Kettőn áll a vásár!
Sokan teszik fel most magukban a kérdést, a baráti beszélgetések során is bizonyára gyakran elhangzik, miért szavaztak magyarok a szlovák pártokra. Akár egy százaléknyian is élhettek ezzel a lehetőséggel. Ha megmaradnak volna "magyarpárt-szavazóknak", úgy, ahogy ez a kilencvenes években, de még az ezredfordulót követően is volt egy ideig, talán pont elég lett volna az MKÖ-nek a parlamentbe jutáshoz.
Valószínű, hogy a Most-Hídtól elpártolt magyar szavazók nem az MKÖ-höz, az „örök ellenséghez” rohantak csalódottságukban, hanem dafke is az OĽaNO-t vagy a PS-t, esetleg a Kiska-féle új pártot részesítették előnyben. Nem is kevesen! Már az államfőválasztás is megmutatta, ebben a békésebb felvidéki szlovák-magyar viszonyban, amely elsősorban a jószomszédi kapcsolatrendszernek köszönhető, a felvidéki magyar ember hajlamos szavazat formában is kifejezni háláját. Amikor nagyobb volta a ránk nehezedő nyomás és megfélemlítés a belpolitikában, jobban összezártuk sorainkat.
Ravasz Ábel, aki könnyen lehet Bugár utódja a vegyespárt elnöki tisztségében, azt nyilatkozta egy választások után adott interjúban, hogy
továbbra is szükség van a pluralitásra a felvidéki magyar politikában, mert az egyikünk liberális, a másikunk baloldali, a harmadik meg nemzeti érzelmű.
De attól még mind magyarok vagyunk, ugyanúgy, mint a Fidesz- és a DK-szavazó is az – hangsúlyozta Ravasz. Ez igaz, de egész más egy 10 millió férőhelyes magyar homokozóban játszadozni, mint egy 400 ezresben légvárakat építeni végvárak helyett. A Fidesz és a DK is játszva bejut az Országházba, de szombaton kiderült, hogy a felvidéki magyar pártok csak egy listán képesek erre! De ha csak holnap kezdjük el a közeledést és a felvidéki magyar politizálás közös pontjainak keresését, lehet, megint késő lesz! Mint ahogy nagyon késő volt nyáron belefogni ebbe a teljes összefogás projektbe a februári választás előtt.
Aztán ilyen vélemény is van: úgy politizáltak, ahogy nem kellett volna, önző módon, a magyar közösség érdekei csak másodlagosak voltak nekik, összetévesztették a szeretet hatalmát, a hatalom szeretetével, csendül(t) fel hőbörögve és igazságtalanul általánosítva mindkét magyar tömörülést illetően. Ezért nem fogok rájuk szavazni, inkább Matovičra, ha egyáltalán elmegyek.
Miközben a „magyar szurkolók” megfeledkeztek arról, hogy az MKP 10 éve nincs a nagypolitikában, a listáján szereplő jelöltek zöme azt se tudja, merre van a szlovák parlament épülete!
Mindeközben a választói oldalra is érdemes odafigyelni! A választó sem ártatlan ugyanis, ő is ludas a szombati kudarcban, mert elkényelmesedtünk. Elég volt megfigyelni, mennyien voltak egy évvel ezelőtt a parlamentnél a himnusztörvény elleni tüntetésen, és elég visszaemlékezni, hogy mekkora magyar tömeg járt tiltakozni annak idején Mečiarék ellen, amikor Slavkovská iskolaügyi miniszter az alternatív oktatás bevezetésével akart „kedveskedni” a felvidéki magyaroknak. Ég és föld!
A magyar választók többsége „ovátlanítás” és keresztnév-magyarosítás nélkül kéri számon az igazi magyar politizálást a pártokon. Amíg a kiharcolt jogainkkal sem vagyunk képesek élni, ne akarjunk még többet! Amikor a hagyományos magyar bálban Érsekújvárban előbb szlovákul köszöntik a vendégeket, akkor nem csoda, hogy a bálozó is hitét veszti, de legalábbis nem kap magyar lendületet…
A szlovmagy identitás térhódítása értékvesztéssel és bizonytalansággal párosult. Sok emberben már olyan kérdést vet fel a nemzetrészhez tartozás, hogy melyik nemzethez is?
Ha nem adjuk magyar iskolába a gyereket, vagy ha csak gondolkodunk rajta, akkor aztán ne is csodálkozzunk, hogy szanaszét szóródnak a magyar szavazatok, és jut belőlük jócskán szlovák pártoknak is. Eddig sok "magyariskola-kerülő" és nemzetiség-elhagyó rohant felmentést remélve a vegyespárthoz, akitől feloldozást nyertek! Az Egyszerű Emberek a hídjelző táblák helyére már kirakták számukra az új útjelző táblákat…
