2019. június 8., 15:12

Klímabunkók

Elég volt hozzá néhány nap, és az EP-választások eredményének nyilvánosságra hozatala után az ilyenkor rendre megjelenő, ilyen-olyan politikai elemzések az unásig csépelték az eredmények két legnagyobb tanulságát.

201609232358000.afd.jpg

Múlt hét vasárnap óta az ember szinte nem engedhetett magának egy pohár vizet úgy, hogy közben ne azt hallja a konyhai csapból, lám-lám elmaradt a várva várt populista, nacionalista áttörés. A kampány során egyébként oktatni való módon sajátították ki és torzították el ezt a két fogalmat, de ez már legyen egy későbbi írás témája. A másik viharos erejű felismerés a zöld és a liberális pártok térnyerése volt, amelyek nagy taktikusan úgy passzintották össze ezt a két politikai irányvonalat, mintha egymás nélkül létezni sem tudnának. Ügyes húzás ez a részükről, s rögtön új megvilágításba helyezi azt a jól megalapozott feltételezést, hogy az uniós politika következő időszakának egyik vezérfonala lesz a klímaváltozás kérdése.

Nagyon helyesen. Az viszont elég nagy baj, hogy a nacionalistának és populistának kikiáltott, valójában inkább szuverenista pártok, nemcsak hogy lemaradtak a klímapárbeszéd tematizálásáról, de még azt a vádat is sikerült magukra húzniuk, hogy egész egyszerűen nem is érdekli őket a kérdés. Az európai mainstream ördögi ravaszsággal állította szembe egymással a klímaváltozást és a bevándorlást, az ajtónkon kopogtató klímakatasztrófát a sajnos szintén közelgő, de a végletekig takargatott etnikai katasztrófával. Úgy tettek, mintha egy álprobléma, vagy legalábbis egy könnyedén kezelhető kihívás állna szemben egy, az egész emberiséget fenyegető, hatalmas veszedelemmel. A szuverenisták pedig szépen belesétáltak a csapdába, megfeledkezve arról, hogy az előző mondat második fele tulajdonképpen igaz is.

Alig volt olyan, a brüsszeli fősodorral szembehelyezkedő párt vagy politikus, amelyik a kampánya során akárcsak egy szót is ejtett volna a klímaváltozásról. Sőt néhányan, mint a német AfD, a zöldekkel és sajnos a józan ésszel is szembehelyezkedve, álproblémának és egyszerű politikai eszköznek titulálták az egész klímakérdést. Ez pedig nagy hiba, a nyilvánvaló tagadásával ugyanis nem lehet értelmesen érvelni amellett, hogy liberális, zöld pártok nagy része tényleg csak politikai bunkósbotként használja a környezetszennyezés és a klímaváltozás elleni harcot.

Mostanában a kormányközeli magyar sajtó is sokat foglalkozik a témával. Néhány kivételtől eltekintve a jobboldali újságírók gyakran anélkül csinálnak aktuálpolitikai kérdést a klímaváltozásból és nevezik az egész problematikát az „elit trükkjének”, hogy kihangsúlyoznák, a fejlett világot fenyegető társadalmi, etnikai összeomlás mellett igenis a globális klímaváltozás az egyik legfenyegetőbb veszély. A konzervatív, szuverenista erőknek észre kellene venniük, hogy óriási politikai baklövés engedni az apolitikus, de divatos környezetvédelmi szólamokra fogékony fiatalságot elidegeníteni az ilyen hozzáállással. Ebből a negyvenfokos júliusi kánikulában sem sülhet ki semmi jó.

Megosztás
Címkék