Karácsonyi rege
Begyakorolt mozdulattal gyúrja a linzert. Csak fél adagot. Mézesből is annyit sütött… Még ez is sok lesz, gondolja, hiszen nem érkezik vendég. Egyetlen lánya családjával a messzi Amerikában él már jópár éve. Hónapok óta tudja, hogy idén nem jönnek. Nem sikerült megoldani… Egyedül karácsonyozik. Nem is nagyon készülődik. Kinek, minek? Csak a hagyomány kedvéért díszíti fel a kis műfenyőt. Két szelet halat majd kiránt magának, de a majonézes salátával már nem vesződik. Úgysincs étvágya. Nem lesz ünnepi a vacsora. Az éjféli misén arra fogja kéri a Jóistent, minden szerettét tartsa meg egészségben.
Még két nap van karácsonyig, de lassan mindennel elkészül. Jóval kevesebb időbe telt, mint amikor még a gyerek is itthon volt, míg éltek a rokonok… Mégis most sokkal fáradtabb. Nem a teste, a lelke sajog. Hirtelen rátör és rátelepedik a magány érzése. Miért kell egyedül lennie szentestén egy magafajta idősödő, de még jó karban lévő anyának? Miért vitte olyan messze az élet egyetlen gyermekét? Miért nem adott neki az Isten legalább még egy csemetét? Akkor talán nem lenne egyedül. Az urától réges-rég elvált… Nem volt túl szép a közös történetük.
Áldott ünnep? Az meg milyen? Gyorsan megtöröli a szemét és a szekrény mélyére süllyeszti az albumokat. Az egyik polcon ott lapul az unokának szánt ajándék. Népmesekönyv és diavetítő, meg néhány diafilm. De jó, hogy újra divatba jött és a filmkockákat nézegetve szabadon lehet mesélni… De idén a nagyi szerelme nem lesz itt… Nem lesz kinek örülni, nem lesz kivel bohóckodni. Nem tudja átölelni… Kezével végigsimít az ajándékokon és gyorsan becsukja a szekrényajtót.
Se fehér, se boldog nem lesz az idei karácsony, gondolja magában, miközben gépies mozdulatokkal az esti lefekvéshez készülődik. De még elég korán van, cseppet sem álmos, hát meggyújt egy gyertyát és bekapcsolja a tévét. Csupa csöpögős karácsonyi történet… Az egyik csatornán gyermekkórus adventi koncertje megy. Ez jó lesz, ezek a csilingelő gyermekhangok megnyugtatják a lelkem, gondolja magában…
Telik-múlik az idő, hirtelen erős fény szűrődik be a nappali ablakába. És valahogy ott is marad. Megállt egy autó? Ez egy taxi. Két felnőtt és egy kisember kászálódik belőle kifele, sok csomaggal. Megnyomják a kapucsengőt. Annyira izgatott, hogy papucsban, kabát nélkül rohan, szinte repül eléjük, pedig hideg van. Dehogy fázik!
Most van csak igazán melege, mikor meglátja az érkezőket. Anyuka, szerettünk volna meglepni. Már hónapok óta megvolt a repülőjegyünk. Akkor még nem tudtuk, hogy még egy örömhírünk is lesz neked. Tavasz végén érkezik a második kisunokád…
Ha van földi boldogság, akkor ez az, érezte, miközben szeretteit ölelte és kisunokáját a magasba emelte. Ahogy mindig szokta, ha hosszú idő után végre találkoztak. Kellett egy gyenge órácska, mikorra úgy-ahogy magához tért. Közben kiderült, hogy a sok útipoggyász között egy két finomsággal teli táska is van. A lányáék útközben még bevásároltak. Van minden bőséggel. De azért holnap kora reggel még begyúr egy jó nagy adag hókiflit. Azt mindenki imádja…
