Kodály és Bürger
A magyar zenekultúra és gondolkodás huszadik századi megújításáról szólva elmondható, hogy a megvalósításához nagy lelkek, kiváló emberek kellettek.
A korszakos feladatot (nem csupán korszakos érvénnyel) Kodály Zoltán és Bartók Béla vállalta fel. Kétségtelen, volt ebben valami „Itt állok, másként nem tehetek!” Annyi büszkén elmondható, hogy Kodály és Bartók a magyar zene megújításával a világkultúrát is gazdagította.
A korabeli konzervativizmus (nem egyszer személyeskedő indíttatással) támadta a kodályi és bartóki nép-nemzeti programot, hiszen akkor még, a század elején, Kocsis Zoltán szerint „a magyar zenei életben szinte minden német volt”. Mai liberálisaink talán azt mondanák, kifogástalanul európai. Csak éppen semmi köze nem volt a magyar szellemhez, tehát a magyar élethez sem. Öntudatra, önbecsülésre nevelő hatása egyenlő volt a nullával.
Kodály 1927-ben írja: „A parasztság a magyarság egészéből egyedül őrizte meg azt a szikrát, amelyből, ha van mivel táplálni, felgyúlhat a nemzeti művészet tüze. Tanulhatunk tőlük zenét is, a mi zenénket, ha nem akarunk idegenek szellemi rabszolgája lenni.” Többek közt talán ezért is tartotta fontosnak a nemzetgyűlölő marxizmus-leninizmus oly sürgősnek a második világháború utáni években a közép-kelet-európai parasztság kiirtását.
Amíg a nyugati avantgárd kulturális bomlástermék, a századelőn születő új magyar zene paraszti nép-nemzeti minták követése a csaknem teljesen megszakított kontinuitás újra-fölfedezése. A nyugatihoz képest ellentétes irány, ellentétig feszülő különbséggel. Még csak nem is nép-nemzeti reneszánsz, főleg nem a reneszánsz deszakralizáló, istent és hitet romboló szellemiségével. Hiszen Kodály megkomponálja a Psalmus Hungaricust és a Budavári Tedeum-ot!
Van is része, többek közt a Háry Jánossal kapcsolatban is, töméntelen félreértésben. Hiszen Háry János nem csupán nagyokat mondó, mulattató alak. Alakja (jelentése) sokkal többrétű! (Szövegét Garay János Obsitos című verséből Paulini Béla és Harsányi Zsolt írta színpadra.) Kodály szerint: „sokkal több, mint egy jóízű genre-alak, mint egy Miles Gloriosus: ő maga az életre kelt magyar mesetermő fantázia.”
Háry János alakjának lényegében semmi köze Bürger Münchhausen bárójához. Háry a kulturális folyamatosság népmesei talajából sarjad ki, míg Münchhausenre akár úgy is tekinthetünk, mint a Nyugat mai, 21. századi kulturális szétesésének előzményére. De nyugodtan mondhatnánk akár azt is, jóslatára. Mai torz leszármazottja Harry Potter. Az a gyermeklelkeket rontó (célzatosan keresztényellenes) Harry Potter, amely morális példaképek helyett bizarr látványosságot kínál! A 18–19. századi Nyugat-Európa társadalmi, kulturális és hitélete már igen erősen a pénzhatalmi körök spekulatív hatása alatt alakul (torzul). Liberálisaink örömére. Vagyis szerves (szakrális) fejlődés helyett fikciók, spekulatív elméletekkel leplezett manipulációk. A kapitalizmus ellen hadakozó ateista Marx Károllyal.
Erről csupán annyit, hogy nem ebből a táptalajból nőtt ki a magyarság Élet-Mesefája. Ezért vigyázzunk, hiszen Soros György és a pénzügyi háttérhatalom erősödő, hangosodó hívó szava: a végkép megromlott (általuk megrontott) világ helyett építsünk Új Világrendet!
Megjelent a MAGYAR7 hetilap 29. számában.
