Kolek Zsolt: Európai mérce
Bár Szlovákia jóval sikeresebb évtizedet tudhat maga mögött, mint déli szomszédja, az egykor a vasfüggönyön túlról irigyelt boldog Európa még mindig messze van: lelki értelemben és jólétben egyaránt. Persze az írástudó teljes joggal kérheti ki magának, hogy csalódása ellenére ő európai volt és maradt, azután némileg élcelődve hozzáteszi: neki ehhez nem kell igazolvány, közös pénz, Brüsszel és Strasbourg hivatalnokserege.
A huszadik század történelmének keserves tapasztalatai életre hívták az Európai Uniót, amely megjelenít valamit közös európaiságunkból, de hogy magunkénak éreznénk, alig hiszem. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindenkinek más baja van az integráció nyomán felserdült egységes Európával. Vannak, akik a nemzetállamuk feloldódásától félnek, mások szerint a mai EU még túlságosan is a nemzetállamok Európája. Egyvalamiben majdnem mindenki egyetért, az uniós intézményrendszer túlbürokratizált, működésének hatékonysága csorbát szenved. A következményekben már megoszlanak a vélemények: a szkeptikusok szerint a tehetetlenségbe fulladó uniós intézmények a globális nagytőke térnyerését készítik elő akarva-akaratlan. Megint mások a részérdekek gyakori előtérbe helyezését kárhoztatják a közösségi érdek felett. Ami bizonyos, a globális versenyben Európa lemaradni látszik az Egyesült Államok és a feltörekvő hatalmak mögött.
Május utolsó teljes hétvégéjén az európai polgárok voksaikkal, sokan közülük távolmaradásukkal, vonják meg egyéni mérlegüket. Szlovákiában „félidős” választásra készülnek a pártok, hiszen mandátuma felénél jár a 2010-ben felállt egypárti Fico-kabinet. Az államfőválasztás kudarca után a közvélemény-kutatásokat magabiztosan vezető Smer számára sem lehet mellékes, milyen listás eredményt tud felmutatni május 24-én. A megosztott jobboldali ellenzéknek fontos mérföldkő lehet az európai parlamenti választás. Amennyiben a jobboldali pártok összesített eredménye meghaladja a kormányzó baloldalét, a pártpolitika síkján is összedőlhet a Smer legyőzhetetlenségének mítosza. Ez a választási eredmény elégséges muníciót szolgáltathat ahhoz, hogy a jobboldalon zajló politikai versenyt racionális mederbe terelje, felcsillantva a 2016-os kormányváltás esélyét.
A szlovákiai magyar választók a legutóbbi EP-választáson még az egységes érdekképviseletre adhatták voksukat, két képviselőt juttatva Brüsszelbe. Az idei megmérettetés lehetőséget kínál az MKP számára, hogy 2009 után először utasítsa maga mögé listás választáson a két törvényhozási voksoláson is előtte végző Híd pártot. A Magyar Közösség Pártja az őszi megyei választásokból megerősödve jött ki, a lendület elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy a párt jelöltje az államfőválasztáson öt százalék feletti eredményt érjen el. A Híd számára az utóbbi két választási hadjárat kudarcosnak bizonyult, Bugár Béla pártja az EP-választáson szeretne revánsot venni. Az elmúlt hetek eseményei a Híd háza táján a tanácstalanságról, megengedőbben fogalmazva, az útkeresésről tanúskodtak. Amennyiben a párt szlovák pillérének tervbe vett megerősítése sikeresnek bizonyul, már rövidtávon is átrendezheti a szlovákiai magyar politikai színteret. Ebben az esetben az MKP számára esély kínálkozhat arra, hogy az etnikai szervezőelvet végleg maga mögött hagyó riválisa magyar nemzetiségű szavazóinak nagyobb részét megnyerje, újra tényleges gyűjtőpártként határozhassa meg magát. A Magyar Közösség Pártja májusban perdöntő választás előtt áll: kiderül, sikerül-e az előrelépés, megnyeri-e a párt a jövő építkezésének esélyét.
Kolek Zsolt
(Az írás megjelent a Szabad Újság hétközi lap szerdai számában is.)
