Kiska felelőtlensége
Amikor Andrej Kiska elindult az államfőválasztáson, nagyon jól tudta, hogy kétszer választhatják meg őt, kétszer mérettetheti meg magát. Ennek ellenére a másodikat kihagyta, talán túl korán, szinte már egy évvel az elnöki választások előtt bejelentette, hogy nem kíván indulni a következő alkalommal.
Gyáván megfutamodott tehát a felelősség elől, és csalódást okozott azoknak az embereknek, akik 2014-ben bíztak benne.
Közel 60 százaléknyian szavaztak rá, mert
benne látták annak a lehetőségét, hogy a csalódások után Szlovákiának végre komoly és külföldön is elismert köztársasági elnöke legyen.
Az újabb indulás elmaradásának indoklása Kiska részéről egyáltalán nem volt túl meggyőző, sőt inkább ellentmondásos. Legfontosabb érvkén azt hangoztatta, hogy több időt szeretne a családja körében tölteni.
„Megfizethetetlen az az idő, amit a családdal töltünk, a munka mellett nem lehet másodvágányra helyezni.” Semmi se akadályozta meg őt abban a múltban és a jövőben is garantált lett volna, hogy a családja megfelelő védelemben részesülve vele éljen Pozsonyban. Ezt viszont ő nem akarta, ezért ennek a magyarázkodásnak nincs megfelelő valóságalapja, hiszen az elnöki palotában bizonyára akadtak volna üres kuckók a család többi tagja számára is. Minden kuckó előtt egy-egy palotaőrrel...
Az ország államfőjének nem illik visszabújni az asszony szoknyája mögé, ha egyszer már köztársasági elnökként kibújt alóla!
Nem állja meg a helyét az a fajta magyarázkodás sem, miszerint azért nem vállalta el a következő ciklust, mert az utóbbi időben igen sok támadás érte személyét. Ezzel tisztában kellett lennie már 2014-ben is, amikor vállalta az indulást függetlenként. Várható volt, hogy Fico nehezen fogja elviselni a vereséget tőle, és mindent meg fog tenni a köztársasági elnök lejáratása érdekében.
Hogy mennyire szolgált rá az őt ért támadásokra, az most mellékes, az számít csak, hogy Kiska tavaly tavasszal még az ország legszavahihetőbb politikusa volt az emberek szemében, és csalódást okozott a megfutamodása.
Az ország első számú közjogi méltóságának nem illik elkedvetlenednie a személyét ért támadások miatt!
Vagy nem szabad okot adni a támadásokra, vagy tudni kell védekeznie ellene. „Jobb lesz, ha az elnöki hivatal konfrontációs terhét nem viselem tovább” – jegyezte meg a TASR hírügynökségnek úgy egy évvel ezelőtt. Más viselheti, csak Kiska a gyáva? Vagy csak a mindenkori szlovák kormánnyal lojális köztársasági elnöke lehet az országnak?
És miben rejlik Kiska májusi bejelentésének ellentmondásossága? Mint elmondta, célja továbbra is hozzájárulni az új szlovákiai politikai magatartás kialakításához. „Gondolkozni fogok rajta, miként lehet a legjobban felhasználni az elnöki tisztséggel járó felhatalmazást és bizalmat.”
Ez tehát akár még azt is jelentheti, hogy nem akar távozni a szlovákiai politikai életből, sőt az elnöki évei során szerzett tapasztalatokat, kapcsolatokat szeretné kamatoztatni a jövőben is.
Mit gondol Kiska,
pártpolitikusként többet lehet majd a családjával, nagyobb biztonságban érezheti magát, és konfrontálódnia sem kell majd annyira, mint köztársasági elnökként?
Esetleg az is előfordulhat, hogy bizonyos, nem feltétlen hazai köröknek vannak a jövőben más céljai a leköszönő elnökkel?
Senki se kételkedik abban, hogy Andrej Kiska megválasztása 2014-ben minőségi ugrást jelentett az előző államfőhöz, Ivan Gašparovičhoz képest. Ám
a nemzeti kisebbségek iránt közömbös magatartást tanúsított, mintha nem is lennénk az ország államalkotó polgárai.
Pedig 2014-ben Robert Fico ellenében nagyon sok magyar szavazatot kapott, de ezt államfőként semmivel sem viszonozta, tudomásul sem vett minket!
Bízzunk benne, hogy a március 16-i államfőválasztást követően szerencsésebb lesz az ország, és rátermettebb, felelősebb kezekbe kerül! Vele együtt mi is!
