Késsel tiltott magyar szó a pozsonyi éjszakában
Támadás ért egy fiatalembert Pozsony belvárosában, mert anyanyelvén, magyarul beszélt! Megalázó és felháborító, hogy még napjainkban is együtt kell élnünk a „magyarok a Duna mögé” (Maďari za Dunaj) szlogen kificamodott eszmevilágával, ami bizonyos időközökben előbukkan a szlovák homályból. Lásd a legutóbbi pozsonyi esetet, amikor egy magyarul beszélő 20 éves fiatalt ilyen szavak kíséretében késeltek meg a fővárosban, a Šafárik téren egy gyorsbüfé előtt.
A bántalmazott fiatal miután ellátták a készültségen, feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség a nemzetiségi hovatartozás iránti gyűlölet motívumait vizsgálva nyomoz az ügyben.
A Magyar Szövetség közösségi oldalán elítélte a magyar fiatal megkéselését.
– olvasható a bejegyzésben, és szerda délutánra a magyar párt sajtótájékoztatót hívott össze az ügyben. Ezen a pártelnök felszólította a hatóságokat a megfelelő hatékonyságú nyomozati eljárás lefolytatására és az igazságos felelősségre vonásra. Elmondta, hogy felvette a kapcsolatot Matus Šutaj Eštok belügyminiszterrel, akitől tájékoztatást kért az ügyre vonatkozóan.
A pozsonyi Nyitott Társadalom Alapítvány (CVEK) szociológusai a korcsoporthoz tartozó 955 személy válaszai alapján megállapították: a tizenöt éves szlovákok 57,7 százaléka úgy gondolja, hogy "Szlovákia a szlovákok országa, és ennek így is kell maradnia". A megkérdezettek 63,3 százaléka ráadásul elvárja, hogy a magyarok a nyilvánosság előtt kizárólag szlovákul szólaljanak meg, és csak otthon legyen szabad magyarul beszélniük.
A tanulmány 2008-ban készült, két évvel Malina Hedvig ellen elkövetett bűntett után. A 2008-ban 15 évesek azóta felnőttek, a pozsonyi eset alapján egyesek gondolkodása megmaradhatott azon a szinten, amikor a tanulmány készült. Malina Hedviget támadói Nyitrán összeverték, majd "madari za dunaj" illetve "smrt parazitom" ("magyarok takarodjatok", illetve "halál az élősködőkre") feliratokat írtak a hátára. A felmérés alapján annak idején íródott tanulmány egyik szerzőjét, Elena Gallová Kriglerovát – szavai szerint – igencsak meglepte "ez a hihetetlenül nyíltan felvállalt, érzelmi indíttatású rasszizmus".
Az eset után tervben volt, hogy a szlovák iskolákban "a más kultúrák iránti tűrőképességet fejlesztő tantárgyat" fognak oktatni. A szlovák oktatási tárca oktatási reformért felelős miniszteri tanácsadója, Miron Zelina akkor elismerte, hogy a tantárgy oktatására maguk a pedagógusok sem eléggé felkészültek, őket is iskolázni kell, és "a legtöbbjének előbb a saját előítéleteitől is meg kell szabadulnia".
Sajnos a szlovák történelemoktatás azóta sem képes tárgyilagosan számot vetni a múlttal, a történelemkönyvekben és a tanári magyarázatokban inkább az együttélés árnyoldalaira hívják fel a figyelmet ahelyett, hogy az ebből származó értékeket és előnyöket, a két nemzetet összekötő történelmi múltat emelnék ki.
Vajon változott-e a helyzet 2008 óta, felkészültek-e már az említett tanárok, oktatják-e a szlovák iskolákban a tűrőképességet? Nem valószínű, illetve nem elég hatékonyan működik, hiszen az egykori „hejszlovákos” útszéli hőbölgés most nyugat-európai mintára késre menően komolyra fordult. Bátorítólag hathat a hazai tüntetéséken imitt-amott megjelenő magyarellenesség, továbbá a felvidéki magyarság biztonságpoliikai kockázatként való feltüntetése az előző kormányzat részéről.
A pozsonyi tiltakozó megmozdulásokon volt, aki Ficót magyar disznónak tituláló transzparenssel vonult, Rastislav Káčer karrierdiplomata pedig azzal hergelte a tömeget, hogy Fico felvidéki provinciává teszi Szlovákiát Orbán Viktor érdekei mentén.
A rendőrség is nemzetiségi hovatartozás iránti gyűlölet megnyilvánulásaként kezeli a pozsonyi magyarellenes támadást, nincs tehát szándékában, mint annak idején Hedvig esetében, elsumákolni az esetet. Szégyen ide, szégyen oda kénytelen volt azzal szembesülni, hogy Szlovákiában bizonyos népcsoportok elleni gyűlölet egyelőre még nem halt ki. Testi sértés és rendbontás miatt indult büntetőeljárás, reméljük, hogy a tettes gyorsan kézre kerül ebben a kényszerből bekamerázott világunkban.
