Ki a hisztérikus?

Viszont minden olyan hirdetésre, ami nélkülözi a valóságalapot, legyen az rossz férfizokni- vagy tamponreklám, reagálni kell! Ha nem a megjelenésének helyén, akkor máshol, ahol lehet. Ami politikai hirdetésként fogalmazódik meg, az már eleve gyanús, mert az az adott párt vagy pártelnök részéről nem egy vitaindítónak szánt iromány, hanem ellentmondást nem tűrő állásfoglalás. Benne azt, hogy ő a legszebb és legokosabb, ő a felvidéki magyarság megváltója, egyszerűen tudomásul kell venni. Csak elhinni nem szabad!

Olyan ez, mint annak idején volt a május elsejei felvonulásokon a fentről, a tribünről leküldött vezényszó, hogy éljen május elseje, a dolgozó nép ünnepe, a felvonulók pedig egyhangúlag ráüvöltötték, hogy éljen, éljen! De hol van már a tavalyi hó, hol van már az az idő, amikor egyetlen párt a mindent megmondó és véleménydiktáló. Ma már arra a magas lóról érkező elnöki vezényszóra, hogy éljen a Híd, hiába remélik a tömegtől azt a választ, hogy éljen, éljen! Mert nem. 

Az elnöki megnyilatkozás a hirdetésben kétségbeesett, rimánkodó, sajnálatraméltó, valamint zavaró és megtévesztő. Talán ennyi elég is a jelzőkből.

A politikai hirdetésnek címe is van, méghozzá elég bugyuta: „Válasz a megosztó összefogást hirdetőknek”. A cím egy teljes képzavar, mert a magyar nyelvben az összefogás nem lehet megosztó, esetleg csak a vegyesében. Mint ahogy az egység sem lehet szétválasztó.

Amennyiben a szerző arra gondolt, hogy nem lehet igazi összefogás a Híd nélkül, elárulom neki, hogy eredetileg senkinek sem volt szándékában a Híd nélkül vagy ellene összefogni. Csak a szerző, a pártelnök értelmezte félre az összefogást, azt gondolta, hogy egy diktátumalapra építheti: gyertek, összefoglak benneteket a listámon, ha pedig mégsem akarjátok ezt, akkor sincs baj, szorítok nektek egy kis helyet rajta, 30 százalékost, hogy nekünk maradjon „szerényen” hetven. Ha nem, hát nem!

Ezek után nagyon nehéz azzal a Híddal őszintén összefogni, amely csak a felvidéki magyarság összemaszatolását, összefogdosását akarta. Az egység megcsúfolása és cinikus kigúnyolása ez a fajta politikai magatartás. Lehet még azzal is tetézni, hogy emiatt sértődötten, magas lóról elzárkózott a további tárgyalásoktól. Pedig a legutolsó választási galoppokon mindig nagyot huppant onnan, a magas lóról.

Aztán panaszkodik fűnek, fának, napilapnak, hogy a csúnya magyarok bántják őt! Miközben a leközölt politikai hirdetés egyik mondatában azt állítja, hogy nem okoznak neki gondot a támadások, mivel „hozzászoktam a válogatott sértésekhez és hazugsághoz....nincs szükségem a sajnálatra és nem mártírkodom”. A következőben mégis nagyon sajnálja, hogy „Szlovákia és a magyarok érdekében hozott intézkedéseink eredményeit továbbra is bagatellizálni fogják”.  És ezek a hangok a választások közeledtével igazságtalanul erősödni fognak.

Akik a politikai hirdetés ellenére mégis lesajnálják a Híd által elért „eredményeket”, bizonyára azért teszik, mert eszükbe jutnak egyéb dolgok is a párttal kapcsolatban: amikor gőzerővel szidták Fico előző kormányának korrupciós ügyeit, aztán 2016-ban képmutatóan koalícióra léptek velük és a magyarokat régebben a Duna túlsó felére kívánó Szlovák Nemzeti Párttal.

A végsőkig kiálltak Kaliňák és a bukott kormányfő mellett, a Kuciak-gyilkosság után aljasságot sem nélkülöző politikai magatartással tűntek ki, saját magukat hazudtolták meg, elmaszatolták a kis vietnami „hazaszállítását” a szlovák kormányrepülőgépen, a himnusztörvény megszavazták, a Maldív-szigeti titkos randevú pedig kiszivárgott  és így tovább...

Mindezek persze a politikai hirdetésben szerényen egy saját fantáziaképben jelentek meg: „Szlovákiáért, a magyarokért, a semmibe vett kisebbségekért és a régiókért végzett munkával töltött utóbbi évek“.

A szerző saját bevallása szerint a politikai hirdetést „hisztérikus reakciók“ és az „igazság manipulálása“ hívta életre, miközben maga a reakció volt hisztérikus, csúsztatott és manipulatív.