Keresztre feszített himnusz
Pozsonyban mintha dombon, emelkedőn lenne a szlovák parlament impozáns épülete, legalábbis úgy tűnik az ártatlan bámészkodónak. A főváros és az ország fölé terebélyesedve, olyan golgotai magasságot idézően!
Pedig nevében nem is az ország háza a szlovák parlament, hanem „csak” nemzeti tanács, Szlovákia Nemzeti Tanácsa, mint ahogy a dakota indiánoknál volt hajdanán a vének tanácsa, a legokosabbak gyülekezete, a törzs életének irányítói, élén a törzsfőnökkel, aki általában egy sokat próbált varázsló lehetett.
Az indiánok azt gondolták, hogy az okosság az évek hozadéka, minél vénebb egy indián, annál eszesebb és jellemesebb, ezért ott a helye a vének tanácsában. Mifelénk korábban egyesek szerint ebben a jellem volt a döntő tényező, aztán miután az kudarcot vallott, eljött hivatkozásként a mindenható tapasztalat (indiánul charakter és skúsenosť) ideje, de meg kellett tapasztalnunk, hogy eredménytelenül!
A szlovák Golgotán székelő nemzeti tanács nagyon sok mindenben határozott már rövid története során!
Az elmúlt évezred utolsó évtizedének elején például az emberek megkérdezése nélkül döntött az ország szétválasztásáról.
Később nyelvtörvénnyel, állampolgársági törvénnyel igyekezte megregulázni, kordában tartani a szülőföldjükön élő, idegen törzshöz tartozókat. Nemzeti szimbólumaikat sem hagyta békésen használni, legutóbbi törvényrendeletében megtiltotta nekik a nemzeti daluk éneklését mindennapjaikban, ünnepnapjaikon, szertartásaikon.
Keresztre feszítették himnuszukat!
Pilátusuk, saját helytartójuk pedig mintha mi sem történt volna, mosta kezeit! Nagyon tiszták lehetnek már azok a kezek, hiszen hosszú ideig tartó helytartósága alatt többször kényszerült már erre a cselekedetre. De most az egyszer ez a fajta hárítási törekvés kevésnek bizonyult, mert a nép, az istenadta nép, az általa megosztott nép a keresztre feszített himnusz mellett újra összefogott, és Pilátus a többi kis helytartójával együtt kegyvesztetté vált a nép szemében, kényelmes helyüket a vének tanácsában már kétségbe is vonják.
A kérdés most csupán az, hogy a sajátjaink által is megfeszített magyar himnuszt nemzetrészünk összefogása és kiállása támasztotta-e fel, vagy pedig a keresztre feszített himnusz támasztotta fel az összefogásunkat? Végül is mindegy, ha az lesz az eredménye, hogy megint összefogva, együtt tudjuk énekelni nemzeti himnuszunkat!
A keresztre feszítettet is előbb dicsőítették, majd megtagadták és kimondták halálos ítéletét, de feltámadt, azóta pedig az egész keresztény világ ünnepli!
A parlamenti küszöbtől egyre távolodva az összefogás feltámadásának küszöbéhez érkezett a felvidéki magyarság! Most már csak meg kell szabadulni azoktól a Júdásaitól, Pilátusaitól, akik gátjai az egység megvalósulásának! Sok minden mellett ezért is lehet imádkozni ezen az ünnepnapon!
