Könyöradományok nincsenek, lépnünk kell!
A februári választási kudarc óta eltelt idő azért elég jól megtisztította, átláthatóbbá tette a felvidéki magyar politikai térképet. Azt is mondhatnánk, lehullott a lepel pártjainkról. De azt is, hogy nagyon kellett ez a megtisztulási folyamat a tisztánlátás érdekében.
Tíz éves tündöklés után nehéz helyzetbe került és egyszázalékos kispárttá zsugorodott a Most-Híd. Későn ébredt fel, hamarabb kellett volna elhatárolódnia a Fico és Danko féle garnitúrától, de a saját házuk táján is megállt az idő. Nem voltak képesek időben megszabadulni a hídverő majd hídveszejtő Bugártól, valamint cinkostársaitól, Érsektől, Bastrnáktól, Jakabtól, akik a vegyespártot a szakadék szélére kormányozták. Innen már csak másokba kapaszkodva lehetséges a visszaút, ha még egyáltalán létezik ilyesmi.
Az MKDSZ-nek és Magyar Fórumnak nagyobb a füstje, mint a lángja – mérhetetlenné váltak (nem is nagyon voltak mérhetők soha), megalakulásuk politikai tévedés, szemfényvesztés volt.
Valószínűleg hasonló sors várna az Új Egység Mozgalomra is, egyelőre csak az menti meg, hogy még nem élt önálló, felnőtt életet. Nincs az a választói akarat, amely ezeket a pártokat, pártszerű képződményeket egy százalék fölé emelje! Még akkor se, ha csupa jó dolgot szeretnének a felvidéki magyaroknak. Csak az mentheti meg őket, ha az egyesült magyar párt valamelyik platformjában megtalálják a helyüket.
Azt gondolták egyesek, hogy az Összefogás Mozgalom jöttünk, láttunk, győztünk lendülettel berobban a szlovákiai magyar politikai életbe. Ők is azt hitték, amikor villámgyorsan összegyűjtötték a megalakuláshoz szükséges aláírásokat.
Egy évvel ezelőtt bontottak szárnyat, azóta sebzett, néha sértett madárként röpködnek szorgalmasan a Felvidéken. Önálló pártként még soha senki nem mérte be őket. Az MKP oldalvizén evickélve szerettek volna kedvező pozícióba jutni, hogy aztán esetleg túlnőjék.
Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy a felvidéki magyar politikában továbbra is az egyetlen számottevő erő a Magyar Közösség Pártja, amely viszont csak akkor tesz jót a felvidéki magyarságnak, ha nem él vissza ezzel a helyzetével, hanem kompromisszumok árán képes lesz egybegyúrni a felsorolt szubjektumokat, amelyeknek önmagukban nincs életképes jövőjük, csak együtt képesek valamit elérni. Nagy a politikai felelősségük, mivel a választók már nem magyarázkodásokat akarnak, hogy emiatt, vagy amiatt nem jött létre az egység, hanem belátásokon, kompromisszumukon alapuló egyesülést szeretnének.
Egyelőre úgy fest, a közeljövőben létre tud jönni valamilyen formában az igazi magyar összefogás. Ez azonban nem lehet más, mint egy egyesült magyar párt! Az egységes, új politikai struktúra kialakításának levezénylése pedig az MKP-ra vár. Minden másfajta lazaság, könnyed forma, együttműködési hajlandóság-kinyilvánítás idejét múlt, már csak elszalasztott lehetőségnek számít.
Rajtunk már csak az egyesült magyar párt segíthet!
Ha ezt sikerül elérni, és miért ne sikerülne, akkor a felvidéki magyar választónak is könnyebb lesz a dolga a legközelebbi parlamenti választáson. Nem kell azon töprengenie kedveszegetten, hogy melyik magyar pártot válassza, csupán az lesz a dolga, hogy mérlegelje, mi a kedvezőbb számára: szlovák pártra szavazzon, vagy az egyesült magyar pártra. Tehát jó értelemben háromról kettőre szűkül a választási lehetősége!
Meggyőződésem, hogy februárban azért szavazott sok magyar bizalmat valamelyik jelenlegi szlovák kormánypártnak, mivel elegük volt Smerből, és hozzá akartak járulni Ficoék megbuktatásához.
Kockáztatták a magyar képviseletet egy Fico-mentes Szlovákiáért! És persze ehhez hozzájárult az is, hogy elegük volt a félresikerült összefogósdiból is. Beáldozta tehát magyar szavazatát, de erre a jövőben már nem lesz szükség, visszatérhet a gyökereihez. Látni fogja azt is, hogy a pártegyesüléssel megszűnt a magyarok összeférhetetlensége, tehát döntése elől elhárult mindkét akadály (Fico és a magyar széthúzás).
A jelenlegi kormányzási időszak után remélhetőleg azt is látni fogja a magyar választó, hogy ahhoz, hogy ki lehessen törni a magyar kisebbségre vonatkozó jelenlegi törvényi keretek közül, parlamenti képviseletre és szövetségesekre van szükség. Könyöradományok nincsenek, a jövőben sem lesznek, egységes és erős politikai képviseletre van szükségünk!
