Kolek Zsolt

2019. január 29., 13:08

Ki a magyar? – egy szétszabdalt nemzet önmeghatározásának kínjai

Van egy ország, amely minden oldalról önmagával határos. Van egy nemzet, amely meghasonlott önmagával. Kollektív skizofrénia, vagy turáni átok, éppen csak nézőpont kérdése. Akarom mondani, magyarkérdés – amely lassacskán rajtunk kívül már senkit sem érdekel. 

Kompország nagyszerűen elszórakoztatja saját magát. Ady óta csak még jobban hánykolódunk. Időközben kisantantba tömörült ellenünk a tejfogakkal vicsorgó Köztes-Európa, majd lettünk Ázsiából kitüremkedő „béketábor”.

Azután csak kikötöttünk végre a nyugati parton, de ma újra viharok dúlnak, erős keleti széllel. Kompország már megint hánykolódik.

Vélt vagy valós igazságok vannak a fedélzetén, amelyek kimondva vádpontként hatnak az árboc másik felébe kapaszkodókkal szemben. Meg sok járatlan zug, ahol régi viharok emlékei sötétlenek. Bennük vagonok és könnyek, elsárgult röplapok és megfakult fotók. Szelíd mosolyok és csattogó bakancsok, széttépett zászlók és égett szirmú őszirózsák a halottak fölött.

Ady óta esély sem volt arra, hogy felülemelkedjünk az elmúlt évszázad történelmének sötét lapjain. Persze, ki tudja?

Még ha nincs is korszellem, vannak divatok – a kutyák népe konformista – még ha nincs is a történelemnek lelke és a nemzetkarakter jó humorú filoszok végső unaloműző témája nagy asztalok mellett, azért csak van bennünk valami közös: bennünk, azonos nyelvet beszélőkben.

Kompország árbocába kapaszkodva igazán izgalmas csak a kérdés: ki a magyar? Egy lelkileg megosztott, területileg szétszabdalt nemzet végső kínja ez: önmagát meghatározni.

Hányan küszködtek, miképpen határozzák meg anyanyelvükön, amit olyan nehéz: kik vagyunk, és merre vannak lelkünk határai? Mindez olyan távolinak tűnik: Széchenyi, Szekfű Gyula, Bibó, de még a rendszerváltók is a maguk régi kottára írt perlekedéseivel.

Egy kis megnyugvás kéne csak, béke a lelkekben – a múlt ködét kevésbé falánkan falni. Az első lépés a magyarság önmeghatározása felé a múlttal való kiegyezés lenne.

Nem a szembenézés: vádoltak és vádoltunk már eleget. Ilyenek vagyunk: nem jobbak és nem rosszabbak, mint más nemzetek körülöttünk. Kiegyezni a múltunkkal nem több, mint békét kötni saját magunkkal.

A második nagy lépés önmeghatározásunkhoz az lenne, ha már kiegyeztünk a múltunkkal, ne lássunk egymásban ellenséget a jelenben sem.

1990 a zsákmánydemokrácia szabályait alkotta meg: az egymásnak betartást, a mesterségesen életben tartott félelmeket, s egy cseppnyi reményt arra, hogy a közösségi értékeitől megfosztott késő Kádár-kori társadalom helyén mégis kialakulhat egy emelt fejű, gyarapodó Magyarország.

Nem egymás nyakába borulásra van szükség, csak értékelven versengő demokráciára, ahol közmegegyezés van a nemzeti és a demokratikus alapértékekben.

A modern magyar nemzettudat nem alapulhat dúlt lelkekben kiforrott részigazságokon, befogadónak kell lennie és mindenekelőtt vonzónak.

A magyar közéletet formáló nemzedékeknek lesz dolga éppen elég. Csak sejtéseink vannak ma még a modern magyar nemzettudatról. Egyet azonban biztosan tudunk: aki eredményesen akarja formálni önmeghatározásunkat, neki

tudni kell jobbra is és balra is nézni. Szélről ez nem fog menni.

Ha az új nemzedék új Messiásokat hoz, Kompország tovább szórakoztatja magát. Egy haszna ennek is lesz, legalább nem szűnik meg a pesti humor.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Agárdy Gábor 2019. március 22., péntek

A harmadik lehetőség bája

Egy hölgy, aki alig két éve a semmiből került elő, bejutott az államfőválasztás második fordulójába. Igen, ilyen csak a mesében, meg Szlovákiában lehetséges...

Kolek Zsolt 2019. március 22., péntek

Verbunkos a magyar iskolákért

Az anyanyelvi oktatás akkor kelendő: ha piacképes, ha versenyképes.

Pomichal Krisztián 2019. március 20., szerda

Miért nem szurkolok a szlovák válogatottnak?

Ha lebőgünk Nagyszombatban, félő, hogy egyre több itteni magyar gyerek húz majd magára Hamšík mezt Dzsudzsáké helyett. Akkor pedig megette a fene az egészet.

Száraz Dénes 2019. március 20., szerda

Előttünk álló meccseink…

Bugár most már jóval kisebb arccal fut a választók után.

Száraz Dénes 2019. március 17., vasárnap

Nem azt mondták, Béla!

Mi lesz a somorjai politikai nagyágyúval?

Száraz Dénes 2019. március 16., szombat

Tudathasadásos állapot

Mi majd megvívjuk újabb kicsinyes pártcsatánkat.

Kolek Zsolt 2019. március 15., péntek

A kutyák népe még ismeri a farkasok dalát - gondolatok március idusán

1848 forradalmi márciusának üzenete a megszerzett jogok megtartása, az értékmentés.

Molnár Judit 2019. március 13., szerda

Kampányfinis lövészárkokban

Nincs viszont a magyarok körében hitelességi gondja a kampányban alig látható František Mikloškónak. Ő aktív politikusként is azon kevesek közé tartozott, aki pontosan értette gondjainkat, nyitott volt irányunkban...

Száraz Dénes 2019. március 13., szerda

Bugár szembesítése

Ma már közel sem tartja felelőtlennek Szlovákiában egy magyar indulását a köztársasági-elnök választásokon.

Horváth Szomolai Andrea 2019. március 12., kedd

Szüleink nyelvét gyerekeink hangján őrizzük

„Magyarul küzdök, magyarul tűrök, magyarul dobbanok és magyarul álmodom”

Vélemény
Agárdy Gábor: A harmadik lehetőség bája

Egy hölgy, aki alig két éve a semmiből került elő, bejutott az államfőválasztás második ...

Kolek Zsolt: Verbunkos a magyar iskolákért

Az anyanyelvi oktatás akkor kelendő: ha piacképes, ha versenyképes.

Pomichal Krisztián: Miért nem szurkolok a szlovák válogatottnak?

Ha lebőgünk Nagyszombatban, félő, hogy egyre több itteni magyar gyerek húz majd magára Hamšík mezt Dzsudzsáké ...