Dunajszky Éva

2019. augusztus 10., 11:51

Kérem vissza a lelkeinket!

Az internet olyan, mint a kés, sok hasznos dolgot lehet csinálni a segítségével, de ölni is lehet vele. Ez a mostanában gyakran mondogatott mondat jutott az eszembe, amikor a közösségi hálón ráakadtam egy bejegyzésre.

Nem is annyira maga a bejegyzés volt érdekes, amelynek a lényege az volt egyébként, hogy az írójának már három éve elhalálozott a korábban aktív Facebook-felhasználó édesapja, és ilyenkor, apja születésnapja táján rosszul érintik a „boldog születésnapot”-stílusú  bejegyzések. Azt mondja, az első évfordulón még nem akasztották ki annyira ezek a bejegyzések, bár úgy gondolta, az apja halálától a következő születésnapi dátumáig eltelt fél év elegendő idő lehetett volna ahhoz, hogy akik ismerték – közelebbről vagy távolabbról –, észrevegyék, már nincs közöttünk. Pláne, hogy az apja azelőtt aktív Facebook-életet élt, most meg hónapok óta nincs egyetlen bejegyzése sem. Mivel apja Facebook-oldalához nem volt hozzáférése, mindenkinek egyesével válaszolt, és udvariasan elmondta, hogy édesapja már nem tudja megköszönni a jókívánságokat, mert sajnos azóta elhalálozott. Azt írja, voltak, akik elcsodálkoztak, mások megköszönték, de a nagy részük semmit sem reagált.

Aztán eltelt egy év, eljött megint a születésnapi dátum, és megint jöttek a jókívánságok, ugyanazoktól is, akiknek tavaly egyszer már válaszolt. Azt írja, ekkor már idegesebb volt, de még visszafogta magát, és mindenkit egyenkét újra tájékoztatott arról, hogy apja meghalt, igaz már nem olyan kedves hangon, mint egy évvel azelőtt. Senki sem jelzett vissza…. A harmadik évben már félve ment fel a közösségi oldalra apja születése napján, s mint kiderült, félelme nem volt alaptalan, mert továbbra is záporoztak a három éve elhunyt apja közösségi oldalán a születésnapi jókívánságok. Ekkor döntött úgy, hogy ír erről egy jegyzetet, és közzéteszi a saját oldalán.

Banális történet mondhatnánk, többekkel is előfordult biztosan már ilyen a saját környezetében is. De ami számomra érdekes volt, az csak ezután következett: a hozzászólások a bejegyzéshez. Mert szinte mindegyik elmarasztaló hangnemben íródott a bejegyzés közzétevőjével szemben. Ki finomabb, ki durvább hangnemben kioktatta, hogy mi mindent kellett volna csinálnia vagy csinálhatott volna apja profiljával. Persze, nyilván vannak lehetőséget arra, hogy mit lehet egy ilyen oldallal tenni. Igen, akár emlékoldallá is alakítható, bár ahhoz is kell a hozzáférés. Hozzáférés híján a közeli hozzátartozó jogán nyilván a Facebook-tól is kérhette volna az illető apja oldalának leállítását.

Ez mind igaz, ami viszont engem meglepett, hogy egyetlen egy sem volt a hozzászólók között, aki elgondolkodott volna azon, mit is akart a fiatalember ezzel a bejegyzéssel mondani. Igen, az internet olyan, mint a kés, ölni is lehet vele, lelkeket is. Mert gondoljuk csak bele, mivé változtat bennünket a technika. Csak gondolkodás nélkül, lelketlenül nyomkodjuk a gombokat, s a legtöbbször el se olvassuk, jobb esetben legalább az elejébe beleolvasunk annak, ami alá odatesszük a névjegyünket egy „tetszikkel” vagy „nem tetszikkel”. A legtöbb Facebook-felhasználó – időspórolás végett – a születésnapi jókívánságokat is úgy küldi, hogy rá se megy az ünnepelt oldalára. Kijön a figyelmeztetés, és mi már nyomjuk is a gombot… Mindenkinek, akire a Facebook felhívja a figyelmet, pedig sokszor azt se tudjuk, ki fia borja az illető, de küldjük a jókívánságokat, már szinte sportot űzve ebből.

És a személyes kapcsolatok minimálisra csökkenek, hiszen a közösségi hálón bármit mondhatunk, bármit állíthatunk, úgysem kell közben a másik szemébe nézni. Bárkibe beleállhatunk, felelősségre nem von bennünket ezért senki. De sorolhatnánk napestig a példákat arról, hogyan lehet bárkit pillanatok alatt ellehetetleníteni a közösségi hálón, úgy, hogy közben nem is ismerjük az illetőt. Bántjuk egymást, sokat, sokszor és feleslegesen, lelketlenül. Pedig jobban oda kellene figyelnünk egymásra, enélkül aligha van közösségi lét, márpedig biztos, hogy az ember közösségi lénynek született, nem individualista, magányos harcosnak. És ezt az odafigyelést mondhatjuk kezdhetnénk a közösségi hálón azzal, hogy megnézzük, kinek küldjük a születésnapi jókívánságainkat.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Haják Szabó Mária 2019. szeptember 15., vasárnap

Krokodilkönnyek az esőerdőkért

Az esőerdőkért hangoztatott francia féltésben azért igencsak benne van a francia mezőgazdaság iránti aggodalom.

Pomichal Krisztián 2019. szeptember 15., vasárnap

Eutanázia, ha akarod, ha nem!

Felmentett a bíróság egy holland orvost, aki páciense kérése ellenére is végrehajtotta az eutanáziát.

Molnár Judit 2019. szeptember 14., szombat

Közös szándék külön utakon

Nem jól állunk! Az idő rövidsége miatt még a valósnál is kaotikusabbnak tűnik a helyzet a felvidéki magyar politikai színtéren.

Száraz Dénes 2019. szeptember 14., szombat

Hazámat egy sálért?

Elmaradt a győzelem, akkor legalább a sálat! Hazámat egy sálért! Nem volt bölcs dolog, sőt ultrabunkóság!

Kövesdi Károly 2019. szeptember 13., péntek

A píszí rémuralma

Akinek van gyermeke, unokája, annak van mit féltenie.

Fibi Sándor 2019. szeptember 11., szerda

A szlovák nyelv tanítása szakmai és nem politikai kérdés

A pedagógusnak a legfontosabb kérdésre, a HOGYAN-ra saját magának kell keresnie a választ. 

Rajkovics Péter 2019. szeptember 10., kedd

Amiért nekünk jobban fáj...

Egy nappal a csata után.

Száraz Dénes 2019. szeptember 09., hétfő

Divat lett a temetőfutás

Gyakorló futóként egykoron nekem is volt egy olyan titkos vágyálmam, hogy jó volna a temető környékén futni, esetleg versenyt a sírásókkal és főleg az idővel!

Hajtman Gábor 2019. szeptember 07., szombat

A siker kulcsa a kezünkben van

A szlovákiai magyar politikát most nagyon nehéz átlátni. Különböző érdekképviseletek, mozgalmak, platformok vannak alakulóban, így nem csoda a magyar választó értetlensége a kialakult helyzetben. 

Vélemény
Haják Szabó Mária: Krokodilkönnyek az esőerdőkért

Az esőerdőkért hangoztatott francia féltésben azért igencsak benne van a francia mezőgazdaság iránti aggodalom.

Pomichal Krisztián: Eutanázia, ha akarod, ha nem!

Felmentett a bíróság egy holland orvost, aki páciense kérése ellenére is végrehajtotta az eutanáziát.

Molnár Judit: Közös szándék külön utakon

Nem jól állunk! Az idő rövidsége miatt még a valósnál is kaotikusabbnak tűnik a helyzet a felvidéki ...