2015. április 11., 12:10

Köpöncei Péter: Így látom én

Újra csak akkor kezdik oltani a tüzet, mikor már utána vagyunk, amikor már csak parázslik a romhalmaz. Miért is gondolom így? Az utolsó hónapok történései megmutatták, hogy Szlovákiában nagyon nincs rendben a közbeszerzés, de egészében véve is a honi gazdaság gyenge alapokon nyugszik. A híradások szinte nap mint nap rámutatnak arra a határtalan és képmutató viselkedésre, amely a politikai elitet jellemzi.

A kezdetekhez visszatérni nem érdemes, abból krónikát lehetne írni. Ugyanakkor a lényeg: amíg fiktív cégek, melyek egy-két nappal a versenykiírás előtt alakulnak és nyerik meg a több milliós pályázatokat, s amíg a multik rejtett kartellokat hoznak létre és a háttérben megegyezve eldöntik, hogy az állami építkezéseken miként fognak osztozni, kisemmizni és csődbe vinni a kis- és középvállalkozókat, addig Szlovákia gazdasága nem fog felvirágozni. Richter miniszter akár minden hónapban előjöhet újabb statisztikai adatokkal arról, hogy a munkanélküliség az országban csökken és éves rekordokat dönt, az élet azonban mást mutat.

Egy kereskedelmi rádió élő adásában a kormányfő, majd másnap a Most-Híd párt elnöke nyilatkoztak az építkezési nagyvállalat (VÁHOSTAV), rendezett szerkezetátalakításáról. Szavaikból egyértelműen kitűnt, hogy mindketten elhatárolódnak az aktuális helyzettől és a felelősséget a másik oldalra hárítják. Egy szó mint száz. Mindkettőjük nyilatkozata politikai tőkekovácsolás volt, mellyel a tömegeknek nyilatkoztak. Mikor rákérdezett a műsorvezető, miért nem oldották eddig ezt a problémát, egyértelmű válasz nem hangzott el, ezzel mintegy beismerték a politika és ezen iparág összefonódását. Nem oldották, mert nem állt érdekükben idő előtt lépni és ezzel saját „támogatóikat” megkárosítani. Most pedig, mikor napfény derült ama turpisságra, hogy a bankszektor kártalanítva lesz és a vállalkozók sokasága lehúzhatja a redőnyt, így a keletkezett adósságaikat maguk kell hogy megoldják, a politikai elit egymásra mutogat.

A 7/2005-ös törvény, mint ahogy az évszám is mutatja, már 10 éves lesz. Ez elég hosszú idő arra, hogy a parlamenti pártok változást eszközöljenek benne. Ennek a törvénynek értelmében jogi keretek közt lehet felszámolni vállalatokat vagy - mely most aktuálisan felkavarta a port -, vállalatokat lehet szerkezetileg átalakítani. Mit jelent ez a valóságban? Leegyszerűsítve: a fizetési problémákkal küzdő vállalatnak elengedik a fizetési kötelezettségét hitelezői felé és egy hitelezői testület (általában a legnagyobb hitelezők) döntése értelmében, megpróbálják minimális összegekkel kártalanítani a károsultakat. Ez a megoldás minden olyan vállalkozásnak segít, amely folytatni szeretné tevékenységét de fizetésképtelenné vált, viszont ezáltal a károsult vállalatok (kis- és középvállalkozók, hitelezők) „földönfutóvá” válhatnak.

Szlovákia gazdaságát köztudottan az autóipar „húzza”, viszi előre. Azzal, hogy Dél-Szlovákiában a mezőgazdaságot ellehetetlenítik, a termőföld, mely évszázadok óta eltartotta a népet, most harmad- és negyedrendűvé vált. Az ember jogosan gondolta, ha már ez nem működik, akkor majd máshol érvényesül. Eddig többé-kevésbé biztosított volt az építőipar. A férfiak sokasága járt hetezni, 8-10 napozni, hogy biztosítani tudja a családja jövőjét. Ez az iparág se biztosíték többé. Mennyi családnak kell tönkremenni azért, hogy a politikai elit jövedelme biztosítva legyen?

Nem az a megoldás, tisztelt politikai elit, hogy hirtelen változtatásokat eszközöljenek és a rendkívüli parlamenti ülésen, valamit elfogadjanak, hanem az, hogy rendszert vigyenek a káoszba és ne pillanatnyi megoldásokkal álljanak elő.

Ezzel a viselkedéssel és buzgalmukkal a probléma orvoslására sokadszorra váltak hiteltelenné. Az építkezés a lángok martalékává vált, itt csak egy teljes rekonstrukció segíthet, új alapokkal, új munkásokkal, új stratégiával.

Köpöncei Péter
az MKP lévai járási elnökségi tagja

Megosztás