Kiska: a jobboldal integrátora?
Andrej Kiska keddi rendkívüli sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy nem kíván indulni a jövőre esedékes elnökválasztáson, egyúttal arra is utalt, hogy a szlovák politika alakításában a jövőben is szerepet akar vállalni. A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint Kiska a jövőben a szervezetileg széttagolt szlovák jobboldal integrátora akar lenni.
Ahogy elnöki ciklusa alatt tapasztalhattuk, Kiska politizáló államfőnek bizonyult. A szlovák alkotmány meglehetősen szűkre szabja, leginkább ceremoniális jogkörökkel ruházza fel az államfői posztot. A nem prezidenciális típusú köztársaságokban, amilyen Szlovákia is, az elnök rendszerint a társadalom egységét jeleníti meg, felülemelkedve az aktuálpolitikai küzdelmeken. Andrej Kiska ezzel szemben mandátuma eddigi éveiben nem egyszer nagyon határozott aktuálpolitikai véleményt fogalmazott meg, feszegetve az államfői jogkör szűkre szabott korlátait.
Kitüntetett szerep hárult az államfőre a Kuciak-gyilkosságot követő válság heteiben. Kiska az államfői tekintélyt kihasználva, jóval hatékonyabban tudta megjeleníteni az utcákon tüntető tömegek hangját, mint tette azt az egymásra is féltékenyen tekintő jobbközép ellenzék. A tavaszi válság legfontosabb hozadéka, hogy a kormányoldal erkölcsi ellehetetlenülése mellett a parlamenti ellenzék sem nyújt igazi alternatívát a frissen politikai öntudatra ébredt szlovák középosztály számára. Az államfő kommunikációja a válság heteiben olyan helyzetet teremtett, hogy Kiskára ez a középosztály a maga idealista szemüvegén keresztül egyfajta erkölcsi igazodási pontként tekintett.
Emiatt a szlovák kávéházi értelmiség, és a velük rokonszenvező magyar véleményformálók is, eltúlzott szerepet tulajdonítanak Kiskának a Kuciak-gyilkosságot követő politikai fordulatokban. Robert Fico taktikai visszavonulását Andrej Kiska kiállásával magyarázni, inkább a még hivatalban lévő elnököt segítő imázsépítés, semmint megfontolt elemzői vélemény.
Nyilvánvaló, hogy a ciklusa végéhez közeledő államfő, amennyiben a jövőben tényleg pártpolitikai szerepet vállal, erre a felhalmozott morális, s egyszersmind politikai tőkére akar építeni. Kérdéses azonban, hogy mindez elégségesnek bizonyul-e a könnyen megjósolható üstökösszerű rajtot követően a tartós politikai eredmények eléréséhez? Láttunk már Szlovákiában hasonlóan kecsegtetően induló politikai karriert, gondoljunk csak Kiska legutóbbi riválisára, Procházkára, akiből rövid időn belül hullócsillag lett.
Kiska politikai sikerének mércéje a jövőben csakis a jobboldal integrációja lehet. Az államfői székért folyó versenyfutásban egyszer már legyőzte Robert Ficót, a kormányfővel szemben integrálva a jobboldali szavazótábort. Noha ma már a vágykeltő gondolkodástól megrészegült elemzők a Smer közeli összeomlását vizionálják, a szervezetileg széttagolt jobboldal marakodása még könnyen helyzetbe hozhatja a szebb napokat látott baloldali populistákat.
Kiska elnöki ciklusának eddigi mérlegét megvonva a szlovákiai magyar nemzetrész nézőpontjáról sem feledkezhetünk meg. Andrej Kiskával szemben nemzeti közösségünk mandátuma kezdetén nagy reményeket fogalmazott meg, sokan szavazatukkal is támogatták őt Robert Fico ellenében. Noha az elnök úr ciklusa idején a liberális demokrácia elkötelezett védelmezőjeként tűnt ki, a Szlovákia területén élő őshonos kisebbségek védelmében kevés megnyilvánulása volt. A vele szemben megfogalmazott várakozásokat így nem tudta valóra váltani. Ha a jövőben valóban pártpolitikai szerepre szánja el magát, a magyar közösségtől aligha fog még egyszer biankó csekket kapni.
