Kérdőjelek az új tanév küszöbén
A gólyák már útra keltek. A fecskék javában készülődnek. Elfacsarodik a szívem, amikor látom gyülekezésüket a villanydrótokon. Úgy marasztalnám még őket… Elrepült a nyár, észre sem vesszük és itt az ősz. Vele együtt pedig a régi kerékvágásba kerül vissza az élet. Az iskolák és óvodák újra megtelnek élettel. Reméljük, ezúttal már zavartalanul folyhat az oktatás, nem szakítja meg karantén, elszigetelődés. Nem esnek szét az osztály- és iskolai közösségek.
Az elmúlt csaknem két és fél év kemény próba elé állította az oktatásügyet. Szinte egyik percről a másikra kellett 21. századivá válnia. Egyik napról a másikra bevezetésre került az online oktatás, monitorokon keresztül nézett egymással farkasszemet tanár és diák. Hosszú hónapos bezártság, frusztráció, jövőtől való félelem lett úrrá nemcsak a diákokon, hanem a tanítóikon is. Ez mind az átkozott járvány számlájára írható. És még sok minden más, amit hosszan lehetne sorolni.
Mire kihevertük volna az egymást követő járványhullámokat, és zilált lelki állapotunk úgy-ahogy helyre rázódhatott volna, derült égből villámcsapásként ért bennünket a szomszédban zajló háború.
Elindult a lavina, ami néha, úgy érezzük, szó szerint elsöpör bennünket. Iszonyatos drágulás az élet minden frontján, teljes bizonytalanság a jövőt illetően. Az alagút végén azt a bizonyos fényt nem és nem látni!
Miközben az iskolákban már a közelgő tanévnyitóra, évkezdésre készülődnek, vajon mi minden foroghat az igazgatók és tanítók fejében? Lehet, hogy megint a bezárástól félnek. Az is lehet, hogy ezúttal nem a járvány, sokkal inkább a hideg lesz, ami miatt otthon kell maradniuk a diákoknak. A rezsiköltségek nagyon sok iskolában ez eget verik, egyszerűen képtelenség kifizetni a gáz, a villany árát. A korábban születettek még jól emlékezhetnek a több hetes szénszünetekre, valami hasonló gáz- vagy villanyszünet veszélye most is fennáll.
Bár a minisztérium igyekszik mindenkit megnyugtatni, kompenzálják a költségeket… A minap azt is bejelentették, engedélyezik a mohi atomerőmű 3. blokkjának működését. Kell az energia! Az iskolákba és óvodákba is.
Ki tudja, talán kötelező lesz a mellény- vagy a szvetterhordás a zord téli napokon az alig fűtött osztálytermekben. Ez viszont nem sokat segít, mert ha nincs mozgás, csak padban üldögélés, előbb-utóbb fázni kezd a gyerek… Vagy esetleg több lesz a tornaóra? Meleg teát kapnak a lurkók naponta többször? Ki gondolta volna, hogy ide jutunk?
Nagy kérdés, mennyibe kerül majd az iskolai étkeztetés. Átlagosan húsz százalékkal drágábbak most az élelmiszerek, tehát a főzés alapanyagai, mint egy évvel ezelőtt. A tavalyi árak megtartása lehetetlen vállalkozás, hiszen a háziasszonyok sem tudnak ugyanannyiból olyat főzni, mint egy évvel ezelőtt. És itt is bele kell még kalkulálni az energiaárakat.
Sok szülő a tanszerek vásárlása közben sem győz csodálkozni. Ez is többe fáj idén, és még kit tudja, mennyi lesz a zeneiskola, vagy éppen a sport. Mennyiért ruházzák fel ősszel a nyáron sokat nőtt gyereket? Nagyobb csemeték esetében számolni kell a kollégiumok drágulásával is.
Máshogyan lesz nehéz az előttünk álló tanév, mint az előzőek. Más kihívások elé nézünk. Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy épp a gázszámla, vagy esetleg a gáz hiánya lesz az, ami a legnagyobb főfájást okozza igazgatónak, fenntartónak egyaránt? Hogy az osztályok melegének és világításának biztosítása akadályokba ütközhet… Hogy amit az elmúlt évtizedekben már természetesnek vettünk, az luxussá válhat?
