Ki lehet a háború nyertese?
Napjainkban a háborúszakértők és a biztonságpolitikai szakemberek ezrei napi rendszerességgel és egymással versenyezve mondanak véleményt különböző nyelven az orosz-ukrán háború kimeneteléről.
Annak alapján is okosabbnál okosabb következtetéseket vonnak le, hogy merre fordult az előző nap egy eltévedt orosz tank, vagy milyen magasan szállt egy kóbor ukrán légvédelmi rakéta. Eddig az volt a főkérdés, hogy mikor érhet véget a háború! Többen belőtték erre május 9-ét, mert az oroszok akkor szoktak győzedelmeskedni a háborúban. Jó, de az világháború volt, ez meg most egyelőre „csak” lokális, amivel többen elégedetlenek is, és szeretnék kiterjeszteni világivá. Szlovákiában a hatalmi elit legalábbis mindent elkövet ennek érdekében. Az viszont tudjuk, mennyi ideig tartott legutóbb a világháború, mennyi emberáldozattal járt és milyen pusztítást okozott! Nem véletlenül vigyáznak a szlovák orvosok annyira a szlovák nemzeti felkelés még életben lévő veteránjaira, akik a nácizmus ellen egykoron fegyvert ragadtak. Csak már ők egyre nehezebben viselik, cipelik magukon a medálokat az évfordulós ünnepségeken...
Úgy tűnik, Szlovákiában gyorsan megfeledkeztek arról, hogy mennyi ideig kellett vigyázban állva emlékezni a felszabadulásra, a nagy vörös hadseregre. Hosszú évekig az ideiglenesen nálunk tartózkodó szovjet katonatisztekkel együtt. Kíváncsi vagyok, hogy idén május 8-án mit fognak erről mondani, hogyan fognak emlékezni a politikusaink a világháború befejezésére?
Ma már inkább az foglalkoztatja az elemzőket, hogy ki nyeri meg a háborút. De hogyan lehet ennek a háborúnak egyáltalán nyertese?
Hogyan győzhetnek mondjuk, az ukránok, miközben rengeteg települést tettek az országban a föld színével egyenlővé az oroszok, és az infrastruktúra nagy része is megsemmisült. Lakóházak ezreit rombolták le, hova fog visszatérni az az 5 millió ukrán, aki a háború miatt volt kénytelen elhagyni az otthonát, még akkor is, ha egy részük nem is óhajt hazatérni. Miközben az orosz házak ugyanúgy sértetlenek maradtak, mint a két világháborúban az amerikaiaké voltak.
Lehet-e győztes egy szétrombolt, feldúlt ország?
De lehetne-e győzteseknek tekinteni az oroszokat, akik a remélt villámháború helyett sok áldozattal járó, hónapokig tartó háborút folytatnak a Nyugat által komolyan felfegyverzett ukránokkal? Az élet minden területére kiterjedő, egyre szélesebb körű szankciók mennyire fogják meggyengíteni Putyin hatalmát? És ha visszavonulnak majd egyszer az oroszok, milyen sors vár a Luhanszkban, Donyeckben és máshol is szép számban élő orosz nemzetiségű ukrán állampolgárokra? Vagy ha nem vonulnak vissza, és Krímhez hasonlóan orosz kézre kerülnek ezek a területek, mi lesz az ott élő ukránokkal? Az Európa Unió mindent megtesz, hogy Ukrajna nyerje meg a háborút, jelentette ki szerdán Kijevben Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az ukrán elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján. De ez mire lesz elegendő, és kinek az érdekeit szolgálja?
A világ józanul gondolkodó részében az lesz a háború győztese, aki nagyobb kompromisszumokra képes a béke érdekében!
Zelenszkij ukrán elnök nem hagyja magát, nem adja fel a harcot, a végsőkig kitart. De a nép, az istenadta a nép is ezt akarja? Senki se tudja, hogy mit szeretne jobban az ukrán nép: büszke ukránként felemelt fejjel meghalni, vagy lehajtott fejjel, kevésbé büszkén élni? Pályát tévesztett ember ez a Zelenszkij, hiszen már nem sorozatszínészként arat sikereket, hanem marionett-színészként, felső mozgatású bábjáték szereplőjeként törekedik babérokra. Csakhogy a zsinór, amin rángatódzik, mások kezében van! Az ukránok lehet, hogy elhiszik, hogy ebben a háborúban nem amerikai és nyugati érdekek diktálnak, hanem honvédő célok. De amikor már azt követeli Zelenszkij a Mariupolban, az acélgyár földalatti bunkerjeibe menekülő, ott élelem és ivóvíz nélkül sínylődő ukrán katonáktól, hogy tartsanak ki, ne adják meg magukat, azok vajon mit gondolhatnak magukban?
Szinte többet követel már, mint kér a világtól! Akik pedig nem teljesítik maradéktalanul és időben a követeléseit, azokat oroszbarátként kezeli. Az emberi élet számára másodlagos, ami jól érzékelhető azon is, hogy a humanitárius segítségnyújtás neki mennyire nem elegendő, csak másodlagos támogatás. Fegyvereket követel a nagy „békeharcos”!