Kolek Zsolt

2018. május 16., 08:34

Kiska: a jobboldal integrátora?

Andrej Kiska keddi rendkívüli sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy nem kíván indulni a jövőre esedékes elnökválasztáson, egyúttal arra is utalt, hogy a szlovák politika alakításában a jövőben is szerepet akar vállalni. A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint Kiska a jövőben a szervezetileg széttagolt szlovák jobboldal integrátora akar lenni.  

Ahogy elnöki ciklusa alatt tapasztalhattuk, Kiska politizáló államfőnek bizonyult. A szlovák alkotmány meglehetősen szűkre szabja, leginkább ceremoniális jogkörökkel ruházza fel az államfői posztot. A nem prezidenciális típusú köztársaságokban, amilyen Szlovákia is, az elnök rendszerint a társadalom egységét jeleníti meg, felülemelkedve az aktuálpolitikai küzdelmeken. Andrej Kiska ezzel szemben mandátuma eddigi éveiben nem egyszer nagyon határozott aktuálpolitikai véleményt fogalmazott meg, feszegetve az államfői jogkör szűkre szabott korlátait.

Kitüntetett szerep hárult az államfőre a Kuciak-gyilkosságot követő válság heteiben. Kiska az államfői tekintélyt kihasználva, jóval hatékonyabban tudta megjeleníteni az utcákon tüntető tömegek hangját, mint tette azt az egymásra is féltékenyen tekintő jobbközép ellenzék. A tavaszi válság legfontosabb hozadéka, hogy a kormányoldal erkölcsi ellehetetlenülése mellett a parlamenti ellenzék sem nyújt igazi alternatívát a frissen politikai öntudatra ébredt szlovák középosztály számára. Az államfő kommunikációja a válság heteiben olyan helyzetet teremtett, hogy Kiskára ez a középosztály a maga idealista szemüvegén keresztül egyfajta erkölcsi igazodási pontként tekintett.

Emiatt a szlovák kávéházi értelmiség, és a velük rokonszenvező magyar véleményformálók is, eltúlzott szerepet tulajdonítanak Kiskának a Kuciak-gyilkosságot követő politikai fordulatokban. Robert Fico taktikai visszavonulását Andrej Kiska kiállásával magyarázni, inkább a még hivatalban lévő elnököt segítő imázsépítés, semmint megfontolt elemzői vélemény.

Kiska nem indul az elnöki választásokon
A 2019-es elnöki választások Kiska nélkül zajlanak.

Nyilvánvaló, hogy a ciklusa végéhez közeledő államfő, amennyiben a jövőben tényleg pártpolitikai szerepet vállal, erre a felhalmozott morális, s egyszersmind politikai tőkére akar építeni. Kérdéses azonban, hogy mindez elégségesnek bizonyul-e a könnyen megjósolható üstökösszerű rajtot követően a tartós politikai eredmények eléréséhez? Láttunk már Szlovákiában hasonlóan kecsegtetően induló politikai karriert, gondoljunk csak Kiska legutóbbi riválisára, Procházkára, akiből rövid időn belül hullócsillag lett.

Kiska politikai sikerének mércéje a jövőben csakis a jobboldal integrációja lehet. Az államfői székért folyó versenyfutásban egyszer már legyőzte Robert Ficót, a kormányfővel szemben integrálva a jobboldali szavazótábort. Noha ma már a vágykeltő gondolkodástól megrészegült elemzők a Smer közeli összeomlását vizionálják, a szervezetileg széttagolt jobboldal marakodása még könnyen helyzetbe hozhatja a szebb napokat látott baloldali populistákat.

Kiska elnöki ciklusának eddigi mérlegét megvonva a szlovákiai magyar nemzetrész nézőpontjáról sem feledkezhetünk meg. Andrej Kiskával szemben nemzeti közösségünk mandátuma kezdetén nagy reményeket fogalmazott meg, sokan szavazatukkal is támogatták őt Robert Fico ellenében. Noha az elnök úr ciklusa idején a liberális demokrácia elkötelezett védelmezőjeként tűnt ki, a Szlovákia területén élő őshonos kisebbségek védelmében kevés megnyilvánulása volt.  A vele szemben megfogalmazott várakozásokat így nem tudta valóra váltani. Ha a jövőben valóban pártpolitikai szerepre szánja el magát, a magyar közösségtől aligha fog még egyszer biankó csekket kapni.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Matus Tibor 2018. december 10., hétfő

Az európai egység valódi barátai

A Kohézió barátai csoportosulás hat év után újra találkozott Pozsonyban, hogy megvitassa a 2021–2027‑es európai uniós keretköltségvetés kérdését.

 

Száraz Dénes 2018. december 09., vasárnap

Mindennapi várakozásaink

A kisgyerek nem csak az ajándékokra vár. A jó szóra, törődésre, szeretetre sokkal inkább.

Kövesdi Károly 2018. december 08., szombat

Liberté, Égalité, Fraternité…

Párizs olyan, mint egy vándorünnep, írta annak idején Hemingway a városról, amikor még élhető volt.

Száraz Dénes 2018. december 08., szombat

Lajčákosdi

Az utóbbi napokban, hetekben a szlovák külügyminiszter körül forrott a levegő. Lemondása, majd maradásra bírása a legfontosabb hazai politikai eseménynek számított, minden mást háttérbe szorított.

Molnár Judit 2018. december 07., péntek

Táblaháború

Lefestették a magyar helységnévtáblákat Szencen és környékén, jött a hír.

Kövesdi Károly 2018. december 05., szerda

Az Andrej, a Miroslav, meg a Béla

Márpedig Andrej odavágott: hagyják őt békén a piszlicsáré plágiumügyekkel, amikor ő nagypolitikát szeretne csinálni, olyat, mint Orbán Viktor! Az az igazi! Nézzék meg Magyarországot!

Agárdy Gábor 2018. december 04., kedd

Greenpeaces dilemmák

A kormánytól az államfőn keresztül az utca emberéig, mindenki így vagy úgy, de kiállt az aktivisták mellett, hogy ők nem bűnözők, csak „aktivisták“.

Aich Péter 2018. december 03., hétfő

Mit látna Márai?

Mert mostanra jócskán fordult a kocka, Európa mégis úgy tesz, mintha még mindig ő irányítaná a világ menetét.

B. Vida Júlia 2018. december 02., vasárnap

A várakozás ideje

Ha belebámulunk a fénybe, mindjárt megszáll bennünket valamiféle isteni nyugalom, belső békesség.

Fülöp Antal 2018. december 02., vasárnap

A hamis szolidaritásról

Nyomát sem látjuk itt az általuk meghirdetett (és a Közép‑Euró­pától naponta követelt) toleranciának és szolidaritásnak.

Vélemény
Matus Tibor: Az európai egység valódi barátai

A Kohézió barátai csoportosulás hat év után újra találkozott Pozsonyban, hogy megvitassa ...

Száraz Dénes: Mindennapi várakozásaink

A kisgyerek nem csak az ajándékokra vár. A jó szóra, törődésre, szeretetre sokkal inkább.

Kövesdi Károly: Liberté, Égalité, Fraternité…

Párizs olyan, mint egy vándorünnep, írta annak idején Hemingway a városról, amikor még élhető ...