Kolek Zsolt: Háborog a mély
A kormányválság olykor abszurditásba hajló fordulatai, ha a történteket kellő távolságból szemléljük, nem többek a felszín fecsegésénél. Annál tanácsosabb a mély háborgására figyelni, amely a sodró lendületű utcai megmozdulásokkal fontos üzenetet közvetített a politikai osztály számára: az izmosodó szlovák középosztály nem elszenvedője, hanem alakítója akar lenni a honi közéletnek.
Mélyebb szociológiai vizsgálat nélkül is megállapítható, hogy az utcákon a gazdaságilag prosperáló régiók polgárai voltak a leghangosabbak, míg a rozsdaövezetek csendje is magáért beszél. Szlovákia a maga Janus-arcúságával tekinthet vissza arra a lassan három évtizedre, amelyet a bársonyos forradalom óta maga mögött hagyott. Egyszerre van jelen a mag-Európához tartozás mind hétköznapibb élménye és a leszakadás reménytelensége.
A robusztus gazdasági fejlődés nyertesei ma még számszerűségében kevesebben vannak, de ahhoz már elegen, hogy közösségi élményként éljék meg elégedetlenségük kifejezését. A szlovák politika populista térfele a társadalom nagyobb hányadát alkotó vesztesek szavazatait begyűjtve, a kormányrúdnál rendszerszinten morzsának számító szociálpolitikai gesztusokkal tartotta fenn a társadalmi békét.
Robert Fico kormányai a gazdasági fejlődés ösztönzőit alig-alig csorbították, így az ezredforduló óta mind látványosabb polgárosodás lendülete a Smer-kormányok alatt sem tört meg. A polgári demokrácia hazai fejlődésének szervetlensége leginkább a gazdasági élet moguljainak, oligarcháinak közvetlen politikai befolyásában ragadható meg. Ez a szervezett felvilág a helyi önkormányzatoktól a törvényhozáson át a végrehajtó hatalmon keresztül az igazságszolgáltatásig hálózza be az államot, nem is beszélve a posztmodern hatalmi ágnak számító médiáról.
A globális kapitalizmus félperifériáján fekvő államok autarkiára törekedve harcot hirdetnek az internacionális tőke helyi reprezentánsaival szemben, helyzetbe hozva a nemzeti burzsoáziát, amely aztán neofita buzgalommal gyűri maga alá a hatalmi ágakat. Szlovákia a maga kétarcúságával, sok szomszédja számára irigylésre méltó módon, a centrum és a félperiféria mezsgyéjén foglal helyet: számos kórtünettel, de legalább annyi lehetőséggel.
Közhely, de mégis megkerülhetetlen állítás: polgári demokrácia nem működtethető polgárság nélkül. Ne legyenek csalfa reményeink, a szervetlen, oligarchisztikus berendezkedés felváltásához még hosszú időre lesz szükség, de 2018 tavasza egy új korszak nyitánya lehet. A szlovák polgárság bejelentkezett közpolitikai tényezőként. Pártja még nincs, mert igényeit jelen formájukban a parlamenti ellenzék pártjai sem képesek kielégíteni.
Az elmúlt hetek sokunkban felidézték 1989/1990 fordulóját, az illúziók hónapjait. Csak remélhetjük, hogy az előttünk álló évek reményei nem válnak illúziókká.
Kolek Zsolt
