2020. szeptember 26., 11:22

Kikapott a DAC, akkor is a DAC!

Kikapott a DAC, mondhatni méretes zakót kapott a Linztől. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de ilyen eredményre nem számítottunk. A vérmes DAC-szurkoló akkor is végignézte a meccset, és nem kapcsolt át a Bayern–Sevilla Szuperkupa mérkőzésre, mert DAC-szurkoló, és akkor is kitart csapata mellet, ha sima összeomlást láthat. Öt-null után már nem reménykedik a feltámadásban, de akkor is nézi a sárga-kékeket, mert ez a kedvenc színe, és figyeli, hátha felfedez olyan elemeket, amibe belekapaszkodhat a következő mérkőzésekre.

Szóval nézzük a meccset, és többet látunk a csapatból, mint amit reális szemlélő megengedne magának. A csapat küzd, de nem jönnek be az átadások, nem keveredünk annyiszor a Linz kapuja elé, mert hátul kell biztosítani. Tizenhat perc után már kettő-null, és ordítunk a bíróra már az első gólnál, miért nem fújta be a sima lest, és folyamatosan ellenünk fúj, nehogy a Linz kapuja elé kerüljünk.

De rendezik a soraikat a fiúk, egyre többször jutnak el a félidő végén az ellenfél kapuja elé, de nem tudják csökkenteni a linziek előnyét. Reménysugár és bízunk abban, hogy Storck mester belenyúl, buzdít, fordít, és a csapat feltámad, ahogy megszoktuk az elmúlt hónapokban.  Kezdődik a második, és még mélyebbre süllyedünk. Egy talált gól a linzieknél, pár perccel a kezdés után, majd jön Blackman kiállítása. Hiába kiáltunk a bíróra, hogy „mit itíté”, nincs vigasz. És jön az összeomlás, három perc alatt újabb három gól.

Szomorúak vagyunk, de bízunk, hogy ez után a bukta után majd jön egy újabb csodás sorozat. Láttuk már az előkészítő meccsek során, hogy az egyik francia csapatot legyőztük, majd a másik adott egy méretes zakót. Nem baj, hiszen ezután a ligában egy hatossal tudtunk indítani. Fiatal a csapat – benne van a nagy győzelem, és ugyanúgy a nagy zakó lehetősége is.

Hallgatjuk a mérkőzés utáni nyilatkozatokat. Storck mester és Kalmár Zsolt kapitány is azt nyilatkozza, hogy tanulni kell a linzi zakóból. Persze a szlovák kommentelők már meg is szúrják, hogy mégis mit – kivenni a labdát a hálóból. Persze nem vártunk mást tőlük, az egy héttel ezelőtti pozitív kép kárörvendővé válik, mert nincs meg bennük a bizalom fiatal csapatunk iránt, és bebizonyosodik, hogy a magyarok mégsem múlják felül a szlovák csapatokat. Miért is viselkednének másképp, hiszen láthatóan nem „egy vérből valók vagyunk”.

Tanulság már pedig van.

Az első talán az, hogy egyszer minden sorozat véget ér. Minél hosszabb a sorozat, annál nagyobb lelki teher hárul a csapatra, hogy ne rontson. A jó sorozat egyben elvetheti azt a tévhitet is, hogy mindig sikerülni fog, pedig minden meccs null-nullról indul.

A második az, hogy több időre van szüksége a csapatnak. Most van egy eszköztára, taktikája, valami olyan, mint amit Hofi mondott az Aranycsapatról – egy-két góllal többet kell rúgni, mint amennyit kapunk. Csak mi van, ha nem működik a támadószekció. Mindenesetre a szlovák ligában egyelőre ez bevált.

Harmadszor:

bebizonyosodott, hogy Európa többet követel a jó csatárjátéknál. Komoly tudást a védekezésben is, mert előfordul, hogy az egész meccset ki kell bekkelni, és egyetlen jó ellentámadással kiharcolni a továbbjutást. Európa nem engedi meg, hogy csak minden negyedik helyzetünket rúgjuk be.

És még volnának továbbiak is, de bízunk Storck mesterben, aki úgy is megmondja merre az arra. Fiatal csapatunk van, tehetségesek és sok örömet szereznek nekünk. Van arca a csapatnak, van stílusa, amivel felülemelkedik a szlovák mezőnyön. Először bízhatunk reálisan, hogy képesek megnyerni az országos bajnokságot, még ha „az egész ország is ellenünk”.

Fiatalok, erősek, győztesek, mert már most oda jutottak az európai kupában, mint ahova szerdahelyi csapat még nem jutott el.

Zárógondolatként csak sajnálni tudom a Trencsén csapatát, mert egy bizonyítani vágyó, csak azért is megmutatom erőtől duzzadó bikaborjak fognak kifutni vasárnap Dunaszerdahelyen, hogy megmutassák: akkor is a DAC!

U.i.: Júniusban az FC Barcelona egy nyolcast kapott a Bayern Münchentől. Na, ugye…