Köpöncei Péter: Folytatódik a nővérek vesszőfutása

Sajnos, nagyon úgy tűnik, hogy ez egy választási ígéret kisstílű megvalósítása.  

Nem lehet mást mondani akkor, ha a tervezett törvény egyes passzusai csak bizonyos személyekre vonatkoznak. Esetünkben nem az összes nővér, szülésznő fogja január elsejétől „élvezni a fix alapfizetés biztonságát” és a javaslatként szereplő 0,81 százalékpontos korrekciót. Állítom ezt azért, mert a tervezett törvénymódosítás csak azokat az intézményeket tünteti fel a dolgozók bérezését illetően, melyek működési költségei az egészségügyi minisztérium által vannak támogatva, továbbá azok az állami vállalatok, melyeket az egészségügyi minisztérium alapított, illetve azok az üzleti társaságok, melyeket az egészségügyi minisztérium alapított és 100 %-os állami részesedéssel bírnak. Köztudott, hogy ezeken az intézményeken kívül számos más egészségügyi intézmény létezik még, melyekre a törvény ereje nem fog kiterjedni. 

Annak ellenére, hogy a nővérek, szülésznők bére a szlovákiai biztosítók által az intézmények felé folyósított eurókból van finanszírozva, kiszolgáltatottak maradnak munkaadójuknak. A minisztérium indoklásában úgy reagál, hogy nincs kompetenciája beleszólni a magánszektor bérpolitikájába. A biztosítók, legyen az állami vagy magánszektor, nagyságrendben azonos pénzmennyiséget juttatnak az intézményeknek az elvégzett teljesítményekért. A nővéreknek teljesíteni kell az állami és a magánszektorban is. Teljesítményük, az egyik vagy másik szektorban ugyanazokkal a pontokkal van értékelve. Akkor miért nem illetheti meg őket az azonos elbírálás? 

Pedig milyen egyszerű is a megoldás. Elég lenne egy effektív ellenőrzőmechanizmust beiktatni a törvénytervezetbe, melynek segítségével kiszűrhetőek a simlis praktikák. Már jó ideje érvényben van az, hogy a nővérek iskolázzák magukat, járjanak tovább képzésre. Továbbá vannak nővérek, akik főiskolai végzettséggel rendelkeznek, így teljesítik vállalt kötelességeiket. Egy normális társadalomban különbséget kellene tenni egy főiskolai végzettséggel bíró dolgozó és középiskolát végzett dolgozó bére közt. Mármost ezt nem tapasztaljuk az egészségügyben. A kontrollmechanizmusok nem ott vannak, ahol szükség lenne rájuk. Azt ellenőrzik, hogy az iskolázásokból elérik-e a megadott pontszámot, de azt már nem, hogy a munkáltató figyelembe veszi-e ezt a bérezésnél. Mennyi alkalmazott van, kiknek nincs beszámítva a túlóra, nincs értékelve az iskolája, a megszerzett pontjaikat sem válthatják euróra? Ebben az esetben hol van a minisztérium?

Szomorú, hogy a nővérek, szülésznők, kik napjaikat mások ápolásának szentelik, megint csak diszkriminálva vannak. Most aszerint, hogy állami vagy magánintézményben dolgoznak. Voltak már az utcán, tüntettek a parlamentnél, találkoztak a miniszterrel, és mi lett az eredmény? Csak az ígéretek, semmi más. Mindezek ellenére kitartanak a szakma mellett, miközben tudják, hogy munkájukat nem értékelik. Meddig vagyunk hajlandók tűrni azt a politikai képmutatást, ami mostanság jellemzi Szlovákiát? 

Köpöncei Péter, az MKP tagja