Komolyan…
Az államháztartás állapotának javítása, illetve stabilizálása érdekében számos intézkedés született már a jelenlegi kormány létezése óta. A kormánykoalíció kezdetektől fogva folyamatosan megcélozza a bankok és más pénzügyi intézmények hatékonyabb megadóztatását. Olykor a pénzügyminisztérium, máskor pedig Andrej Danko, az SNS elnöke viszi a prímet a jobbnál jobb javaslatok özönével.
Danko kapitány a közszolgálati televízió 5 perc múlva 12 című vasárnapi vitaműsorában vette újra elő ezt a témát. Komolyan mondom, mondta komolyan, hogy a bankok azt teszik, amit csak akarnak. S hogy legfőbb ideje, hogy a pénzügyminiszter rálépjen a sarkukra. Nem csak hasból beszélt a reményei szerint, sőt jogosan leendő házelnök (szegény már maga is unja ezt az ötödik hónapja tartó huzavonát), hiszen ez a kérdéskör, s most megint szóismétlés következik, komolyan része volt a legutóbbi koalíciós tárgyalásnak.
Én pedig – sajnálom, de nem találok jobb kifejezést –, komolyan nem hiszem, hogy ha életbe lépne a bankok javasolt megadóztatása, azt nem a mindennapi ember sínylené meg.
Ja, meg is büntették, na nem Dankót, ő ugyan kapott pénzbírságot valamiféle kihágásért, de azt a két rendőrt marasztalták el, akik nem fújatták meg a baleset okozóját a kellő időben. Arról mit sem hallottunk, mi volt az oka a késlekedésnek. Csak találgathatunk. De hagyjuk, nem erről akartam írni, csak hát a gondolatok és az ujjaim a számítógép billentyűzetén valahogy mindig ugyanott kötnek ki.
Vissza a fő mondanivalómhoz! Hallott már valaki olyat, hogy ha bármilyen gazdasági megszorításra került sor az országban, annak a levét nem a kisember itta volna meg? Ugye, hogy nem!
Ahogy növekedtek az energiaárak, azonnal megnőtt az élelmiszerek és más árucikkek ára. Ezeket, ugye mi mindnyájan vásároljuk, és vannak ugyan, akiknek mindez meg se kottyan, de az átlagfizetésből és a nyugdíjból élőknek nagyon is sokat jelent. Ugyanez vonatkozik az egészségügyre.
Hogy, hogy nem, ez számunkra örök rejtély marad: tropára ment az egészségügyi ellátás. Ki lakol meg ezért? Hát mi, egyszerű emberek, mondom ezt én, egy egyszerű ember, aki a jelenséget saját bőrömön tapasztalom – néhány millió társammal együtt. Ki ne ismerné a folyamatosan növekvő illetékeket az időpontra való bejelentkezésekért a szakorvosokhoz – más módja nincs is, hogy bejussunk hozzájuk. Arról nem is szólva, hogy ezek az orvosok sorra bontják fel a szerződéseket az egészségügyi biztosítókkal, így a betegnek magának kell kifizetnie a vizsgálatot és a kezelést is. A gyógyszerekkel kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, hogy nemcsak túszai, hanem szponzorai is vagyunk a gyógyszeriparnak. További példáktól eltekintek a közegészség védelme, elsősorban a magas vérnyomás következményei miatt.
Szóval ne etessenek minket olyan dumával, hogy a mi érdekünkben igyekszik a kormány csökkenteni az államháztartás hiányát. A helyes kórmegállapítás ez lenne: bajban van az államkassza, tovább kell nyúzni a jónépet. Ennyi. Komolyan!
