Száraz Dénes

2019. március 07., 08:26

Kiska felelőtlensége

Amikor Andrej Kiska elindult az államfőválasztáson, nagyon jól tudta, hogy kétszer választhatják meg őt, kétszer mérettetheti meg magát. Ennek ellenére a másodikat kihagyta, talán túl korán, szinte már egy évvel az elnöki választások előtt bejelentette, hogy nem kíván indulni a következő alkalommal.

Gyáván megfutamodott tehát a felelősség elől, és csalódást okozott azoknak az embereknek, akik 2014-ben bíztak benne.

Közel 60 százaléknyian szavaztak rá, mert

benne látták annak a lehetőségét, hogy a csalódások után Szlovákiának végre komoly és külföldön is elismert köztársasági elnöke legyen.

Az újabb indulás elmaradásának indoklása Kiska részéről egyáltalán nem volt túl meggyőző, sőt inkább ellentmondásos. Legfontosabb érvkén azt hangoztatta, hogy több időt szeretne a családja körében tölteni. 

„Megfizethetetlen az az idő, amit a családdal töltünk, a munka mellett nem lehet másodvágányra helyezni.” Semmi se akadályozta meg őt abban a múltban és a jövőben is garantált lett volna, hogy a családja megfelelő védelemben részesülve vele éljen Pozsonyban. Ezt viszont ő nem akarta, ezért ennek a magyarázkodásnak nincs megfelelő valóságalapja, hiszen az elnöki palotában bizonyára akadtak volna üres kuckók a család többi tagja számára is. Minden kuckó előtt egy-egy palotaőrrel...

Az ország államfőjének nem illik visszabújni az asszony szoknyája mögé, ha egyszer már köztársasági elnökként kibújt alóla!

Nem állja meg a helyét az a fajta magyarázkodás sem, miszerint azért nem vállalta el a következő ciklust, mert az utóbbi időben igen sok támadás érte személyét. Ezzel tisztában kellett lennie már 2014-ben is, amikor vállalta az indulást függetlenként. Várható volt, hogy Fico nehezen fogja elviselni a vereséget tőle, és mindent meg fog tenni a köztársasági elnök lejáratása érdekében.

Hogy mennyire szolgált rá az őt ért támadásokra, az most mellékes, az számít csak, hogy Kiska tavaly tavasszal még az ország legszavahihetőbb politikusa volt az emberek szemében, és csalódást okozott a megfutamodása.

Az ország első számú közjogi méltóságának nem illik elkedvetlenednie a személyét ért támadások miatt!

Vagy nem szabad okot adni a támadásokra, vagy tudni kell védekeznie ellene. „Jobb lesz, ha az elnöki hivatal konfrontációs terhét nem viselem tovább” – jegyezte meg a TASR hírügynökségnek úgy egy évvel ezelőtt. Más viselheti, csak Kiska a gyáva? Vagy csak a mindenkori szlovák kormánnyal lojális köztársasági elnöke lehet az országnak?

És miben rejlik Kiska májusi bejelentésének ellentmondásossága?  Mint elmondta, célja továbbra is hozzájárulni az új szlovákiai politikai magatartás kialakításához. „Gondolkozni fogok rajta, miként lehet a legjobban felhasználni az elnöki tisztséggel járó felhatalmazást és bizalmat.”

Ez tehát akár még azt is jelentheti, hogy nem akar távozni a szlovákiai politikai életből, sőt az elnöki évei során szerzett tapasztalatokat, kapcsolatokat szeretné kamatoztatni a jövőben is.

Mit gondol Kiska,

pártpolitikusként többet lehet majd a családjával, nagyobb biztonságban érezheti magát, és konfrontálódnia sem kell majd annyira, mint köztársasági elnökként?

Esetleg az is előfordulhat, hogy bizonyos, nem feltétlen hazai köröknek vannak a jövőben más céljai a leköszönő elnökkel?

Senki se kételkedik abban, hogy Andrej Kiska megválasztása 2014-ben minőségi ugrást jelentett az előző államfőhöz, Ivan Gašparovičhoz képest. Ám

a nemzeti kisebbségek iránt közömbös magatartást tanúsított, mintha nem is lennénk az ország államalkotó polgárai.

Pedig 2014-ben Robert Fico ellenében nagyon sok magyar szavazatot kapott, de ezt államfőként semmivel sem viszonozta, tudomásul sem vett minket!

Bízzunk benne, hogy a március 16-i államfőválasztást követően szerencsésebb lesz az ország, és rátermettebb, felelősebb kezekbe kerül! Vele együtt mi is!

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. július 15., hétfő

A magyarországi ellenzék európai megnyilvánulása

Ilyen Szlovákiában nem fordulna elő...

Kövesdi Károly 2019. július 14., vasárnap

Móricz Zsigmond ürügyén

A 140 éve született Móricz táboroktól, ízlésektől függetlenül talán a legsokrétűbb, a korabeli magyar társadalmat legkomplexebb módon megjelenítő írója. 

Haják Szabó Mária 2019. július 13., szombat

Már megint szembejött az a fránya valóság

Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy Európában azok legyenek a hangadók, akik tudomásul veszik a puszta valóságot, és a bűnösből nem csinálnak hőst?

Száraz Dénes 2019. július 12., péntek

Idegenben jó a döntetlen

A focipályákon túl is zajlanak a párharcok.

B. Vida Júlia 2019. július 11., csütörtök

Életillat a levegőben

Ami nem változott, az a földes gazdák és földművelők kiszolgáltatottsága. Nagy lutri ez.

Száraz Dénes 2019. július 11., csütörtök

Ők tárgyalnak, mi kukkolunk!

Pszt! Állítólag ma tárgyalnak! Lábujjhegyre egész Felvidék! Most fogják egységesen eldönteni az eldönthetetlent!

Száraz Dénes 2019. július 08., hétfő

Turpiskodó összefogás

Az az ember érzése, hogy miután a Most-Híd és az MKP is a maga módján „otézott” egyet a felvidéki magyar összefogás témában, ezzel mintha letudták volna a kötelező kűrt.

Agárdy Gábor 2019. július 07., vasárnap

Míg kér a nép...

a leggazdagabbak mintegy megháromszorozták vagyonukat az elmúlt évtizedben.

Kolek Zsolt 2019. július 06., szombat

A velünk élő Kádár János

Kádár történelmi bűne, hogy a magyar társadalomból kiirtotta a szolidaritást.

Kövesdi Károly 2019. július 06., szombat

Az alagút népe

Most derült ki igazán, milyen elpackázott lehetőség volt a két évvel ezelőtti kerekasztaltól úgy felállni, hogy nem történt semmi.

Vélemény
Haják Szabó Mária: Már megint szembejött az a fránya valóság

Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy Európában azok legyenek a hangadók, akik tudomásul veszik ...

Száraz Dénes: Idegenben jó a döntetlen

A focipályákon túl is zajlanak a párharcok.