2019. szeptember 29., 15:09

Ki kivel, hogyan, miért?

Az Összefogás mozgalom összegyűjtötte a bejegyeztetéséhez szükséges aláírásokat. Eggyel több játékos van tehát a politikai sakktáblán, a kép azonban továbbra sem tisztul. Még mindig nem látható, hogyan lesz a sokszereplős játszmából egy irányba mozduló, markáns, összehangolt magyar egység. Az olvashatatlan szándékok, az átláthatatlan viszonyok tarthatatlanok, ha még sokáig húzódik a tili-toli, annak nagyon nagy ára lehet: a választók véglegesen elfordulnak a magyar politikától.

MKP_sajtáj_09_26
Fotó: Bodó Károly

Az Összefogás mozgalom azzal a szándékkal lépett a politikai színtérre, hogy a megújhodás ígéretével új lendületet adjon érdekképviseletünknek, lehetőséget teremtve új arcokat vonjon be a munkába, és azokat is mozgósítsa, akik eddig elutasításból vagy közönyből nem szavaztak egyik pártra sem. A lehet másképp is csinálni elképzelését hirdető mozgalomnak épp ez lehetne a hozzáadott értéke. Megmutathatja, hogy igenis, képes megszólítani azokat is, akik eddig immunisak voltak a politika iránt. Ebből a szempontból nézve az aláírásgyűjtés mikéntjét, nem is érthető, miért kellett (volna) a Csemadoknak, avagy az MKP-nak részt vennie a gyűjtésben, hiszen a párt százezres szavazótábora – amely nagyon sok átfedést mutathat a Csemadok-tagsággal – adott, stabil, meggyőződésből támogatja az MKP-t, a sikereket megélve és a sikertelen választásokat is átvészelve. Nem őket, a biztos szavazókat kell megszólítani és aláírásra buzdítani. Az aláírásgyűjtésnek éppen az a fokmérője, hogy megmutassa, van-e még tartalék a felvidéki magyar társadalomban.

Azt tehát egyelőre nem tudjuk, hogy a mozgalom támogatói tábora új erőt jelent-e. A neheze azonban csak most következik, egy új brandet felépíteni nem könnyű és rendkívül időigényes. Ráadásul már a bejegyeztetés is sok buktatót rejthet magában, hiszen a kormányzati hatalom ellenérdekelt, nem a magyar ügyek támogatója, s akár meg is akaszthatja az új formációt (hacsak nem a magyarok további megosztásának a lehetőségét látja a kezdeményezésben). A hosszadalmas pártalapítási procedúrában az idő szorítása szabja meg a mozgásteret, így a jelöltlista november végi leadási határideje miatt is kockázatos az az elképzelés, hogy az Összefogás nyissa majd meg a listáját a többi párt előtt, még ha a liberális térfélről érkezőknek ez is lenne az elfogadhatóbb. Simon Zsolt is újra aktivizálódott, látná is a szerepét, fel is kínálta kimutathatatlan támogatottságú pártját, amelyből megalakulása óta többen távoztak, mint érkeztek. A háttérben tehát folyik a ki kivel és kivel nem harc, és az iszapbirkózás rohamtempóban csökkenti az esélyeket. Ebben a helyzetben kézenfekvő megoldás lenne az MKP listája, amit a párt már fel is ajánlott, s az egyezség érdekében, újrafogalmazva önmagát, választási pártként akár a névmódosítás kompromisszumát sem zárja ki. Jelenleg azonban több a bizonytalanság, mint ami biztos.

Akár a kártyákat is újrakeverheti Igor Matovič, aki a napokban koalíciót ajánlott az MKP-nak. Jó hír ez abból a szempontból, hogy az MKP-ra számít a szlovák ellenzék, a párt fent van a politikai térképen. Mégis indokolt az óvatos, tartózkodó és józan értékelés. Tény, Matovič nem a magyarok ellensége, de ha érdekei úgy kívánják, ellenünkben is tud tenni. Sokan emlékezünk még piros szívecskés akciójára a kettős állampolgárság kapcsán, ahol bennünket lekezelően „használt“ politikai happeningjéhez. És mit kezdjünk azzal, hogy miközben jobbot nyújt az MKP-nak, a parlamentben frakciója tartózkodik a közoktatási törvény módosításakor, elbuktatva ezzel a nemzetiségi iskola meghatározásának bevezetését. Gyenge magyarázat, hogy nem volt hajlandó bedőlni a Most-Híd olcsó választási kampányfogásának. Valóban az volt, de iskoláinknak létkérdés. (Persze Bugáréknak sem volt fontos, ha nem biztosították a jóváhagyását.) Kérdéses az is, hogy mivel Matovič szavazói ideológiailag nem behatárolhatók, nem egy lekövethető közösség, hogyan reagálnának a magyar szövetségre, ráadásul az OĽaNO támogatottsága nagyon ingadozik. És a legfontosabb, amit egyelőre nem tudunk, mit fogadnának el Matovičék abból, ami a magyar közösség megmaradása és fejlődése szempontjából létfontosságú?  Nincsenek illúzióink.

Mert lemondani már megtanultunk, az elmúlt 30 évünk erről szólt. Ideje lenne újra erőre kapni, önmagunkat megfogalmazni, s céljaink mögé egyként felsorakozni.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/39. számában)

Megosztás
Címkék