Pomichal Krisztián

2019. június 08., 15:12

Klímabunkók

Elég volt hozzá néhány nap, és az EP-választások eredményének nyilvánosságra hozatala után az ilyenkor rendre megjelenő, ilyen-olyan politikai elemzések az unásig csépelték az eredmények két legnagyobb tanulságát.

Múlt hét vasárnap óta az ember szinte nem engedhetett magának egy pohár vizet úgy, hogy közben ne azt hallja a konyhai csapból, lám-lám elmaradt a várva várt populista, nacionalista áttörés. A kampány során egyébként oktatni való módon sajátították ki és torzították el ezt a két fogalmat, de ez már legyen egy későbbi írás témája. A másik viharos erejű felismerés a zöld és a liberális pártok térnyerése volt, amelyek nagy taktikusan úgy passzintották össze ezt a két politikai irányvonalat, mintha egymás nélkül létezni sem tudnának. Ügyes húzás ez a részükről, s rögtön új megvilágításba helyezi azt a jól megalapozott feltételezést, hogy az uniós politika következő időszakának egyik vezérfonala lesz a klímaváltozás kérdése.

Nagyon helyesen. Az viszont elég nagy baj, hogy a nacionalistának és populistának kikiáltott, valójában inkább szuverenista pártok, nemcsak hogy lemaradtak a klímapárbeszéd tematizálásáról, de még azt a vádat is sikerült magukra húzniuk, hogy egész egyszerűen nem is érdekli őket a kérdés. Az európai mainstream ördögi ravaszsággal állította szembe egymással a klímaváltozást és a bevándorlást, az ajtónkon kopogtató klímakatasztrófát a sajnos szintén közelgő, de a végletekig takargatott etnikai katasztrófával. Úgy tettek, mintha egy álprobléma, vagy legalábbis egy könnyedén kezelhető kihívás állna szemben egy, az egész emberiséget fenyegető, hatalmas veszedelemmel. A szuverenisták pedig szépen belesétáltak a csapdába, megfeledkezve arról, hogy az előző mondat második fele tulajdonképpen igaz is.

Alig volt olyan, a brüsszeli fősodorral szembehelyezkedő párt vagy politikus, amelyik a kampánya során akárcsak egy szót is ejtett volna a klímaváltozásról. Sőt néhányan, mint a német AfD, a zöldekkel és sajnos a józan ésszel is szembehelyezkedve, álproblémának és egyszerű politikai eszköznek titulálták az egész klímakérdést. Ez pedig nagy hiba, a nyilvánvaló tagadásával ugyanis nem lehet értelmesen érvelni amellett, hogy liberális, zöld pártok nagy része tényleg csak politikai bunkósbotként használja a környezetszennyezés és a klímaváltozás elleni harcot.

Mostanában a kormányközeli magyar sajtó is sokat foglalkozik a témával. Néhány kivételtől eltekintve a jobboldali újságírók gyakran anélkül csinálnak aktuálpolitikai kérdést a klímaváltozásból és nevezik az egész problematikát az „elit trükkjének”, hogy kihangsúlyoznák, a fejlett világot fenyegető társadalmi, etnikai összeomlás mellett igenis a globális klímaváltozás az egyik legfenyegetőbb veszély. A konzervatív, szuverenista erőknek észre kellene venniük, hogy óriási politikai baklövés engedni az apolitikus, de divatos környezetvédelmi szólamokra fogékony fiatalságot elidegeníteni az ilyen hozzáállással. Ebből a negyvenfokos júliusi kánikulában sem sülhet ki semmi jó.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. június 25., kedd

Mindnyájan elvált szülők gyerekei vagyunk

Már az ülésrendbe is belekötött!

Kövesdi Károly 2019. június 25., kedd

Négy-öt magyar szertehajol

Ez a nyár a felvidéki politikában nem az uborkaszezonról fog szólni. Földrengés és árvíz után nem a pihenés, a gondtalan nyaralás ideje jön, hanem a kármentésé és a romeltakarításé.

Száraz Dénes 2019. június 24., hétfő

Tökéletes agymosás!

 A szlovák külügy állásfoglalása szerint a „régi sebek feltépése” és a „történelmi traumák életben tartása” rontja a jószomszédi kapcsolatokat.

Pomichal Krisztián 2019. június 22., szombat

Ki irán(y)ít a Hormuzi-szorosban?

A kérdés tehát adja magát: Ha nem Irán, akkor ki robbanthatott a Hormuzi-szorosban?

Száraz Dénes 2019. június 22., szombat

Gyurcsányék újra bizonyítottak

Közel kerültek ahhoz, hogy gyűlölt személyekké váljanak az elszakított nemzetrészek magyarságának szemében.

Száraz Dénes 2019. június 20., csütörtök

Államfőből kormányfőig: mennyire göröngyös az út?

Mi, magyarok Kiskával úgy jártunk, mint a hülye gyerek a savanyú szőlővel.

Agárdy Gábor 2019. június 17., hétfő

Eső után köpönyeg

Az EP-választások után dühös lettem az MKP-nak hiányzó 0,04% voks miatt, a Most-Hídnak a 2,6% körüli eredménye sem boldogított...vesztettünk.

Dunajszky Éva 2019. június 17., hétfő

Bugár kínos trükkjei

Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál mondani, csak hát az elnökséged nem hagyta, ne haragudj, de nevetséges. Kínosan nevetséges.

Somogyi Szilárd 2019. június 16., vasárnap

Hogyan feleljünk meg a szlovákoknak

Amikor kultúrpolitika táplája a megfelelési kényszert.

HIRDETÉS
Vélemény
Kövesdi Károly: Négy-öt magyar szertehajol

Ez a nyár a felvidéki politikában nem az uborkaszezonról fog szólni. Földrengés és árvíz ...

Száraz Dénes: Tökéletes agymosás!

 A szlovák külügy állásfoglalása szerint a „régi sebek feltépése” és ...

Pomichal Krisztián: Ki irán(y)ít a Hormuzi-szorosban?

A kérdés tehát adja magát: Ha nem Irán, akkor ki robbanthatott a Hormuzi-szorosban?