2016. október 17., 12:21

Kolek Zsolt: Kérdések és irányok a magyar belpolitikában

Ahogy az várható volt, az október 2-i kvótareferendum hosszabb távon is meghatározó erővel bír a magyar belpolitika folyamataira. Az eredmények értelmezése már a következő hónapok stratégiájának ágyaz meg mind a kormányoldalon, mind az ellenzék térfelén.

A kormánypártok, a 2008-as szociális népszavazás tanulságaiból kiindulva, a nemmel szavazó mintegy 3,3 millió választót szeretnék tartósan saját táborukhoz kötni. A baloldal a népszavazás eredménytelenségéből remél új lendületet szerezni, míg a Jobbik legszívesebben szabadulna a témától, hiszen a kormányt támogató álláspontja miatt a párt mozgástere az utóbbi időben alaposan beszűkült.

A kvótareferendum a kormánypártok számára legfeljebb félsikerrel zárult. Az október 2-i népszavazás a korábbi szabályozás szerint érvényes és eredményes lett volna, hiszen a választókorú népesség több mint negyede, a megjelentek abszolút többségét alkotva állást foglalt a nem mellett. A Fidesz által módosított népszavazási törvény azonban az érvényességhez megköveteli, hogy a választók abszolút többsége érvényesen szavazzon. A kormánypártok stratégái vélhetően úgy gondolkodtak, a referendum klasszikus ellenzéki műfaj, felidézve, hogy a Gyurcsány-kormány bukását a Fidesz által kezdeményezett szociális népszavazás készítette elő. Október 2-án azonban éppen a Fidesz verte le a magasabbra emelt lécet.

A félsiker annál szembeötlőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a kampány kezdetén a mérések szerint még érvényes és eredményes lett volna a kvótareferendum. Noha a marketingszakemberek erősen hisznek a kampányok mindenhatóságában, meggyőződésem, hogy a mindent beterítő kormánypropaganda visszafelé sült el, a pártpolitika szintjére tolva a migránskérdést. Az ellenzéki szavazók ilyen módon növekvő számban döntöttek a távolmaradás mellett.

Tanulság: a korábbi választásokon bevált habonyi praktikák nem jelentenek automatikusan csodafegyvert. A választót a végletekig leegyszerűsített üzenettel valóban könnyebb megszólítani, de érzelmi kötődést aligha lehet elérni ilyen módon. A 2014 óta tartó ciklusba illeszkedik, egyúttal a kvótareferendum kampányának egy másik tanulsága, hogy a Fidesz éppen a konzervatív törzsközönségének szánt üzenetekről látszik megfeledkezni.

A baloldal számára az október 2-i referendum a 2006-os országgyűlési választások óta az első olyan országos voksolás, amelyen nem szenvedett egyértelmű vereséget. Működő stratégiának bizonyult a baloldal bojkottfelhívása, igaz ez csak relatív siker, hiszen az otthon maradók többsége egy választási szituációban aligha sorakozik fel a baloldal mögött. Október 2-án a szokatlanul nagy számban érvénytelenül szavazók felhelyezték a politikai térképre a Kétfarkú Kutya Pártot. Kérdéses azonban, hogy a viccpárt képes lesz-e tartósan becsatornázni a politikából kiábrándult választók tömegeit.

Az október 2-át követő hetek eseményeinek tükrében jól látható, hogy a várt eredmény elmaradását a Fidesz stratégái a médiaszerkezet 2014-et követő előnytelen átalakulásával magyarázzák. A médiapiac áthangolása nem október 2-án vette kezdetét, legfeljebb az események felgyorsulni látszanak. Ebbe a sorba illeszkedik a TV2 és az origo tulajdonosváltása, majd az elmúlt napokban a Népszabadság kiadásának felfüggesztése, a Népszava eladása és a komoly ellenzéki sajtóportfóliót birtokló Spéder Zoltán kivonulása a magyar piacról.  

A magyar sajtó szerkezetének áttekintése külön elemzést igényelne, azonban sommásan kijelenthető, hogy egészen a 2006 és 2010 közötti ciklusig a baloldal hegemonisztikus pozíciókkal rendelkezett a  sajtópiacon. 2014-re ez már csaknem a visszájára fordult, amennyiben apolitikussá váltak a nagy kereskedelmi televíziók. 2014-et követően az RTL áthangolódásával és az Orbán-Simicska ellentét elmérgesedésével a Fidesz gyakorlatilag újra befolyásos médium nélkül maradt. A helyzet azonban nagyban különbözött a 2006 előtti valóságtól, a Fidesz gazdasági holdudvarának erejével a baloldali liberális oldal nincs egy súlycsoportban.

A sajtószabadságért frissiben aggódók szerencsés esetben azt is látják, hogy a rendszerváltoztatás óta zajló médiaháborúban a felek, finoman szólva, nem viselkedtek visszafogott apácaként. Egyszóval, tessék meglátni a saját szemükben is a gerendát. Nem véletlen, ahogy Tölgyessy Péter idézte fel nemrég: a Fidesz politikusai arra jutottak, hogy ölniük kell, vagy őket ölik meg. Mindez persze metaforikus, a hideg polgárháborúban legfeljebb szóbombák süvítenek, meg az akolba szorult párthónaljak mekegése hallik. Az más kérdés, hogy a magyar polgárok ilyen országban akarnak-e élni?

Kolek Zsolt

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.