minden etnikum megtalálható. Az első komoly népvándorlás a határok megnyitásával kezdődött még a múlt században. Emlékszünk ugye a török vendégmunkások beáramlására Németországba. Azóta elteltek évtizedek, mostanra már odáig jutottunk, hogy ezek a bevándoroltak a liberális Németországban vallásuk gyakorlása érdekében mecseteket, minareteket akarnak építeni, a ramadán ideje alatt a munkát sok esetben megtagadják és ily módon nyomást gyakorolnak a munkaadójukra. Azzal nincs probléma, hogy egy népcsoport hű akar maradni történelméhez, vallásához. A gond ott kezdődik, hogy olyan értékeket erőltetnek az európaiakra, amik nem természetesek, az európai kultúrának ellent mondanak. Az ilyen népvándorlást, mely irányított formában történik, nem lehet ellenezni, mert ezt minden állam maga határozza meg. Viszont az a népvándorlás, mely külső erők hatására következik be, az bizony aggodalommal tölthet el minden európait.
Az évek, évtizedek folyamán a nagyhatalmak érdekes játékot játszanak. Legyen az Amerika, Oroszország, egy kutya. Háborúkat robbantanak ki, titokban pénzelnek lázadókat, felkelőket, kormányokat és kormányváltókat. Afganisztán, Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Szíria, Libéria, Nigéria – ez mind olyan állam, ahol érdekek végett zavargások törtek ki. A zavargások fő oka mindig a pénz és a hatalom. Az utolsó komoly zavargásokat, ha az ukrajnai konfliktust nem vesszük, az Iszlám Állam térhódítása és híveinek kegyetlen viselkedési formái biztosították. Nehéz elhinni, hogy egy-két arab milliomos gondolt egyet és elkezdte a Koránt öncélúan értelmezni, parancsba adva legyilkoltatni mindenkit, aki nem hajlandó vallást váltani. Kinek állhat érdekében, hatalmi harcok tanúi vagyunk Szíria és Irak területén is?
Tehát ott tartottunk, hogy vannak a menekültek és az EU. A már fentebb említett államok közül a legtöbb menekült a 2014-es adatok alapján Líbia kikötőiből indult útnak (kb. 140 ezer ember), pár ezren jöttek Egyiptom felől is, kb. 10 ezer fő Törökország felől érkezett. A szíriai menekültek száma megháromszorozódott egy év alatt és meghaladta a 40 ezret. A 2015-ös év már most is ennél jóval súlyosabb számadatokat mutat. Ezek szerint a millióhoz közeledik a menekültek száma. Mármost ez a tömeg mind Olaszország partjainál lépett be az EU-ba. Mindenkire érvényes az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata és a Genfi Egyezmény is. Ezeken belül is a jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz, vagy egy másik alapvető jog, védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől. Így egyértelmű, hogy azok a menekültek, akik politikai menekült státuszt kérvényeznek ezekkel az indokokkal, azokat be kell fogadni annak az államnak, melynek területére először lép a menekült. Törődni kell velük. Élelmezni, egészségükről gondoskodni, fedelet adni a fejük fölé, és még sorolhatnám. Ez az államnak többletkiadás, így jogosnak tűnhetnek azok a hangok, melyek ezt felróják az EU vezetőinek. Éves szinten milliókról beszélhetünk, természetesen euróban. Viszont van egy második csoportosulás is, ők a gazdasági menekültek, akik a munkavállalás végett érkeznek. Egyre több a kritikus hang, hogy meddig fogja ezt az EU tolerálni. A helyzet kritikusságát mutatja az is, hogy az EU-n belül is (utoljára Angliában voltak nagy ellentétek éppen a bevándorlók munkavállalása végett) feszültségek tapasztalhatók a tagállamok kölcsönös munkaerőpiacának használhatósága miatt. Mivel a tagállamokat egymás közt több államközi szerződés is köti – nem beszélve az EU alapszerződéséről és annak minden módosításáról–, így nehéz elképzelni, hogy a tagállamok közt ez komolyabb gondokat fog okozni. Európának talán van olyan gazdasági ereje, hogy a gazdasási menekültek érvényesüljenek a fejlett gazdaságokban, feltéve, hogy megkapják a menekültstátuszt.
Úgy gondolom, ha tényként kezeljük azt, hogy naponta több ezer bevándorló lép a kontinensünkre, akkor azt is tényként kell kezelnünk, hogy az EU-nak nincs elfogadható megoldása erre a helyzetre. Elhangzott már több javaslat, többek közt az is, hogy minden állam egyfajta kvótarendszer szerint kötelezően befogad pár száz vagy pár ezer menekültet. Kérdem én, ezzel mit érne el az EU? Meggyőződésem, hogy hosszú távon semmit. A legnagyobb problémát abban látom, hogy külső veszélyek azok, amikkel szemben állunk. Lehetnek akár radikálisabb elképzeléseink is a probléma megoldására, de az emberi jogok nem engednek. Meggyőződésem, hogy ezt csak komoly nemzetközi összefogással lehet megoldani, mégpedig úgy, hogy megpróbálják eliminálni azt a nemkívánatos helyzetet, ami miatt a menekülteknek muszáj elhagyniuk otthonaikat. Tenni kéne a zavargások, háborúk ellen, hogy ezek az emberek ne legyenek ráutalva a menekülésre. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a megoldás sok ember arcára derűt csal, megmosolyogtat és egy utópisztikus elképzelésnek tűnhet, és addig ez így is marad, míg magasabb érdekek fogják irányítani a külföldi eseményeket, a választott vezetőink hiteltelenül, ódzkodva, alibista módon fogják nyilatkozni, hogy ők „mennyire szeretnék” megoldani a menekültproblémát.
Viszont addig még ezt a felelősséget felvállalják a nagyhatalmak, addig még nagyon sok idő eltelik és a menekültek tömegesen fognak jönni Európába. A „vén” Európának ki fog kelleni állnia a következő rohamot is. Fel vagyunk készülve, hogy megvédjük értékeinket, kultúránkat? Mi, magyarok már mentettük Európa bőrét. Ismerjük ezt az érzést és a felelősséget is. Mi azokban az időkben felmértük a helyzet súlyosságát, mentettük hazánkat és ezáltal Európát is. Most ki fogja megmenteni a kontinenst? Bízom benne, hogy a választott vezetők nem a pénz prizmáján keresztül fogják látni a problémát, hanem mint felelős vezetők fognak előállni és kontinensünkért tenni.
Köpöncei Péter, az MKP lévai járás elnökségi tagja
Forrás
Hírek.sk
