2016. március 7., 16:14

Kis János: Köszönöm Neked, Béla!

Kedves Béla! Ismeretlenül bár, de mégiscsak sorstársként szeretnék Neked gratulálni az elért eredményhez. Az is lehet, hogy már találkoztunk, bár biztosan nem emlékszel rám, hiszen jelentéktelen, egyszerű szlovmagyar polgár vagyok.

Gondolom az elmúlt bő 25 év alatt, amióta kis közösségünk vezetőjeként különböző tisztségeket töltesz be, nem nagyon volt időd észrevenni a hozzám hasonló kis embereket, inkább a fontos emberekkel találkozgattál, hiszen ez volt a dolgod. A nagy döntések ott születnek, a nagy emberek társaságában.

Tehát amint már említettem, szeretnék gratulálni az eddigi politikai pályafutásodhoz, amelynek a csúcsa volt a szombati választások eredménye. Láttalak a tévében, amikor azt mondtad, hogy nem a választóknak kell számot adnod és értékelned a választási eredményeket, hanem majd ott fenn, a Mindenhatónak kell beszámolnod arról, jól végezted-e a dolgodat, itt lenn a földön. Mindig is biztos voltam benne, hogy az Úr van teveled, és isteni sugallatokra hallgatva teszed a dolgodat. Biztosan jól végzed a küldetésedet, hiszen egy egyetemi végzettségű sofőrből avanzsáltál fel a szlovmagyar közösség vezetőjévé. Igaz, hogy annak idején megvádoltak azzal, hogy titkosszolgálati manipulációval kerültél teljesen váratlan fordulattal a párt élére, de hál istennek ebből sikerült kimosnod magad, és mindazok, akik ezzel vádoltak, már a politikai süllyesztőben végezték, miközben Te még mindig állócsillagként ragyogsz a szlovák politika egén.

A munkádat módfelett sikeresen végezted, hiszen a vezetésed alatt a „minden felvidéki magyar” egyesült pártja igazi sikertörténetet tudhat maga mögött, bár ebből most már csak a múltidő igaz. Ebben az időszakban nyolc éven keresztül kormányoztatok, létrehoztátok az egyetlen magyar egyetemet (igaz, olyan kompromisszum árán, hogy „jegelitek” az autonómia témáját és a Beneš-dekrétumokról sem kezdeményeztek dialógust), szennyvízcsatorna-hálózatot építettetek a szűkebb hazád, a Felső-Csallóköz térségében, és még biztosan mást is elértetek, de nekem most más nem jut eszembe. Ja, esetleg annyi, hogy megszereztétek több állami hivatal és vállalat irányítását, amivel a haverok egészen jól jártak.

Sajnos, a hálátlan plebejus emkápés nép ezt nem nagyon jó néven vette – pedig tudniuk kellett volna, hogy a politika csak így működik jól, ha vannak pénzes emberek a párt hátterében – és elkövettek ellened egy palotaforradalmat, LEVÁLTOTTAK a hálátlan dögök. Emlékszem, mit mondtál akkor a kongresszuson: (szó szerint idézlek, jó?) „ÉN továbbra is a párt tagja maradok. ÉN továbbra is a parlamentben ott leszek. Sőt, azt fogom mondani, hogy minden magyarnak a Magyar Koalíció Pártját kell erősítenie.” És itt már kezdett előjönni belőled a Víziód, mert a tapsvihar után így folytattad: „És minden magyarnak még egy szlovákot is kell magával hoznia.”  Itt már felvázoltad a várható jövőt, isteni sugallatra felismerted, hogy nincs más út, mint vegyespárttá alakítani az emkápét, hogy nagyobb hatalomra tehess szert, hiszen az etnikai párt nem érhet el nagyobb eredményt, mint ahányan az „etnikum” tagjai vannak országosan, ráadásul ez még fogyóban is van. Nem a közösség képviselete volt tehát az isteni sugallat, hanem az erőteljesebb politikai megjelenés.

Sajnos, ezek a fránya szlovmagyarok nem akartak összeolvadni a szlovák testvérekkel, ezért ígéreted ellenére úgy gondoltad, hogy isteni (és talán más) sugallatra létrehozol egy vegyespártot. Magaddal vitted a „pénzembereket” is, hiszen közös a szekér. A felsőbb sugallatra meghozott döntésed bizakodással töltötte el a szlovmagyarok egy részét , akik a bársonyos forradalom óta – vagy a párizsi forradalom óta? – mélyen hisznek a szpoluprácában. Ez a hídépítő lépésed a szlovákok nagyon szűk rétegét is örömmel töltötte el, de jórészt más megfontolásból, mint az együttműködésben hívő szlovmagyarokét. Leginkább az erőteljes magyar képviseletben ellenérdekelteket, és „bizonyos szolgálatokat”, akiknek a magyarok megosztása addig minden addigi igyekezetük ellenére nem sikerült.

Neked ez viszont gond nélkül sikerült, hiszen mi, kis emberek Téged csodáltunk leginkább, és mindig is hittünk benned, hogy amit csinálsz, az értünk van. Miért is akarnál nekünk rosszat, hiszen értünk dolgozol, amióta megismertünk. Biztosan majd bebizonyítod, hogy amit kitaláltál, az működik, hiszen a siker érdekében még arra is képes voltál, hogy Jánošík mezbe öltözve „vatra” táncot járjál „valaškával”, ezzel is bizonyítva lojalitásodat a szlovák nemzethez és a fiatal Szlovákiához. Hiszen te vagy a „szpolupráca” ikonikus alakja, a szlovákok is megszerettek.

Ment is a szekér, igaz, hogy ideiglenesen kicsit kevesebb magyar képviselővel voltunk jelen a szlovák parlamentben, de hát áldozatok vannak, majd az idő megmutatja, hogy az isteni gondviselés átsegít Téged a nehézségeken. Igaz, hogy a fránya plebejus magyarokkal akadozott a „szpolupráca”, de a szlovák barátaink azonnal elfogadtak Téged és az új pártodat, és bevettek a frissen alakuló kormányba. Gond egy sem, hiszen minden választásokon legalább egy-két olyan párt bejut a parlamentbe, amelyik nem sokkal a választások előtt jött létre, és ráadásul a Te személyed garancia volt a megbízhatóságra.

Sajnos, homokszem került a gépezetbe, és másfél év kormányzás után bedőlt a projekt, de sebaj, addig majd lesz idő építkezni, amíg nem vagy kormányon, és legközelebb kétszámjegyű eredménnyel jutsz majd a parlamentbe, ahol hatékonyan tudod majd „átültetni” a szlovmagyar érdekeket is. A magyar érdekeket meg képviselje nemzetközi porondon a magyar kormány, azoktól elhatárolódunk, hiszen „itt élünk, Szlovákián nemdebár”…

A szekér halad, az emkpápé marad, mondhatnád, hiszen nagy bölcsességgel elutasítottad az „árulózók” ajánlatát a „szpoluprácára”, mert ugye nem az a cél, hogy a magyar a magyarral együtt lépjen fel, hanem az, hogy bárki mással, csak ne legyen magyarkodó, ahogyan azt szépen már több alkalommal kifejtetted a szlovák médiában. Itt nem magyarkodásra van szükség, hanem összefogásra. Minden szlovákkal. Ugyanezen sugallatra elutasítottad a civilek kezdeményezését is a magyar összefogásra, mert neked ezek is túl magyarok, sőt, magyarkodók. Leginkább azok a fiatalok bosszantottak, akik kétnyelvű táblákat raktak ki országszerte, mert szerintük ez nekik, mint adófizetőknek jár. Nem voltál boldog tőle, hogy elorozták előled a témákat, mert így nem lehet még húsz évig azzal hitegetni a jónépet, hogy majd ha elég sokan lesztek a parlamentben, akkor biztosan megoldjátok a kérdést, csak most a szlovákok részéről még nincs politikai akarat az együttműködésre ezekben a kérdésekben.

Sajnálom, hogy a szlovákok ellened fordultak a kampányban, leginkább a sajtóra gondolok, hiszen azt mondtad a tévében. Lehozták a hülye interneten, hogy nem vagy hajlandó kimondani, hogy nem fogsz a Ficóval együttműködni és kormányváltást akarsz. Minek ilyen dolgokat feszegetni, mikor még nem tudni, hogyan kell majd a választások után helyezkedni, hogy nekünk itt jobb legyen! Sőt, azt is lehozták a becstelenek, hogy kutya kötelességednek érzed belépni egy Smeres kormányba, ha a választóid érdeke ezt kívánja. (Ráadásul a mondataidat kiragadták szövegkörnyezetből, és így ez elég hülyén hangzott, hogy ezt így nyíltan kimondtad. Pedig azt még el sem mondtad, hogy cserébe az előzetes tárgyalásokon hány bársonyszéket kértél, aminek csak a felét akarták megadni, mert az még gázosabb lett volna.)

Sebaj, mint mondtam, a szekér halad. Jól mennek a dolgok. Megvoltak a választások. Az árulózók hál istennek nem jutottak be, így most tiéd a pálya. A Gondviselő keze jól irányít, amit kérsz, azt megkapod tőle. Te időben felismerted már, hogy magyarkodással itt nem lehet labdába rúgni, egyre csak fogyunk, hatalmas az asszimiláció és az elvándorlás, és kár lenne nyújtani az agóniát. Az eutanázia – azaz a „kegyes halál” intézménye – még nem engedélyezett az Európai Unióban, de Te előre látod a jövőt és a szíveden viseled a szlovmagyar közösség sorsát. Nem bírod nézni a szenvedést, és nem szeretnéd végignézni az általad olyannyira szeretett közösség haláltusáját. Kitaláltad a fájdalommentes módszert, a csendes beolvadást, ahogyan a jég olvad bele a vízbe, nem veszik el, csak átalakul. Látom, hogy sikeresen hajtod végre a tervet felsőbb sugallatra, hiszen hat év alatt sikerült elérned, hogy már csak egyharmad mennyiségű magyar képviselő ül a szlovák parlamentben azóta, hogy a mesteri tervedet elkezdted végrehajtani. Heten vagytok, mint a gonoszok, mondaná az, aki nem érti a lényeget.

De Te érted, biztos vagyok benne, hiszen mindig is tudtad, mit csinálsz. Hiszek benne, hogy neked sikerülni fog.

Gratulálok Bélám! Merjünk kicsik lenni!

Kis János, egy szlovmagyar polgár

Megosztás