Könyörgés meleg szobákért
Ments meg, uram, minket a hideg házaktól, a fűtetlen lakásoktól! Ments meg minket a megfázástól, a téli nyavalyáktól, a taknyos zsebkendőktől…! Adj reményt, hogy enyhe lesz a tél és kibírjuk diszkomfortosabban is! Add meg a mindennapi legalább 21 fokot otthonaink fala mögött! Ja, és adjál hozzá elég pénzt is, hogy a magas számlákat ki bírjuk fizetni!
Ilyen és ehhez hasonló óhajok, sóhajok szerintem mostanában sokak gondolataiban megszületnek. Pedig még el sem kezdődött a tél, még csak a nyavalyás, ködös-nyálkás november mutatja igazán csúnya arcát. De már most nagyon hiányzik a melengető napfény, ami még a csontig hatoló hidegben is jólesik az arcunknak.
Már most nehéz a hivatalokban, ahol sorra betegszenek meg az alkalmazottak a 18 fokban. Hiába kaptak szolgálati mellényt, ülnek csizmában, az ujjuk így is elgémberedik, miközben ütögetik a számítógépek billentyűjét és próbálnak mosolyogni az ügyfelekre. A vízforralókat, kávéfőzőket, mikrókat meg ugyebár nem volna szabad használniuk… Szóval meleg tea sincs, ha csak nem visznek magukkal otthonról termoszban. Valahogy azt sejtem, mint a Messiást, úgy várják az ebédet, a meleg levest. Egész nap ülve, üldögélve egyszerűen kevés a 18 fok. Egy gyártócsarnokban, állandóan mozogva, fizikai munkát végezve talán elegendő, de csak ha nem nyitogatják állandóan az ajtókat, ha nincs huzat. Mert akkor a beszökő hideg miatt nő a megfázás esélye.
A pozsonyi malomvölgyi átriumos házakként elhíresült kollégiumokban már ezelőtt harminc évvel is gondok voltak a fűtéssel. Mi lehet ott most?! Meg lehet próbálni ilyen hőmérsékletben létezni, éjjeleken át tanulni… Az lesz a vége, hogy a fiatalok – tiltás ide, tiltás oda – hősugárzókat fognak használni, ami a villanyszámlát jócskán megugraszthatja.
Ki ne nyisd az ablakot, kiszökik a meleg, ma már szellőztettem reggel! Rivall rá egy anyuka kamasz gyermekére, amikor az szélesre tárja a balkonajtót. Hárman élnek egy fizetésből a lakásban. Már most is magas a rezsi, miből fogja kifizetni a fűtés árát?
Huszonegy fok és ne tovább! Ehhez az alapelvhez próbálja tartani magát manapság több háztartás is. Csakhogy nem mindegy, szigetelt-e ház, újak-e az ablakok. Mert ahol mindez nincs, ott bizony a huszonegy fok kevés lehet. Ott feljebb kell(ene) kapcsolni a termosztátot. Ott duruzsolna a kazán szinte egész nap. De ki fizeti ezt meg?
Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, vastag pulcsira és alacsony hőfokra kell váltani. Üzenték az EU „agytrösztjei”. Megnézném én, vajon hány fokos lakásokban, irodákban fagyoskodnak? Olyanokat vágnak a fejünkhöz, hogy elkényelmesedtünk, nem bírjuk elviselni az alacsonyabb hőmérsékleteket, nem bírunk áldozatot hozni és szolidaritást vállalni. Miért kellene nekünk megfizetni a nagyhatalmi játszmák árát?
Mikor e sorokat írom, a lakásban a hőmérő 21,3 fokot mutat, langyos teát szürcsölök. Nincs meleg, de vastag pulóverben elviselhető. Ma még nem szellőztettem, mert cseppet sem vonz, hogy a kinti nyirkos levegőt beeresszem a lakás falai közé. A penész már így is megjelent a falakon.
Az időjárás-előrejelzés semmi jóval nem kecsegtet. Marad a nyirkosság, ami talán még a hidegnél is rosszabb. Undok, megbetegítő, lélekromboló idő. Jobb kedvem csak akkor támad, mikor rágondolok, hamarosan bekapcsolom a sütőt és az majd egy kicsit átmelegíti a konyhát és nappalit. Hát ide jutottunk 2022 novemberében. „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.”
