Kell a pénz a kampány előtt
Hetvenmilliárd eurós költekezés, hatvanhárommilliárdos bevétel. Már az első soroknál világos, hogy a kormány által hétfőn sebtében jóváhagyott 2027–2029-es közigazgatási költségvetés nem más, mint a pénzügyi felelőtlenség mesterkurzusa. 7,443 milliárd eurós lyuk – a GDP majdnem 5 százaléka! – tátong a jövő évi büdzsében, de a koalíció úgy tesz, mintha ez csupán egy apró, ártalmatlan kátyú lenne a szlovák gazdaság autópályáján.
Emlékszünk még a hangzatos ígéreteke a felelős gazdálkodásról és az államháztartás gatyába rázásáról? Nos, a valóság az, hogy a deficit nemhogy csökkenne, hanem gyorsvonatként robog a rossz irányba. Az idei, eredetileg 4,1 százalékra tervezett, majd 4,37 százalékra hízott hiány után jövőre laza 4,94 százalékkal számolnak. Úgy tűnik, a „konszolidáció” szót a kormány szótárában a „költekezés” szinonimájaként használják.
A legcinikusabb húzás azonban a jövőbe vetett vak – vagy inkább szándékosan megtévesztő – hit. A Pénzügyminisztérium a papírforma kedvéért felvázolta, hogy 2028-ban 4,5, 2029-ben pedig 4 százalékra apad a hiány. A varázslat receptje? „Majdani, további konszolidációs intézkedések.” Lefordítva a politikai zsargonról: a kormánynak fogalma sincs (vagy ami rosszabb: nem meri felvállalni), honnan vesz el a GDP 0,8, illetve 1,4 százalékának megfelelő összeget. Ezt a bombát ketyegve hagyják a következő ciklusra. Ha pedig az utódok nem lépnek, a hiány 5,4 százalék fölé lő ki. Tudják, nem ők fognak kormányozni.
Közben pedig zavartalanul folyik a politikai osztogatás – természetesen hitelből. Bár a válságok nehezén már túl van Európa, a kormány továbbra is 250 millió eurót dob egy feneketlen kútba az energiaárak kompenzálására. Beáraztak további 482 millió eurót olyan „szociális és családbarát” intézkedésekre, mint az elsősök megemelt támogatása vagy a születési békepénz. Szép gesztusok ezek, és senki sem vitatja, hogy a valóban rászorulókat segíteni kell. De amikor egy ország az adósságcsapda felé sodródik, hitelből finanszírozni a politikai népszerűséget vásárló helikopterpénzt: nettó hazugság a jövő generációival szemben. Dicséretes a 100 millió eurós elkülönítés az aszály és a klímaváltozás elleni harcra, de a legnagyobb szárazság jelenleg az államkasszában fenyeget, és arra a kormánynak láthatóan nincs öntözési terve.
A végkifejlet borítékolható. A bruttó államadósság vészesen közelít a 70 százalékos lélektani és gazdasági határhoz. A minisztérium maga is beismeri: az államadósság növekedésének megállítása „választási ciklusokon átívelő” feladat lesz. Ez a mondat a politikai felelősséghárítás csúcsa. Magyarán: mi most kiürítjük a kasszát, kiosztjuk az ajándékokat és feléljük a jövőt, a takarítást és a népszerűtlen megszorításokat pedig oldja meg más.
A költségvetést még tárgyalja a parlament, akár már egy rendkívüli ülésen is áttolhatják. Ne legyenek illúzióink: a koalíciós szavazógépezet működni fog. A politikusok megünneplik a saját nagylelkűségüket, a gigantikus számlát pedig mi, és a gyerekeink fogják kifizetni.
