2019. október 21., 12:30

Katicák a falon

Menetrendszerűen megérkeztek. Ha rásüt a nap a házfalra, beterítik. Pettyes lesz tőlük minden. Szemtelenül bebújnak a legkisebb résen át is a lakásba. Mindenütt ott vannak, rajokban repülnek a rétre vezető úton, szembe-szájba is beleszállnak. Csípésük fájdalmas lehet, s büdösek is. A harlekinkaticák, melyeket keserű katicának is neveznek, már a télre készülődnek. Semmi sem állíthatja meg őket abban, hogy meleg zugot találjanak maguknak a hideg átvészelésére.

harlekinkaticák
Fotó: pixabay.com

Invazív fajta, amióta pár éve ennyire elterjedtek, hétpettyes katicabogarat már nem is látni. Azt olvasom ezekről a harlekinekről, hogy ragadozóként ugyan sok hasznot hajtanak, a kártevőket szorgalmasan pusztítják, de igencsak nagy veszélyt jelentenek az őshonos hazai fajokra, elterjedésük kifejezetten káros és még az embernek is egészségi problémákat okozhatnak. Pedig alig másfél évtizede van csak Európában ez az ázsiai katicabogárfajta. Magyarországon is csupán 2008-ban gyűjtötték be az első egyedet… Ma pedig lakásaink téli albérlői, és a borászoknak is sok fejtörést okoznak, mert a szőlőfürtökről könnyen bekerülhetnek az erjedő borba, amitől az keserűbbé válhat…

Keserű szájízzel konstatálom, hogy ez az immár évről évre megismétlődő őszi katicainvázió is csak a kort szimbolizálja, amiben élünk.

Amikor egyesek se Istent, se embert nem ismerve törnek céljaik felé, átgázolnak másokon, mert úgy érzik, hogy nekik jár a jó élet, az előnyök, mert ők különbek másnál.

Élnek köztünk ragadozók és paraziták szép számmal, s őket még nehezebb kezelni, mint a harlekinkaticát. Igaz, az is visszajön, ha kidobom az ablakon és foltot hagy az ablakpárkányon, rátelepedik a szobanövényekre, de ha nem érek hozzá, békén hagy és tavasszal „angolosan” távozik.

Az ember azonban nem ösztönlény, mint egy pici bogár. Ésszel van megáldva. Csak amikor ehhez a „csomagban” egy jó nagy egót is kap, akkor szinte megállíthatatlan.

Az élet minden területén tapasztaljuk, milyen az, amikor valaki azt hiszi magáról, ő többet megtehet, mint más. Van, aki oda és úgy parkol, ahogy akar. S vannak, akik a zebránál nem állnak meg akkor sem, ha azon éppen egy szerencsétlen gyalogos halad át, hanem kiordítanak az ablakon és melegebb éghajlatra küldik… Egyesek mindig ez elsők az orvosi rendelőben, akkor is, ha utolsónak érkeznek.

Enyimvilág van. Ennek mintapéldáit a politikusok és az aligha tisztességesen meggazdagodott oligarchák, nagyvállalkozók szolgáltatják. Elég, ha csak a nyilvánosságra került telefonokra és sms-ekre gondolunk. Hányinger. Korrupt és erkölcstelen, minden alázattól mentes világban élünk, ahol vulgarizmusok nélkül még a hatalmon lévők sem tudnak beszélni… Valahol – már régen – elveszett a lelkük.

Meddig tarthat ez még így? Meddig gondoljuk azt, hogy mi mindent megengedhetünk magunknak? Milyen gyermeket, jövő generációt tud nevelni olyan ember, aki a profithajhász világban csak arra képes biztatni gyermekét, törj a céljaid felé, ne nézd, hogy melletted, előtted és mögötted mások is vannak… Mit várhatunk, mikor minden arról szól, akkor vagy valaki, ha van pénzed?

Hát nem az a fontos, hogy legyen szép családunk, legyenek barátaink? Hogy legyen kivel nevetni, vagy éppen hosszú téli estéken jó forralt bor mellett filozofálgatni? Semmi a világon nem érhet többet, mint ha van kihez odabújni, van kit megölelni, sőt, ha van kivel, akár még egy jót veszekedni is.

Nem arról fognak minket megemlegetni az utánunk jövők, hogy mennyit dolgoztunk, mennyi pénzt kerestünk, mennyi kompromisszumba álltunk bele kényszerből, hanem a jó humorunkról, emlékezetes emberi pillanatainkról.

Mostanában divatszó lett a tudatos. Tudatosan vásárolunk, tudatosan táplálkozunk… Ideje volna tudatosan törekedni arra is, hogy emberek maradjunk ebben ez elembertelenedő világban.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.