Kézfogás Dél-Koreában
Október 30-án a dél-koreai Puszan légi támaszpontján tartott amerikai–kínai csúcstalálkozón Donald Trump megkapta, amit akart: nem csupán a megszokott határozottságát sugározhatta, hanem kijutott az amerikai elnöknek a dicséretből a nemzetközi viszályok rendezéséért tett erőfeszítéseiért is.
Kína ígéretet tett arra, hogy újra amerikai árukat – például szójababot és egyéb terményeket – vásárol és enyhíti az elektromobilitás és az infokommunikációs technológiák szempontjából létfontosságú ritkaföldfémek exportjának korlátozását. Hszi Csin-ping elnök emellett vállalta, hogy visszaszorítja az Egyesült Államokban évente több tízezer ember halálát okozó szintetikus ópiátszármazék, a fentanil előállításához szükséges vegyi anyagok kivitelét. Cserébe Trump engedett a vámok kérdésében és jelezte, hogy nyitott a kereskedelmi kapcsolatok további normalizálására – mindezt a kínaiak szemében vörös posztót jelentő Tajvan megemlítése nélkül.
A hasonló horderejű kereskedelmi megállapodásokat általában évekig tárgyalják, ezért aligha meglepő, hogy a részletek egyelőre kidolgozás alatt állnak, a céldátumok pedig még nem ismertek.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy áttörés történt az Egyesült Államok és Kína viszonyában, a felek kölcsönösen visszaléptek a globális kereskedelmi háborút jelentő szakadék széléről. Ráadásul korántsem csupán a kiszámíthatatlan tárgyalótechnikájáról közismert amerikai elnök magánakciójáról van szó: hasonló fordulópont közeleg például a Kína és Kanada közötti kapcsolatokban is. Mark Carney miniszterelnök elfogadta a kínai elnök meghívását, miután 2017 óta első ízben találkozott a két ország vezetője a dél-koreai fórumon. A két ország viszonyát egy elhúzódó diplomáciai konfliktus mellett beárnyékolta egy tavaly kirobbant kereskedelmi vita is.
Jól látszik: fordul a szél, a nyugati világ reálisan gondolkodó vezetői felismerték, hogy a kínaiakkal való nyílt konfrontáció nem jó stratégia.
A Mathias Corvinus Collegium meghívására Magyarországon is többször megfordult világhírű közgazdász, Jeffrey Sachs a South China Morning Post című lapnak adott augusztusi interjújában három lehetőséget vázol fel. Az első forgatókönyv szerint egy, a megváltozott gazdasági és demográfiai erőviszonyokat jobban tükröző, „valóban multilaterális világ” jön létre, amelyben a nagyhatalmak hitet tesznek a jogállamiság és a konfliktusok békés rendezése mellett. Az így létrejövő új világrend feltétlenül magával vonná az ENSZ és szakosított szervezeteinek reformját, valamint a jelenlegihez képest sokkal nagyobb szerephez jutnának az olyan nemzetközi együttműködési fórumok, mint a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezete, az Afrikai Unió vagy az Arab Liga. Természetesen mindez azzal járna, hogy a nemzetközi viszonyokban és a technológiai innováció terén is sokkal nagyobb szerepet kapnának a „többiek”, azaz Kína, India és a hidegháborús terminológiával még mindig „harmadik világként” emlegetett országcsoport, illetve például a Nyugat nem gördíthetne akadályokat az Egy Övezet, Egy Út nevet viselő, több mint hatvan országra kiterjedő komplex kínai geopolitikai-stratégiai terv elé.
Sachs szerint elméletileg két másik forgatókönyv is lehetséges. A Nyugat visszatérhet az 1930-as évekből ismert protekcionizmushoz, amely szerinte óhatatlanul egymással szembenálló blokkok és politikai-katonai szövetségek megszilárdulásával járna.
A harmadik forgatókönyv a gyakorlatban egy világrend nélküli világot jelentene, amely a klímaváltozás hatásaival, fegyveres összetűzésekkel és geopolitikai ellenségeskedéssel súlyosbított káoszt eredményezne.
Nyilvánvaló, hogy az utóbbi két eshetőség a legkevésbé sem áll a nyitott gazdasági szerkezettel rendelkező, nagyhatalmak által szorongatott közép-európai térség érdekében, hiszen mind a blokkosodás, mind a zűrzavarba süllyedés térségünk mozgásterének és érdekérvényesítő képességének radikális beszűkülését eredményezné. Ezért mindenképpen üdvözlendő, hogy a világ két legnagyobb gazdaságának vezetői nem csupán ismét szóba állnak egymással, hanem nyilvánosan hitet tesznek a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés mellett.
Megjelent a Magyar7 2025/45. számában.
