Kísértet járta be Európát: egy emléknap margójára
A huszadik század az emberi történelem legvéresebb évszázada volt. A totális diktatúrák nemcsak az antiutópiák rémlátásaiban, hanem a való világban is berendezkedhettek hosszú évtizedekre. Térségünkön végigsöpört a nemzetiszocializmus és a kommunizmus is.
Halottakat és árvákat, testben és lélekben megnyomorodottakat hagytak maguk mögött ezek az évtizedek. Rájuk emlékezünk: a régen elporladtakra és a köztünk élő megtört gerincűekre.
A diktatúra nem működhetett volna felmenőink nélkül. Szemek voltak a láncban: megannyi személyre szabott zsarnokság.
Az Országgyűlés 2001-es döntése értelmében február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben a szovjetek ezen a napon rabolták el – képviselői immunitását semmibe véve – Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát.
Ekkortól gyorsult fel Magyarország szovjetizálása, a kommunista diktatúra kiépítése. 2002-ben ugyancsak ezen a napon nyitotta meg kapuit a Terror Háza Múzeum, amely Közép-Európában egyedülálló módon egymás mellett mutatja be a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák rémtetteit.
A magyar jobboldal a rendszerváltoztatás után nem kis megütközéssel ismerte fel, hogy
Nyugat-Európában a kommunista és a nemzetiszocialista, fasiszta típusú diktatúrák megítélése eltér egymástól.
Míg a nácizmus borzalmait hangsúlyosan elítélik, addig a kommunista ideológiával szemben jóval megengedőbbek. Az Elbától nyugatra hiányzik az a történelmi tapasztalat, amely a kommunizmus bűneit a nemzetiszocializmus rémtetteivel azonos, vagy legalábbis hasonló súlyra emelné.
Tájainkon máig él a nosztalgia az 1989 előtti világ: a teljes foglalkoztatottság és az erősebb lábakon álló szociális védőháló – egyszóval a koraszülött, gazdaságilag nem megalapozott szocialista jóléti állam iránt.
Az 1989-90-es jogállami forradalom nem hozott katarzist, a magyar társadalom ma rosszabb lelki állapotban van, mint volt harminc éve.
Egyszerre van jelen a Kádár-korból átöröklődött kispolgári, anyagias szemlélet: az irigység kultúrája és a cinizmus. Átöröklődtek és újratermelődtek az alantas indulatok, s velünk van örök kísérőnk, a magyar betegség: a megosztottság.
Az emlékezést és a szembenézést a múlt borzalmaival a jövő generációi sem kerülhetik el.
A múlt megismerése a legfőbb garancia arra, hogy az emberellenes rendszerek által elkövetett szörnyűségek nem ismétlődnek meg soha többé.
