Száraz Dénes

2019. március 07., 08:26

Kiska felelőtlensége

Amikor Andrej Kiska elindult az államfőválasztáson, nagyon jól tudta, hogy kétszer választhatják meg őt, kétszer mérettetheti meg magát. Ennek ellenére a másodikat kihagyta, talán túl korán, szinte már egy évvel az elnöki választások előtt bejelentette, hogy nem kíván indulni a következő alkalommal.

Gyáván megfutamodott tehát a felelősség elől, és csalódást okozott azoknak az embereknek, akik 2014-ben bíztak benne.

Közel 60 százaléknyian szavaztak rá, mert

benne látták annak a lehetőségét, hogy a csalódások után Szlovákiának végre komoly és külföldön is elismert köztársasági elnöke legyen.

Az újabb indulás elmaradásának indoklása Kiska részéről egyáltalán nem volt túl meggyőző, sőt inkább ellentmondásos. Legfontosabb érvkén azt hangoztatta, hogy több időt szeretne a családja körében tölteni. 

„Megfizethetetlen az az idő, amit a családdal töltünk, a munka mellett nem lehet másodvágányra helyezni.” Semmi se akadályozta meg őt abban a múltban és a jövőben is garantált lett volna, hogy a családja megfelelő védelemben részesülve vele éljen Pozsonyban. Ezt viszont ő nem akarta, ezért ennek a magyarázkodásnak nincs megfelelő valóságalapja, hiszen az elnöki palotában bizonyára akadtak volna üres kuckók a család többi tagja számára is. Minden kuckó előtt egy-egy palotaőrrel...

Az ország államfőjének nem illik visszabújni az asszony szoknyája mögé, ha egyszer már köztársasági elnökként kibújt alóla!

Nem állja meg a helyét az a fajta magyarázkodás sem, miszerint azért nem vállalta el a következő ciklust, mert az utóbbi időben igen sok támadás érte személyét. Ezzel tisztában kellett lennie már 2014-ben is, amikor vállalta az indulást függetlenként. Várható volt, hogy Fico nehezen fogja elviselni a vereséget tőle, és mindent meg fog tenni a köztársasági elnök lejáratása érdekében.

Hogy mennyire szolgált rá az őt ért támadásokra, az most mellékes, az számít csak, hogy Kiska tavaly tavasszal még az ország legszavahihetőbb politikusa volt az emberek szemében, és csalódást okozott a megfutamodása.

Az ország első számú közjogi méltóságának nem illik elkedvetlenednie a személyét ért támadások miatt!

Vagy nem szabad okot adni a támadásokra, vagy tudni kell védekeznie ellene. „Jobb lesz, ha az elnöki hivatal konfrontációs terhét nem viselem tovább” – jegyezte meg a TASR hírügynökségnek úgy egy évvel ezelőtt. Más viselheti, csak Kiska a gyáva? Vagy csak a mindenkori szlovák kormánnyal lojális köztársasági elnöke lehet az országnak?

És miben rejlik Kiska májusi bejelentésének ellentmondásossága?  Mint elmondta, célja továbbra is hozzájárulni az új szlovákiai politikai magatartás kialakításához. „Gondolkozni fogok rajta, miként lehet a legjobban felhasználni az elnöki tisztséggel járó felhatalmazást és bizalmat.”

Ez tehát akár még azt is jelentheti, hogy nem akar távozni a szlovákiai politikai életből, sőt az elnöki évei során szerzett tapasztalatokat, kapcsolatokat szeretné kamatoztatni a jövőben is.

Mit gondol Kiska,

pártpolitikusként többet lehet majd a családjával, nagyobb biztonságban érezheti magát, és konfrontálódnia sem kell majd annyira, mint köztársasági elnökként?

Esetleg az is előfordulhat, hogy bizonyos, nem feltétlen hazai köröknek vannak a jövőben más céljai a leköszönő elnökkel?

Senki se kételkedik abban, hogy Andrej Kiska megválasztása 2014-ben minőségi ugrást jelentett az előző államfőhöz, Ivan Gašparovičhoz képest. Ám

a nemzeti kisebbségek iránt közömbös magatartást tanúsított, mintha nem is lennénk az ország államalkotó polgárai.

Pedig 2014-ben Robert Fico ellenében nagyon sok magyar szavazatot kapott, de ezt államfőként semmivel sem viszonozta, tudomásul sem vett minket!

Bízzunk benne, hogy a március 16-i államfőválasztást követően szerencsésebb lesz az ország, és rátermettebb, felelősebb kezekbe kerül! Vele együtt mi is!

0 HOZZÁSZÓLÁS
Molnár Judit 2019. május 22., szerda

Európa újrahangolva

A migránsválság felszínre hozta a különbözőségeket, Kelet és Nyugat ismét szembekerült, és kiderült, az ellenvélemény ellenséget szül.

B. Vida Júlia 2019. május 21., kedd

Zöld asztalok ideje

Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük.

Száraz Dénes 2019. május 21., kedd

Brüsszel közelebb van, mint gondolnánk

Hajdanán, a rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok legerősebb fegyvere a választások voltak.

Aich Péter 2019. május 20., hétfő

Ámokfutás

Egy szép mondás szerint nem normális, ha egy fiatal ember nem akar forradalmi változásokat. Hát jó – de ennyire?

Kövesdi Károly 2019. május 18., szombat

Európa megmentése

Ahhoz azonban, hogy mindez megváltozzék és valami normális süljön ki belőle, el kell menni szavazni.

N. Gyurkovits Róza 2019. május 18., szombat

Már a kommunista is jobboldali?

Bűn, sőt – divatosan mondva – szarvas hiba minden extrémizmust rányomni a jobboldalra, megpróbálni a jobboldal elhajlásaként magyarázni.

Agárdy Gábor 2019. május 18., szombat

A többségi döntés kérdése

Most is itt a veszély, hogy a döntések meghozatalának ilyen mértékű torzítása ismét megteremthetné azt az ideológiát, amely rövid idő után átcsaphatna egy újfajta diktatúrába.

Száraz Dénes 2019. május 17., péntek

A himnusszal elszámoltak, a lelkiismeretükkel még nem!

Előbb csoportosan, felelőtlenül „félreszavaztak”, majd külső nyomásra helyrebillentik a szavazógombokat. Azt gondolják, velünk ugyanezt tehetik.

Matus Tibor 2019. május 17., péntek

Állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet

Pár napra nagyon trendik voltunk, aztán minden megy a régi szerint, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet.

Száraz Dénes 2019. május 16., csütörtök

Már az őrhelyén strázsál Štúr

Érthető, de minden logikát nélkülöző a párkányiak felháborodása a városban leleplezett Štúr-szobor miatt.

HIRDETÉS
Vélemény
Molnár Judit: Európa újrahangolva

A migránsválság felszínre hozta a különbözőségeket, Kelet és Nyugat ismét szembekerült, ...

B. Vida Júlia: Zöld asztalok ideje

Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük.

Száraz Dénes: Brüsszel közelebb van, mint gondolnánk

Hajdanán, a rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok legerősebb fegyvere a választások ...