2021. szeptember 26., 19:01

Ki itt belépsz…

Pirandellóról olvasom, hogy amikor a Csupasz álarcok című drámakötetét szerkesztette, a lehető legnagyobb művészi egységre törekedett. A művészi egység természetesen attól művészi, hogy a komponensek szerepét tudomásul vesszük és tiszteletben tartjuk. Ez a gondolat a politikai-társadalmi szövetségkötések (uniók) esetében is érvényes, hacsak nem birodalmi hódításról (eleve alávetésről) van szó.

zászlók
Fotó: MTI

Olaszország az Európai Uniót alapító országok egyike. Matteo Salvini pontosan tudta, hogy az EU-t a fenti alapelvek szerint képzelték el az alapító atyák. S amikor a Magyarországot és Lengyelországot támadó „feszítsd meg!” procedúrák egyre tarthatatlanabbakká váltak, mert a közép-európai tagállamok komolyon vették a  nemzeti jogköröket, Salvini az Északi Liga képviseletében az  elsők között állt ki a „szőnyegre hívott” Orbán Viktor mellett. Hamarosan megkötötték (lengyel–magyar mintára) az olasz–magyar dacszövetséget is.

Dacszövetségek a kölcsönös gazdasági előnyökre szövetkezett Európai Unióban?

Igen, mert a cél visszatérni az alapító atyák elképzeléséhez. Hiszen az unió, meghazudtolva alapelveit, a pénzügyi háttérhatalom hatására kíméletlenül felforgatta a globalista és a nemzeti szemlélet arányait a globalizmus javára. Korrumpálta a vezető tisztségviselőket, el sem követett jogtalanságokért fenyegetőzik büntetésekkel, eltorzítva az EU eredendő céljait. A legfontosabb célok egyike az erőltetett bevándoroltatás és az identitástudatot roncsoló gender-ideológia erőltetése lett. Humánus programok mögé rejtve máig ez a legfontosabb.

Az EU menthetetlenül politikai csalások, hamisítások színhelyévé vált.

Éppen Tomasi di Lampedusa prózáját olvasgatom, aki az egyik kastélykert nyomasztó légkörét idézi, a rejtett rothadást.

Olyan volt, mint holmi temető, Flóra istennő szobra körül, minden rögből a szépség vágya párállott. (…) Inkább vakoknak való kert volt ez, mert a látást állandóan sértette valami. (…) A szegfűk csípős szaga túlharsogta a rózsák protokoll-illatát, rothadó növények és döglött szentjánosbogarak között az édeskés bűz, amely az egész kertet elárasztotta. Fiatal katona holtteste volt, a fölé boruló virágoktól rejtve (…) a királyi rend védelmében halt meg, jakobinus lázadók ölték meg (…) sebével ide menekült meghalni egy citromfa alá.

Régen, talán a hetvenes években, a szimbólumok és metaforák titkait- jelentéseit kutatva, mohón lapoztam tudós könyveket. Amit ezekből megtanulhattam, annak alapján az itt leírt ifjú katona holtteste, akár magyarázat nélkül is az ifjú, de máris halott Európai Unió állapotát jelezhette. 

Sikerült megértenem, hogy a szimbólumok koronként mást és mást jelenthetnek (és jelentenek is). Metamorfózisra képesek, mindig az éppen aktuális kor szemlélete szerint. Ha Lampedusa kertje áporodott légkörével (lappangó bűzével) az Európai Unió bomlását jelképezheti, akkor Pirandello A hosszú ruha (amely sok mindent eltakar?) című novellájának alábbi részlete az európai összetartás végét, az unió széthullását is jelképezheti:

Apja is, bátyja is a maguk szakállára kezdtek élni a házon kívül: életüknek az a része, amely továbbra is az otthonukban telt el, szinte csak látszat volt már, hiányzott belőle az a kedves, bensőséges meghittség, amely minden családi élet lényege, mely élteti, vigasztalja, fenntartja a családot...

Már nem emlékszem, hogy Oswald Spengler elmélete szerint létezésük folyamán hány fokozaton haladnak végig a társadalmak (és uniók?), mire végül menthetetlenül elenyésznek.

A brüsszeli Tisztelt Ház homlokzatán ma is ott virít a jelszó:

Egyesülve a sokféleségben.

A hangzatos felirat helyébe szerintem Dante Isteni színjátékából vett idézet kívánkozna:

Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan, / s milyen e sűrű kusza, vad vadon: / már rágondolva reszketek legottan.

És persze az utóbbi évek szomorú tapasztalata:

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!
Megosztás
Címkék