Keresztek hordozása
Csak annak lehet húsvétja, akinek nagypéntekje is van. Bölcs mondat, az ünnepi szentmisén hallottam. Hogy is tudnánk értékleni a jót, ha nem fognánk néha vagy gyakrabban padlót. Ha nem éreznénk azt, hogy túl nagy keresztet rakott a hátunkra a Teremtő. S hányszor kérdezzük, ezt most miért érdemeltük ki?
Az élet próbatételek sorozata. De nekünk mindig a szépet kell látnunk, arra kell fókuszálnunk, ha éppen jól megy sorunk. Mert ebből lehet építkezni és ez segít elviselni a nehezebb pillanatokat is.
A nagy és állandó boldogság nem létezik, viszont vannak az életben olyan pillanatok, amelyek mindent megérnek. Csak látnunk is kell hozzá, nem elég nézni…
Hiába romlott el az ünnepekre az idő, hiába volt borongós a hangulat, nagypéntek mégis csodásan alakult számomra. Ismerős hangra lettem figyelmes, s az udvarra kiérve fecskepárunk üdvözölt. Épp aznap érkeztek meg messzi útjukról… Mind a ketten itt vannak, nem úgy, mint tavalyelőtt, amikor csak az egyiket hozta haza a tavasz és hetekig kereste párját, énekelt egymagában. Miközben a többi fészekben kikeltek az első fiókák, a mi szingli fecskénk csak csivitelt és tekintgetett jobbra-balra az ereszcsatornán. Kitartását végül siker koronázta és a nyár második felében már neki is volt párja és egy fészekalja fiókát is sikerült felnevelniük.
Mi, emberek sokszor hamar feladjuk. Túl hamar gondoljuk azt, kész, ennyi. Nem érdemes.
Máskor meg nem tudunk elengedni dolgokat. Milyen jó lenne, ha könnyű szívvel ki tudnánk mondani: szállj harag, és onnantól fogva ugyanúgy tudnánk nézni a másik emberre, mint azelőtt, hogy megbántott volna. Milyen jó lenne, ha megtanulnánk nem a régi rossz dolgokat emlegetni, hanem a jelent élvezni. Annak örülni, hogy a drágaság ellenére van mit ennünk, nem fázunk, van néhány ember, akit szerettünknek mondhatunk. S béke van! Igen, napjainkban ez is hangsúlyt kapott, nem is akármilyet. Nem a múltban kell élni, hanem a jelenben. És bízni a még szebb jövőben.
Minden embert úgy kell elfogadni, ahogy van. Minden emberben ott van a jó. Tudni kell megbocsátani, ami az egyik legnehezebb feladat a modern kor embere számára. Az enyimvilágban a bocsánat, elnézést kifejezések használata sok ember számára ismeretlen. Másokat meg azért lehet csodálni, mert nagyvonalúan meg tudnak bocsátani igencsak súlyos dolgokat is. Mint az az ismerősöm, aki képes volt megbocsátani egyik közeli rokona gyilkosának. Sokáig, évekig tartott ez a folyamat. Segített neki ebben az is, hogy megtudta, milyen borzalmas gyermek- és ifjúkora volt az elkövetőnek. Benne volt a pakliban, hogy egyszer a kis stiklik mellett valami borzalmasat is elkövet… Semmi szeretetet nem kapott.
Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek, hirdeti a Biblia. Ezen is néha érdemes komolyabban elgondolkodni. Annál is inkább, mert aki szeret, szívét megnyitja mások felé, az ezt cunamiként kapja vissza.
A jó mindig győz a rossz felett, és nem csak a népmesékben. Az élet mindig győzedelmeskedik a halál felett. Nagypéntek után mindig jön a feltámadás. Hordozzuk a kereszteket, még ha nehezek is, annak biztos tudatában, a Jóisten sosem hagyja, hogy összeroskadjunk alattuk.
