Karácsony, a babaarcú tömeggyilkos
Azt mondja a magyar fővárost érdemtelenül bitorló, jézus születése napjáról elnevezett politikus, hogy ki kéne irtani a Fideszt meg a szavazótáborát. Egy nagykátai rendezvényen szó szerint ezt találta elböffenteni: „Legyen egy olyan alkotmányos béke Magyarországon, amihez az kell, hogy az a Fidesz, amit most ismerünk, ez megszűnjön. Beleértve azokat a szavazókat, akik most hisznek ezeknek a politikusoknak.” Mondta ezt jóságos babaarccal, szinte nyájas egyszerűséggel.
Amúgy nem szívesen veszem a számra a Karácsony, akárcsak a többi, hasonszőrű, hataloméhes senkiházinak a nevét. A Fekete-Győrét, a Márki-Zayét, a Jakabét, a Dobrevét. Akinek a nagyapjára nem sokan emlékeznek jó szívvel. A jóságos nagypapit Aprónak hívták, és arról híresült el, hogy annak idején felügyelte Nagy Imréék kivégzését. Később Apró bácsiék beköltöztek egy zsidóktól a nép nevében (tehát jogosan, hiszen ők voltak a nép) elzabrált budai villába, hogy ott tengessék szegény napjaikat, és ott szőjenek majd nagy terveket (mi legyen a magyar néppel) az unokák és unokavők. A mások unokáit verők.
Mindegyiknek a minősítésével nem akarom untatni az olvasót, egyébként is kár bevésni az emlékezetbe a nevüket arra a kevéske időre, amíg a bábos hagyja mozogni őket. Legyen annyi elég, hogy ezek a figurák mind a Kun Bélák, a Szamuely Tiborok, a Cserny Józsefek, a Kunfi Zsigmondok és a Böhm Vilmosok szellemi utódai, akik semmitől sem riad(ná)nak vissza. Ők a Lenin-fiúk mai reinkarnációi.
Némi pikantéria ott keveredik a korpa közé, hogy a Jakabék pártja néhány éve még azok ellenében alakult meg, akikkel most egy követ fújnak. Amit mellesleg összekevernek a hatalomtechnikai hadművelettel. Ám mint tudjuk, a jó diák holtig tanul, a még jobb diák meg annyira stréber, hogy mindennap felássa a tanító bácsi kertjét, és elszalad a boltba erős cukorkáért, ha Ferenc bácsinak arra támad gusztusa.
De vissza a szép nevűhöz. Hogy is gondolta ezt? Egy pártot meg lehet szüntetni, de egy szavazótábort? Hogyan lehet eltörölni a föld színéről azt a közel hárommillió magyar embert, aki a Fidesz szavazójának tekinthető? Legéppuskázzák őket? Be a Dunába velük? Vagy csak a recski tábort kellene felújítani (mondjuk templomok helyett, ugye)? Hogy Magyarország népességének milyen rétegei szavaznak erre vagy amarra a pártra, nem ennek az írásnak a célja taglalni, engem csak döbbentett meg, amit ez a jó ember mondott az eltörlésről. Mert ez kissé hátborzongató.
Az előválasztási zsebbábszínház amúgy komolytalan, hiszen ezek még arra sem adnak, hogy tisztességes urnák és szavazóhelyiségek lennének. A választások közeledtével azonban a csapat egyre agresszívebb lesz, egyre vaskosabb fenyegetéseket vág a fejünkhöz. A fenti „eltörlés” természetesen csak egy főiskolai tanár ízléstelen elszólása volt (miért is tudna szabatosan fogalmazni egy tanár, akinek hiperpasszív a tudása), de az alkotmányos jogrend lebontása a terveik közt szerepel.
Mintha ez lenne az egyedüli programjuk, azon túl, hogy ki tud nagyobbat mondani. Mert ezeknek semmilyen víziójuk az ország épülésére és gyarapítására, egyetlen tervük, hogy eltöröljenek mindent, ami tizenegy év alatt felépült és felvirágzott, és ami rövid pórázon tartotta őket. Hiszen már Lenin elvtárs is megmondta: megdönteni, megdönteni, megdönteni. Ja, Uljanov elvtárs nem ezt mondta, csak ők így értik.
Aztán ha valamilyen földrengés folytán mégis hatalomra jutnának, a bábos Feri bácsi majd szépen berakja őket egy dobozba, beteszi egy fiókba, a fiókot becsukja, a kulcsot meg rábízza Klárikára. És elégedetten beleül a miniszterelnöki székbe. Na persze nem azonnal, majd úgy fél év múlva. Hiszen az egymás cserélgetésében nagy a gyakorlat odaát. Ki ne emlékezne: Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai úgy sorjáztak egymás után, hogy közülük csak egy volt legitim kormányfő. Az is megbukott. A szemkilövő azonban szívesen visszatérne.
Jogos a kérdés: mi közünk nekünk, határon túl rekedt magyaroknak mindehhez és mindezekhez? Csak annyi, hogy tőlünk is megpróbálnának elvenni minden elvehetőt. Nem is rejtik véka alá, hogy teher számukra a határon túli magyarság. Azon túl, hogy cseszkók, románok, ukránok és jugók vagyunk, sok a probléma velünk. Elesszük a kenyeret az anyaország kisnyugdíjasai elől, és atavisztikusan ragaszkodunk ahhoz a nemzethez, amit ők csak lenyúlni akarnak.
Mit mondjak? Mi is oda kívánjuk ezeket, ahová valók…
