Kinek kedvez az új felsőoktatási törvény?
Rólunk, nélkülünk. Legrövidebben talán így lehet summázni, ami az új felsőoktatási törvényről szóló véleményeket illeti. Hiába készült hónapokon át a minisztérium műhelyében és állítólag egyeztettek is az érintettekkel és hozzáértőkkel, a végeredmény, a tárcaközi egyeztetésre bocsátott tervezet általános felháborodást váltott ki az akadémiai közösségekben és a rektorok között. Az utóbbi hetek eseményeit figyelve, nem lehet nem észrevenni, hogy mást mond és akar a szaktárca és mást az egyetemek. Hogy ebből lesz-e valamiféle kompromisszum, azt őszintén szólva elég nehéz elképzelni.
Folyik az oktatásügy reformja, ami kétségkívül pozitív hozadékkal is jár. Gondoljunk csak arra, hogy végre idegen nyelvként fogják tanulni gyermekeink a szlovákot.
Gröhlingék úgy gondolták, a felsőoktatási törvényre is ráfér egy kis ráncfelvarrás, de úgy tűnik, hogy ennél azért többről van szó. Különben miért tervezik az igazgatótanácsok összetételét olyanra, hogy a tagság felét a minisztérium által kinevezett messziről jött, de politikailag valahova tartozó emberek tennék ki.
Ráadásul ez a tanács döntene a pénzügyi kérdésekben, egyszerűen fogalmazva, rajta tartaná szemét és kezét a kasszán. Beleszólása lenne a rektor választásába is. Olyannyira, hogyha a tanács fele nem szavazná meg a rektorjelöltet, akár patthelyzet is előállhatna, jó időre vezető nélkül maradhatna egy-egy egyetem. Az akadémiai és kari szenátusok, melyek a leginkább ismerik a dörgést az adott egyetemen, jogköre sokat csorbulna, az egyetemek autonómiája sérülne és félő, hogy politikai befolyás alá kerülnének a felsőoktatási intézmények.
Nagy teher most az egyetemek vállán a minőségbiztosítási rendszer (akkreditációs rendszer) átalakítása, szinte mindenütt beindult a „professzor- és docensgyártás”, hiszen ők garantálhatják a minőséget az egyetemeken. Ezzel – mármint hogy a minőségi oktatással akarja a kormány elérni azt, hogy az érettségiző fiatalok a hazai egyetemeket válasszák a külföldiek helyett – nincs is baj. Habár néhány, elsősorban kisebb és fiatalabb egyetem bicskája könnyen beletörhet a dologba, de hát a kormányfő maga jelentette ki nemrég, az egyetemek számának csökkentése is cél… Legyen kevesebb, de jobbak!
Az már csak hab a tortán, hogy ahogy az már Szlovákiában csak lenni szokott, a reformhoz nemhogy pluszpénz nem jár, hanem már másodszor terveznek forrásokat elvonni az egyetemektől.
Ha a parlament elfogadja a jövő évi költségvetés-tervezetet, akkor csaknem 28 millió euróval rövidítik meg a felsőoktatási intézményeket. Teszik ezt most, amikor felmegy a villany és a gáz ára, ami igencsak érzékenyen érinti az egyetemeket is. Fűtetlen előadótermekbe mégsem engedhetik be a hallgatókat télvíz idején.
S azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a kutatáshoz, a tudományos munkához, ami a minőségi oktatás alapja, szintén sok pénz szükséges. Miből utazzon el az egyetemi oktató egy nemzetközi konferenciára? Milyen forrásokból szereljék fel a laborokat a kutatáshoz? A pályázatok során szerzett néhány ezres tételekből megvalósított kutatásoktól nem lehet olyan csodát várni, mint amilyet a világ neves egyetemei produkálnak rengeteg pénzből.
Mindezek tükrében azt hangoztatni, hogy Szlovákiában az oktatás prioritás, ócska, már-már nevetséges frázis.
A felsőoktatás tervezett átalakítása több ponton is aggályos és egy régóta működő rendszert akar átalakítani egy olyanra, ami nem biztos, hogy működőképes lesz. A sok-sok bizonytalanságot látva aztán ne csodálkozzunk, ha még több fiatal fog kacsingatni a külföldi egyetemek felé, Csehország és Magyarország még vonzóbbá válik számukra, hogy Európa nagy hírű egyetemeiről inkább már ne is beszéljünk.
