Komfortzónából kilépni!

Tomáš Drucker oktatási miniszter a rossz PISA-eredményeket egyenesen tragédiának nevezte. S ígérte, hogy itt bizony komoly változtatásokra kell számítani. Egyrészt a gyermekek szövegértési és matematikai képességeit kell „feltornászni”, amihez rendszerszintű átalakításokra is szükség van. Másrészt ugyebár, itt van ez a fránya konszolidáció. Ahol csak lehet, spórolni kell, hát persze, hogy az alapiskolai hálózat optimalizálása is napirenden van. Nem ússzuk meg iskolabezárások, -összevonások nélkül.

Egyszerre talán túl sok minden történik most és a végkifejlet még kétséges. De hát a puding próbája az evés. Azok az iskolák, ahol már – önkéntes alapon – egy-két éve folyik az oktatási reform, bizakodóak, a gyermekeknek és a szülőknek tetszik az új tanítási „módi”. Jövőre már minden iskola számára kötelező lesz, s reméljük addigra minden pedagógus fel tud készülni rá.

Talán a legtöbb vitát a törvénymódosítási folyamat során a körzetesítés váltotta ki. Jobban mondva az, hogy az egyházi és magániskolákat megsarcolnák, ha nem elsősorban a saját körzetükből vennének fel diákokat. A szülő szabad iskolaválasztási joga itt most háttérbe szorult, hiszen a miniszter nem is rejtette véka alá, hogy a már meglévő iskolákban kellene elhelyezni a hátrányos helyzetű diákokat is. Ez bizony egyes régiókban komoly gondot okoz…

Amire nekünk, magyaroknak talán a legjobban fel kellene készülnünk, az a magyar iskolák hálózatának optimalizálása. Régiónként más-más kondícióban vannak iskoláink. Más a Csallóköz helyzete, mint Léva környékéé, ahol már csak szórványban élnek magyarok. A népfogyatkozás és a demográfiai előrejelzések tényét is szem előtt tartva kellene okos kompromisszumokat kötni.

Nagyon észnél kell lenniük a településvezetőknek, akiknek elemi érdekük, hogy iskoláikat a végsőkig megtartsák. S ha erre már nincs mód, mert elfogynak a gyermekek, akkor egy másik, nagyobb iskolába „becsatlakozzanak.” Ez nem ígérkezik fájdalommentes folyamatnak, hiszen láttuk ezt már a középiskolák hálózatának optimalizálása során is. Személyes érdekek mentén fulladhatnak kudarcba jó elképzelések. Talán azt lenne érdemes szem előtt tartani, hogy mindenkinek megfelelő megoldások nincsenek. De arra kell törekedni, hogy a legkevesebb „véráldozat” árán biztosítsuk a magyar nyelvű oktatást minden régióban – Pozsonytól Királyhelmecig.

Az előttünk álló kissé hektikus időszak a legtöbb terhet az iskolavezetőkre és a pedagógusokra rakja. Nekik kell „idomulniuk” a törvénymódosításokhoz. Ők lesznek azok, akik, ha eddig nem is, most már biztosan rákényszerülnek a továbbképzésen szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazására és újabb ismeretek szerzésére. Elvégre mit is ér az elmélet gyakorlat nélkül? Ha úgy tetszik, korszak- vagy szemléletváltásra lesz szükség. Ki kell lépniük a komfortzónából, ha eddig esetleg még nem tették volna. A pedagógus életpálya része a folytonos tanulás, a fejlődés, az új oktatási módszerek elsajátítása.

A mai, online generációkat már sokkal nagyobb kihívás tanítani, valamire rávezetni. De motiváló lehet, hogy felgyorsul a pedagógusi karrierben való előrehaladás. Magyarán rövidebb időn belül magasabb fizetési kategóriába kerülhetnek. Ez az oktatási tárca pedagógusmegtartó intézkedése.

Egyszerre most talán túl sok(k) a változás, de egyben több a lehetőség is. Arra, hogy mindenütt minőségi magyar iskoláink legyenek. Ahová örömmel megy a gyermek, a szülő is elégedett, a pedagógus pedig szinte lubickolhat abban, hogy olyan módszerekkel tanít, amilyenek a legjobban beválnak.

Nagyon sok helyen ez már régóta működik. Ezek azok az iskolák, ahová a legtöbb szülő szeretné beíratni a gyermekét… A cél igazán szent, hogy minden iskolánk valódi második otthon legyen, ahol szeretettel közelítenek a diákok felé és fel tudják őket készíteni az életre.