Ki kategorizálja a rabot?
Boris Susko jelenlegi igazságügyi miniszter élete nagy lehetőségét kapta meg, mikor Robert Fico negyedik kormányában, vélhetően addigi következetes párthűsége jutalmaként is, kiérdemelte az igazságügyi miniszteri stallumot.
Igyekszik is a kormányprogramnak megfelelő mederbe terelni a büntetőjog alakulását. Susko erősen kezdett a Büntető Törvénykönyv módosításával. Az átlagember ebből főként az elkövetési értékhatár megemelését észlelte, mely a teljes kiskereskedelemben, és a magánszemélyek sérelmére elkövetett, kisebb értékű, vagyon elleni (most már nem) bűncselekményekben manifesztálódott.
Legutóbb azzal állt elő, hogy a házi őrizet intézményének elektronikus felügyeletét magáncégeknek akarta kiszervezni, miközben az állam rendelkezik a teljes infrastruktúrával és eszközrendszerrel ennek működtetéséhez. A témáról bővebben ebben az elemzésünkben írtunk.
Most meg azzal borzolja a kedélyeket a derék miniszter, hogy a büntetés-végrehajtási fokozatokba való besorolás lehetőségét elvenné a bíróságoktól, és a büntetés-végrehajtási testület kezébe adná. Szlovákiában a fegyintézetben letöltendő szabadságvesztés három fokozatban hajtható végre.
Arról, hogy mikor hova kell besorolni az elítéltet, a Büntető Törvénykönyv egy konkrét paragrafusa, a 48. rendelkezik, a bűncselekmény súlyossága és az illető előélete alapján, ugyanakkor ez a paragrafus nem egy számítógép, ahova betápláljuk a bemeneti adatokat, és kijön a végeredmény: bizonyos fokú szabadságot is biztosít a bírónak a lefektetettektől való eltérésre. Azt tehát, hogy ki mennyire súlyos körülmények közt fogja letölteni a szabadságvesztését, egy a megfelelő kvalifikációs feltételeket teljesítő, önálló hatalmi ágat képviselő, a köztársasági elnök által kinevezett személy mondja ki.
Az igazságügyi minisztérium által jelenleg tárcaközi egyeztetésre bocsátott törvénymódosító javaslat értelmében a jövőben a büntetés-végrehajtási fokozatba való besorolásról nem a bíróság, hanem maga a büntetés-végrehajtási testület döntene.
Az indoklás szerint egyéni szükségletekhez igazított besorolásra lenne lehetőség, hiszen azonos jogi minősítésű bűncselekmény eltérő hatású lehet az elítéltekre; illetve a bv testület közvetlenül, a fogvatartott viselkedése és kockázati profilja alapján pontosabban tudna dönteni. Mivel azonban az egyes kategóriák között lényeges eltérések vannak, melyek nagyban befolyásolják az elítélt életminőségét, kérdéses, hogy az ilyen horderejű döntéseket ki kell-e, egyáltalán ki szabad-e venni a(z elvben) független bíróság kezéből, és a fogvatartás végrehajtására jogosult, a bírói státusznál alacsonyabb szintű szervezetre bízni?
Magyarországon éppen tegnap tartott előkészítő tárgyalást a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa négy, a tiszalöki börtönben dolgozó orvos és más egészségügyi dolgozó ügyében, akiket azzal vádolnak, hogy chili paprikát kevertek a fertőtlenítőszerbe. A bíróság szerint a vádlottak megbeszélték, hogy a renitens önkárosító cselekményeket végrehajtó fogvatartottak nyílt sebeinek ellátása során az elsőrendű vádlott chili paprikával kevert fertőtlenítőszert fog használni a fogvatartottak megbüntetése céljából annak érdekében, hogy a későbbiekben a panaszaikkal ne növeljék rendszeresen az egészségügyi osztály munkaterhét. Ezzel a szokásos orvosi vizsgálattal járó kellemetlenséget lényegesen meghaladó fájdalmat okoztak. Ez elég betegen hangzik, főleg egy orvos részéről, nemde? Pedig ez csak egy olyan börtönbéli visszaélés, ami kiderült. Persze, ilyenért nem kell a szomszédba mennünk, hiszen Szlovákiában még egy rendőrtábornok is meghalhat vizsgálati fogságban…
A minisztérium javaslata túlzott hatalomkoncentrációt eredményez, és számos kockázatot is hordoz. Jelenleg a végrehajtási fokozat megállapítása a jogerős ítélet részét képezi. Ha ezt a bíróságtól áthelyezzük a végrehajtó szervezethez, sérül a hatalmi ágak különválasztása. Ez ellentétes lehet az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel is, mely a szabadságelvonás körülményeinek bírósági kontrollját garantálja. A feltételes mód azért indokolt, mert a kontroll bizonyos szinten megmaradna.
Az Európa Tanács kínzás megelőzésére létrehozott bizottsága (CPT) ajánlása valóban az egyéni kockázati és szükségleti vizsgálaton alapuló differenciált elhelyezést szorgalmazza, de a megfelelő garanciákat (független szakértői testület, átlátható kritériumrendszer, rendszeres felülvizsgálat) a javaslat nem tartalmazza. Ennek hiányában nem „igazságosabb”, hanem kiszámíthatatlanabb a fogvatartottak helyzete, növekszik a fegyőrök önkényes mérlegelésének tere.
A javaslat nem vezet be elégséges belső kontroll‑ és etikai mechanizmusokat, sem rendszeres külső felügyeletet (például civil szervezeti ellenőrzést vagy ombudsmani vizsgálatot). A túlzott adminisztratív hatalom a gyakorlatban különösen rontja a fogvatartottak emberi méltóságát, sőt, akár az egész büntetés-végrehajtás intézményébe vetett bizalmat is alááshatja.
Bár az egyéni kockázatok és szükségletek figyelembevétele valóban előremutató, a tervezett hatáskör‑átcsoportosítás a büntetés-végrehajtási testülethez nem szolgálja kellő garanciákkal a jogállamiság és az emberi jogok védelmét. A javaslat megerősíti a fegyőrök adminisztratív abszolutizmusát, és növeli a visszaélés kockázatát. Ennél érdemesebb volna megőrizni a bírósági döntés elsődlegességét, és a végrehajtás során biztosítani a CPT‑szempontok maradéktalan érvényesülését, független szakértői testületek bevonásával.
