2019. március 31., 20:30

Kafkai egybeesések

Sommásan szólva: Franz Kafka ars poeticája a szorongás. Ez adja műveinek a feszültségét. Még a naplószövegeiben is ott érződik. „Egy roppant viharos éjszakán – írja a naplójában – egy diák, aki még könyve fölé görnyedt a padlásszobájában, panaszos hangokat hallott az udvarból. Felrezzent és hallgatózott, de akkor már csend volt, kitartó csend. Érzékcsalódás nyilván, mondta magában a diák, és tovább olvasott. Nem érzékcsalódás, rendeződtek ebben a pillanatban egymás mellé az éppen olvasott mondat betűi a könyvlapon.”

201710051459350.MAG-EUROPA_1-2.jpg

Mindezt rég olvastam, még valamikor a ’70-es években, s azt hittem, régen elfelejtettem. Majd a napokban, korunk furcsa szellemiségétől és valós történéseitől megrendülve, Machiavelli jutott az eszembe. Machiavelli észjárását emésztgettem, azt a minden erkölcsi alaptól és fékektől felszabadult, kíméletlen racionalizmust, amely egyedül a tettek eredményeit (pontosabban: hasznát) méltatja figyelemre, a tettek következményeit azonban nem. Levettem a polcról a Machiavelli művei c. vaskos kötetet, és találomra felütöttem. Választ kerestem korunk elszabadult (vagy inkább elvadult) haszonelvű racionalizmusára. Mutatis mutandis – nem zavartatva magam attól a több száz évnyi különbségtől, amely az olvasás pillanatában engem, a XXI. századi olvasót Machiavelli korától elválasztott.

Az elém táruló lapokon döbbenetes sorok teremtettek kafkai egybeesést saját korom történéseivel: „A vandálok kegyetlen népe behatolt Afrikába, átkelve a Spanyolország és Afrika között elterülő tengerszoroson. Eljöttek tehát, és mikor látták, hogy Afrika békés, gazdag és javakban bővelkedő, minden elképzelhető módon erőszakoskodtak az emberekkel és a természettel. Mindent felégettek és leromboltak, amerre csak elhaladtak. Kirabolták és megölték az embereket, nem kímélték a templomokat és a szent sírhelyeket. Nagyobb hévvel és gyűlölettel rombolták le a templomokat, mint a lakóházakat, és ha a templomot zárva találták, baltával rontottak az ajtajának. Hány kiváló hírű püspök és pap kínoztatott halálra, hogy bevallja, van-e aranya vagy ezüstje. Hiába adták oda mindenüket, mert azok mindig többre számítottak, az átadott javak arányában növelték a kínzásokat. Nem voltak tekintettel nemesi rangra, tudásra, nem tisztelték a papi hivatást, sőt ettől még nagyobb indulatba jöttek. Nem indította meg őket az öregség és a zsenge életkor, számtalan gyermeket ragadtak el az anyai karokból, vagy lábuknál fogva verdesték őket a földhöz, az anya szeme láttára.” 

Machiavelli írásából ennyi talán elég is ízelítőül. Szédülten kérdeztem magamtól, miről is olvastam? Korunk parabolája ez, vagy inkább a tükörképe? Olyan tükörkép, amely torzítás, fénytörés nélkül, a realitás felismertető látószögéből vetíti vissza saját korunk spekulánsainak és korifeusainak szemléletmódját és elvetemült tetteit. Olvasás közben, már a vége felé, felmerült bennem is a kafkai kérdés: nem érzéki csalódás-e véletlenül? Nemcsak a személyes elfogultságom sugallatára vonatkoztattam így saját koromra az olvasottakat? Ezért itt átadnám a szót egy-két mondat erejéig Douglas Murraynek, az Európa furcsa halála című, megdöbbentő könyv szerzőjének.

„A helyi (európai) lakosok minden esetben túl nagy árat fizettek azért, mert pozitív hozzáállással fogadtak több százezer érkezőt egy másik kultúrából (…) Mígnem egy karácsonyeste a volt svéd miniszterelnök azt találta mondani, hogy a svédek már nem érdekesek, a határok fiktív konstrukciók, így az ország már azokhoz tartozik, akik a jobb élet reményében mennek oda, s nem azokhoz, akik már generációk óta ott élnek.”

Elgondolkodtam. Érzéki csalódás? Talán félreolvastam valamit? Nem. Pontosan azt olvastam, ami a könyv lapjain írva volt.  Mégis, mintha Jorge Luis Borges prózáját olvastam volna, immár nem is az álom és realitás határán, mert a szörnyű kijelentés valósága ércnél valóságosabbnak tűnt. Csak nehogy maradandóbbá is váljon.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/13. számában)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.