Kolek Zsolt: mit ér a jelölt, ha magyar?
Az első magyar elnökjelöltre leadott közel százezer szavazat, politikai síkon tekintve, a közösség érdekképviselete számára szép sikernek mondható, távolabbra tekintve azonban már jóval árnyaltabb a kép. Bárdos elérte a kitűzött célt, támogatottságának mértéke átlépte az ötszázalékos határt – jelezve, hogy az őt jelölő párt a szlovákiai politikai élet megkerülhetetlen szereplője. A magyar elnökjelölt ráadásul jelentős különbséggel utasította maga mögé a Népi Platformot alkotó pártok közös jelöltjét, Pavol Hrušovskýt, akit a kampány kezdetén még a Híd is teljes mellszélességgel támogatott.
A politikai siker azonban nem feledtetheti, hogy az elnökválasztáson, bármily remek alkalom is kínálkozott erre, valójában Bárdos Gyulának sem sikerült integrálnia a 2009 óta megosztott felvidéki magyarságot. Ebből következően az elnökválasztás eredménye, komoly, megfontolandó következtetéseket vet fel a szlovákiai magyar közélet valamennyi szereplője számára.
Elgondolkodtató a déli, magyarlakta régiókra különösen jellemző választói érdektelenség, amely jelenség nem új keletű, de az utóbbi választások alkalmával felgyorsulni látszik a romló tendencia. A gazdaságilag leszakadó régiókban országosan is jellemző az alacsonyabb részvétel, magyar vonatkozásban a kiábrándultságot, a politikától való elfordulást a szlovákiai magyar közéletet az elmúlt években uraló törzsi háború minden bizonnyal tovább fokozza. A politikusellenesség, a felvidéki magyarság körében, mára az élet minden területén tetten érhető: hol hétköznapi helyzetekben, hol pedig – oda nem illő módon – ünnepi beszédben artikulálódik.
Bárdos Gyula, annak ellenére, hogy habitusánál fogva sokkal inkább integráló, semmint megosztó politikus, mégis része annak a politikai osztálynak, amely a magyar választók tekintélyes részéből heves ellenérzéseket vált ki. Ennek okán szereplése - hiszen ne feledjük, tiszteletre méltó, szép eredményt ért el - az aktuálpolitika nyelvén jól kommunikálható, de a múlt szombati eredmény releváns elemzése csakis mélyrehatóbb, a szlovákiai magyar társadalmat érintő vizsgálatokkal lehetséges.
Az elnökválasztás eredménye persze nemcsak a szociológusok számára fontos kiindulópont, idővel a szlovákiai magyar politikai osztálynak is reagálnia kell rá. A politikusellenességet a visszájára kell fordítani, mert bármely csábítóan is hangzik annak tagadása: jól működő polgári demokrácia elképzelhetetlen egy szakavatott, feladatára minden szempontból felkészült politikai osztály nélkül. A mainál lényegesen kisebb létszámú, de jóval professzionálisabb politikai osztályra van szükség. Igaz, a politika az elmúlt negyedszázadban adós maradt a kiválasztás módszertanával, az aktuálisan jellemző szekértáborharc pedig ellene hat bármilyen tisztulási folyamatnak.
Remélem, Bárdos Gyula pontosan tudja, hogy a közélet dagonyájából felfreccsent sár, nem miatta, de az ő neve mellett sem testesült szavazattá. Az 5,1 százalék ilyen módon az ő sikere, s mindazoké vele együtt, akik a világot nem hajlandók feketének és fehérnek látni, s azok kudarca, akik politikai karrierjüket a megosztottságnak, a megosztásnak köszönhetik. A felvidéki magyar közélet előtt álló kihívás súlyát tovább növeli, hogy alapos szociológiai vizsgálatok nélkül is érzékelhető a felgyorsuló asszimiláció okozta veszteség – drámai módon szemléltethető mindez a magyarlakta városok választási adatsorain keresztül is.
Kolek Zsolt
(A szerző publicista)