Kolek Zsolt: négy év újabb esély
A választás pontos végeredményét ugyan csak néhány nap múlva fogjuk megismerni, de a legfontosabb kérdés eldőlt: a FIDESZ-KDNP pártszövetség jelentős többséget szerzett, ilyen módon Orbán Viktor hamarosan elkezdheti harmadik kormányzati ciklusát. A kormányzó jobbközép 2010-hez képest ugyan valóban jelentős szavazattömeget veszített, de a megosztott ellenzék pártjaival szemben a listás választást utcahossznyi fölénnyel nyerte. Győzelme elvitathatatlan, mert a vesztes baloldal interpretációjával ellentétben, az elért eredménnyel a korábbi választási rendszerben is igen tetemes mandátumelőnyre tett volna szert. A külképviseletekről beérkező szavazatok feldolgozásáig még billegőnek számító egyéni körzetek a lényegen már nem változtatnak, a kormánypártok azonban mindaddig nem lehetnek biztosak az alkotmányozó többség megtartásában. A várhatóan májusban megalakuló harmadik Orbán-kormány egy a saját árnyékából már kilépett országot irányíthat tovább, az út azonban aligha lesz zökkenőmentes.
Április 6-a a magát kormányváltónak nevező baloldal csúfos bukását hozta. A rá eső szavazatmennyiséget 2010 óta érdemben nem tudta növelni: a FIDESZ-KDNP-t legfeljebb a fővárosi kerületek némelyikében és néhány vidéki nagyvárosban sikerült megelőznie. Bebizonyosodott, hogy a baloldali összefogás nem tudta megszólítani a 2006-os választásokon még a balliberális oldalra szavazó bizonytalanok tömegeit. A baloldal pártjai a májusi EP-választásokon már önállóan vágnak bele a voksokért folytatott küzdelembe. A szocialisták az új parlamentben is a baloldal messze legnagyobb erejét fogják alkotni, de kérdéses, hogy holtsúlyukat képesek lesznek-e valódi kormányváltó alternatívává fejleszteni 2018-ra. Mesterházy Attila a kampány során végig szürkének bizonyult, s bár a voksolást megelőző utolsó hetekben Gyurcsány Ferenc magához képest visszafogott volt, a vereségtől vasárnap este láthatóan és hallhatóan elvesztette józanságát. Bajnai Gordon beszéde a választások éjszakáján önkritikus, tárgyilagos hangvételével elütött volt szövetségesei megszólalásaitól. Az Együtt-PM szövetség számára nagy kudarc a vasárnapi választás, de Bajnai még nem veszítette el az esélyét, hogy a jövőben a baloldal meghatározó politikusa legyen.
A Jobbik saját mércéjével mérve csalódást keltő eredményt ért el, holott a húsz százalék fölötti listás eredmény akár kisebb áttörésként is értékelhető. A párt továbbra is a legnehezebb gazdasági helyzetben lévő Északkelet-Magyarországon a legerősebb, ugyanakkor jelentősen megerősödött a polgárosultabb Dunántúlon és számottevően növelte erejét a fővárosban is. Az egyéni kerületekben ugyan nem termett babér a pártnak, de a 2014-es választások eredményeként elmondható, a Jobbik országos középpárttá nőtte ki magát. Az idei választáson a Jobbik már jellemzően a Fidesztől nyerhetett új szimpatizánsokat, de vélhetően megtartotta a korábbi baloldali szavazóit is. Sikeresnek bizonyult a párt arculatváltása, a korábbiaknál visszafogottabb hangvétel. A Jobbiknak a következő ciklusban esély kínálkozik arra, hogy a parlamenti ellenzék vezető erejévé nője ki magát, különösen abban az esetben, ha a baloldal továbbra sem lesz képes hiteles alternatívát nyújtani.
Az LMP bejutása nagy siker a ciklus során kettészakadt ökopárt számára. A választók igazolták Schiffer András számítását, önállóan is képesnek bizonyult átbújni a tű fokán a párt. A Lehet Más a Politika jelenleg, hasonlóan az 1994-es Fideszhez, a „köztársaság tartaléka”. Szervezeti erejében a párt messze elmarad attól, hogy reálisan a közeljövőben kormányváltó alternatívaként építse fel magát, de fogyatékosságában is menedéket kínál a hideg polgárháborúból kiábrándult szavazóknak. Az LMP-nek igazi tere a baloldalon kínálkozik, történelmi küldetése, hogy a baloldali korszakváltást ne csak elkezdje, hanem be is teljesítse.
Kolek Zsolt
(A szerző publicista)
