Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
A postás megint hozott karácsonyi üdvözlőlapot. Pedig attól a négy embertől, akikkel évek óta váltunk karácsonyi üdvözletet, már az elmúlt napokban megkaptam.
Ki lehet, aki még rajtuk kívül is gondolt rám, és egy bűbájos kártyával kellemes, áldott és szeretetteljes karácsonyt kíván? Sejtem, hogy olyasvalaki, akinek én nem küldtem. És így is van. Erzsi, volt munkatársam, egyben barátnőm, aki Pozsonyból más városba költözött, de a kapcsolatunk attól nem szakadt meg, küldte az üdvözletet. Elolvasva ráeszmélek, hogy tavaly is kaptam tőle ilyet, s bár be akartam sorolni a címzettjeim közé, valahogy elfelejtettem. Hát akkor felhívom! – döntöm el gyorsan, hiszen postázásra már nem jöhet számításba.
Tehát Erzsit felhívom. Először is szabadkozom, hogy én nem küldtem üdvözlőlapot, de szeretném, ha elfogadná telefonos jókívánságaimat. Erre ő mit mond? „Az már biztos, hogy egy jó telefonbeszélgetés mindennél többet ér!” És elárulja, hogy ilyentájt égnek nála a vonalak (vagyis az az egy, ami van). A karácsonyi lapokat átvevő ismerősök, rokonok, barátok azonnal felhívják őt, ahogy én is tettem, és bőségesen van mindenkinek mondanivalója. Nem mintha az év folyamán nem tereferélnének néhányszor, de ez a karácsonyi hangulatú beszélgetés annál értékesebb, meghittebb. Ennek is megvan a varázsa – ahogy mondja.
Ha jól elgondolom, magam is szívesen tárcsázok rokonokat, barátokat az ünnepek táján. Sokan sóvárognak a régi karácsonyokért, beleértve az üdvözlőlapok izgalmát is, de – mondják – minden változik, sajnos ez is kiment a divatból. Tény, hogy az idő haladtával valóban megváltoznak a régi szokások, és már csak a hagyományőrzők tudják felidézni azokat. Meg is csodáljuk a betlehemest, a mendikálók előadását – ha sikerül ilyenre eljutnunk. Az év végi ünnepek előtt mindig gazdag a műsorkínálat, általuk valóban fel lehet idézni a régi karácsonyokat. De a valós életben már kénytelenek vagyunk igazodni az újhoz, ami felváltja a régit.
Erzsi tartja magát a lapok küldéséhez, nevetve mondja, hogy először is a postai dolgozót sokkolja ezzel, amikor lerakja elé a szép kupacot. Aztán sokkolja azokat, akikhez megérkezik a küldemény. De a végeredmény mindenképpen szeretetet, melengető hangulatot áraszt.
Nehéz lenne megmondani, ki örülne ennek jobban: a hívó vagy a hívott fél. Akik pedig szívesen fogadnának néhány baráti telefonhívást, küldjenek üdvözlőlapot a barátok címére, és biztos, hogy megkapják tőlük a hívást. De ezt már csak jövőre tehetik meg.
