2026. november 14., 09:51

„Ki gépen száll fölébe…” Ugyan...

Megerősítették a haiti hatóságok pénteken Mathias Saintil, az egyik haiti bűnbanda vezetőjének a halálát, akivel egy emberi jogi szervezet szerint dróncsapás végzett Port-au-Prince külvárosában. 

drón kamerával
A térség, amely felett drón zümmög, megszűnik privát szférának lenni
Fotó: Pexels

A Réseau National de Défense des Droits Humains nevű haiti jogvédő szervezet úgy tudja, Saintilt dróncsapás érte a főváros Boston nevű külső körzetében. Nem jártam még Haitin, de az elérhető leírások szerint ebbe a városrészbe még a rendfenntartók nem szívesen teszik be a lábukat. A mostani volt az országban aktív bűnbandákra mért egyik legsúlyosabb csapás 2024 óta – jelentette szombaton a Reuters.

A legszegényebb karibi országban katasztrofális belviszonyok uralkodnak, az állam csak látszólag működik. De Haiti messze van, a fenti hír nem bizonyosan éri el a honi hírfogyasztó ingerküszöbét. De ugyanezen a napon jelentette be Hegyi Zsolt, a MÁV-csoport vezérigazgatója, hogy év végétől mesterséges intelligenciával támogatott drónok segítik a MÁV nagyobb vasúti üzemi területeinek őrzését. A vezérigazgató elmondta, a magyar fejlesztésű mesterségesintelligencia-technológia képes felismerni a kritikus mozgásokat és értesíti a területeket őrző munkatársakat. A rendszer elsősorban a nagyobb vasúti csomópontokon segíti majd a járművek és a bennük tárolt áruk védelmét. 

Ez viszont már itt van a szomszédunkban. Még nem öl, de figyel. Felismeri a kritikus mozgásokat. Ha az AI-alapú drónok képesek „kritikus mozgásokat" felismerni egy vasúti csomóponton, akkor képesek bárhol felismerni. A térség, amely felett drón zümmög, megszűnik privát szférának lenni. A közterületünk egy algoritmussal átvilágított, folyamatosan szkennelt katonai-ipari zónává lényegül(het) át.

A „drónászat" alakulását valamelyest követő olvasók talán felfigyeltek egy sokkal régebbi hírre is. 2020-ban Líbiában török gyártmányú, Kargu-2 típusú drónokat vetettek be Haftar tábornok visszavonuló csapatai ellen. Az ENSZ vizsgálata szerint a fegyverrendszer képes volt arra, hogy az operátorral fenntartott folyamatos adatkapcsolat nélkül(!) keressen és támadjon célpontokat. Az egyelőre nem bizonyított, hogy a drón autonóm módon vett-e üldözőbe és mészárolt le visszavonuló katonákat, vagy irányították. Sokak szerint az előbbi. A történet már akkor felvetette a kérdést: mi történik, amikor egy gépnek nem csupán a repülésről, hanem a támadásról szóló döntést is átengedjük? 

A drón sokáig a katonai felderítés, és a hobbi-repülés eszköze volt. Ma már egészen más a helyzet. A mezőgazdaságban területeket térképez fel, az építőiparban és az energetikában nehezen hozzáférhető létesítményeket ellenőriz. A katasztrófavédelem eltűnt embereket keres vele, a tűzoltók hőkamerás felvételekkel mérhetik fel a tűzfészkeket. A rendőrség tömegrendezvényeket és baleseti helyszíneket figyelhet meg a magasból. A következő lépés az automatizálás kiterjesztése. Ez a változás számos területen kifejezetten előnyös lehet, de ezzel egy kényesebb kérdés is legitimmé válik: ki figyel bennünket – a szomszéd gyerek hülyéskedik, vagy a vámhivatal lesi, hogy nem főzünk-e zugpálinkát? –, és mit kezd a megszerzett információkkal? Egy vasúti üzemi terület megfigyelése indokolható biztonsági intézkedés. De mi történik, ha a módszer átkerül egy pályaudvar nyilvános részére, egy lakótelepre vagy más közterületre? 

A háborúk tapasztalatai ennél is súlyosabb figyelmeztetést jelentenek. Az olcsó, könnyen beszerezhető, kereskedelmi alapokon nyugvó dróntechnológia a katonai erőviszonyokat is átalakítja. Olyan államok, fegyveres csoportok és bűnszervezetek is hozzáférhetnek légi megfigyelési és támadási képességekhez, amelyek korábban nem rendelkeztek ilyen eszközökkel. A haiti bandavezér elleni támadás is jelzi, hogy a drón már nem kizárólag a hagyományos hadseregek fegyvertárának a része. 

A legnagyobb veszélyt azonban az jelenti, ha a technológia fejlődése közben elmosódik az emberi felelősség határa. Egy algoritmus felismerhet egy mozgást, veszélyesnek minősíthet egy helyzetet, kijelölhet egy célpontot. De ki felel, ha téved? Ki vállalja a felelősséget, ha egy önállóan működő fegyverrendszer ártatlan embert öl meg? A gyártó, a programozó, a hadsereg parancsnoka vagy az a politikai vezető, aki engedélyezte a bevetést? Ezek már nem távoli, tudományos-fantasztikus, sci-fibe illő kérdések.

Megjelent a MAGYAR7 46. számában. 

Megosztás
Címkék