Kolek Zsolt

2019. január 29., 13:08

Ki a magyar? – egy szétszabdalt nemzet önmeghatározásának kínjai

Van egy ország, amely minden oldalról önmagával határos. Van egy nemzet, amely meghasonlott önmagával. Kollektív skizofrénia, vagy turáni átok, éppen csak nézőpont kérdése. Akarom mondani, magyarkérdés – amely lassacskán rajtunk kívül már senkit sem érdekel. 

Kompország nagyszerűen elszórakoztatja saját magát. Ady óta csak még jobban hánykolódunk. Időközben kisantantba tömörült ellenünk a tejfogakkal vicsorgó Köztes-Európa, majd lettünk Ázsiából kitüremkedő „béketábor”.

Azután csak kikötöttünk végre a nyugati parton, de ma újra viharok dúlnak, erős keleti széllel. Kompország már megint hánykolódik.

Vélt vagy valós igazságok vannak a fedélzetén, amelyek kimondva vádpontként hatnak az árboc másik felébe kapaszkodókkal szemben. Meg sok járatlan zug, ahol régi viharok emlékei sötétlenek. Bennük vagonok és könnyek, elsárgult röplapok és megfakult fotók. Szelíd mosolyok és csattogó bakancsok, széttépett zászlók és égett szirmú őszirózsák a halottak fölött.

Ady óta esély sem volt arra, hogy felülemelkedjünk az elmúlt évszázad történelmének sötét lapjain. Persze, ki tudja?

Még ha nincs is korszellem, vannak divatok – a kutyák népe konformista – még ha nincs is a történelemnek lelke és a nemzetkarakter jó humorú filoszok végső unaloműző témája nagy asztalok mellett, azért csak van bennünk valami közös: bennünk, azonos nyelvet beszélőkben.

Kompország árbocába kapaszkodva igazán izgalmas csak a kérdés: ki a magyar? Egy lelkileg megosztott, területileg szétszabdalt nemzet végső kínja ez: önmagát meghatározni.

Hányan küszködtek, miképpen határozzák meg anyanyelvükön, amit olyan nehéz: kik vagyunk, és merre vannak lelkünk határai? Mindez olyan távolinak tűnik: Széchenyi, Szekfű Gyula, Bibó, de még a rendszerváltók is a maguk régi kottára írt perlekedéseivel.

Egy kis megnyugvás kéne csak, béke a lelkekben – a múlt ködét kevésbé falánkan falni. Az első lépés a magyarság önmeghatározása felé a múlttal való kiegyezés lenne.

Nem a szembenézés: vádoltak és vádoltunk már eleget. Ilyenek vagyunk: nem jobbak és nem rosszabbak, mint más nemzetek körülöttünk. Kiegyezni a múltunkkal nem több, mint békét kötni saját magunkkal.

A második nagy lépés önmeghatározásunkhoz az lenne, ha már kiegyeztünk a múltunkkal, ne lássunk egymásban ellenséget a jelenben sem.

1990 a zsákmánydemokrácia szabályait alkotta meg: az egymásnak betartást, a mesterségesen életben tartott félelmeket, s egy cseppnyi reményt arra, hogy a közösségi értékeitől megfosztott késő Kádár-kori társadalom helyén mégis kialakulhat egy emelt fejű, gyarapodó Magyarország.

Nem egymás nyakába borulásra van szükség, csak értékelven versengő demokráciára, ahol közmegegyezés van a nemzeti és a demokratikus alapértékekben.

A modern magyar nemzettudat nem alapulhat dúlt lelkekben kiforrott részigazságokon, befogadónak kell lennie és mindenekelőtt vonzónak.

A magyar közéletet formáló nemzedékeknek lesz dolga éppen elég. Csak sejtéseink vannak ma még a modern magyar nemzettudatról. Egyet azonban biztosan tudunk: aki eredményesen akarja formálni önmeghatározásunkat, neki

tudni kell jobbra is és balra is nézni. Szélről ez nem fog menni.

Ha az új nemzedék új Messiásokat hoz, Kompország tovább szórakoztatja magát. Egy haszna ennek is lesz, legalább nem szűnik meg a pesti humor.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Molnár Judit 2019. május 22., szerda

Európa újrahangolva

A migránsválság felszínre hozta a különbözőségeket, Kelet és Nyugat ismét szembekerült, és kiderült, az ellenvélemény ellenséget szül.

B. Vida Júlia 2019. május 21., kedd

Zöld asztalok ideje

Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük.

Száraz Dénes 2019. május 21., kedd

Brüsszel közelebb van, mint gondolnánk

Hajdanán, a rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok legerősebb fegyvere a választások voltak.

Aich Péter 2019. május 20., hétfő

Ámokfutás

Egy szép mondás szerint nem normális, ha egy fiatal ember nem akar forradalmi változásokat. Hát jó – de ennyire?

Kövesdi Károly 2019. május 18., szombat

Európa megmentése

Ahhoz azonban, hogy mindez megváltozzék és valami normális süljön ki belőle, el kell menni szavazni.

N. Gyurkovits Róza 2019. május 18., szombat

Már a kommunista is jobboldali?

Bűn, sőt – divatosan mondva – szarvas hiba minden extrémizmust rányomni a jobboldalra, megpróbálni a jobboldal elhajlásaként magyarázni.

Agárdy Gábor 2019. május 18., szombat

A többségi döntés kérdése

Most is itt a veszély, hogy a döntések meghozatalának ilyen mértékű torzítása ismét megteremthetné azt az ideológiát, amely rövid idő után átcsaphatna egy újfajta diktatúrába.

Száraz Dénes 2019. május 17., péntek

A himnusszal elszámoltak, a lelkiismeretükkel még nem!

Előbb csoportosan, felelőtlenül „félreszavaztak”, majd külső nyomásra helyrebillentik a szavazógombokat. Azt gondolják, velünk ugyanezt tehetik.

Matus Tibor 2019. május 17., péntek

Állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet

Pár napra nagyon trendik voltunk, aztán minden megy a régi szerint, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet.

Száraz Dénes 2019. május 16., csütörtök

Már az őrhelyén strázsál Štúr

Érthető, de minden logikát nélkülöző a párkányiak felháborodása a városban leleplezett Štúr-szobor miatt.

HIRDETÉS
Vélemény
Molnár Judit: Európa újrahangolva

A migránsválság felszínre hozta a különbözőségeket, Kelet és Nyugat ismét szembekerült, ...

B. Vida Júlia: Zöld asztalok ideje

Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük.

Száraz Dénes: Brüsszel közelebb van, mint gondolnánk

Hajdanán, a rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok legerősebb fegyvere a választások ...