Kabaréország kabarékormánya
Ján Mičovský az ország földművelésügyi minisztere a Mezőgazdasági Kifizetőügynökség (PPA), illetve a Szlovák Földalap berkeiben kirobbant botrányok miatt előbb beadta felmondását, majd közölte, meggondolta magát, mivel rengeteg sajnálkozó és támogató visszajelzést kapott. Folytatni akarja a harcot!
Talán még tartott a hirtelen pálfordulását bejelentő sajtótájékoztatója, amikor Eduard Heger miniszterelnök tájékoztatta a köztársasági elnököt az új földművelésügyi miniszter személyéről, aki nem más, mint Samuel Vlčan, az OĹaNO újabb jelöltje.
A tisztánlátás érdekében Ján Mičovský is az OĹaNO jelöltje volt az agrártárca élére, a jelenlegi miniszterelnök szintén az OĹaNO színeiben lett Matovič (OĹaNO) utódja. Elég nagy lehet tehát a fejetlenség a legerősebb kormánypártban, és nem kisebb a kormányban, ha egyszerre két miniszterben gondolkodnak ugyanannak a tárca élére.
De nem kell messzire mennünk Szlovákia rövid történelmében hasonló esetért, amikor a miniszterek valami miatt előbb benyújtották lemondásukat, majd nagy hirtelen meggondolták magukat. Tavasszal történtek furcsa, ehhez hasonló esetek! Azzal a különbséggel, hogy a távozásukat akkor bejelentő minisztereknek nagyobb szerencséjük volt, mint Mičovskýnak, mert maradhattak a posztjukon, az őket nevező pártok nem találtak, vagy nem is akartak találni a helyükre másokat, alkalmasabbakat, kevésbé alkalmasabbakat. Bár könnyen lehet, hogy a tavaszi miniszteri lemondások egy nagy szlovák színjáték kisepizódjai voltak.
Ez év március közepén előbb lemondott Milan Krajniak (Sme rodina) munka- szociális és családügyi miniszter, de nem volt sokáig munkanélküli, mert Zuzana Čaputová köztársasági elnök április 9-én újra kinevezte újra munkaügyi miniszterré. Nélkülözhetetlen!
Nem sokkal később hasonló sors érintette meg Sulík (SaS) gazdasági minisztert is, de ő sem járt pórul. „Ma voltam itt utoljára” – ezzel a pátosszal teli mondattal kezdte annak idején márciusban a sajtótájékoztatóját Richard Sulík az egyik kormányülés után, amikor bejelentette, hogy lemond gazdasági miniszteri posztjáról, és elbúcsúzott kollégáitól is. Korai volt elkiabálni a szándékot…
Nem sokkal később bejelentették lemondásukat Branislav Gröhling oktatásügyi miniszter és Ivan Korčok külügyminiszter is, mindketten a négypárti szlovák kormánykoalíció liberális pártjának, a Szabadság és Szolidaritásnak (SaS) a tagjai. Sőt, posztjáról való távozásáról adott hírt Mária Kolíková (Za ludí) igazságügyminiszter is, de ezt már senki se gondolta akkor komolyan. Ők öten – Krajniak, Sulík, Korčok, Gröhling és Kolíková voltak aztán a nagy visszatérők, akik végülis el se mentek soha. Csak térültek, fordultak egyet a civiléletben a minisztériumon kívül, aztán már vissza is ültek a bársonyszékekbe.
Bizonyára azt hitte szegény Mičovský is, hogy majd ő is megteheti ugyanezt. Csak rosszul mérte fel az erőviszonyokat, rá ezek szerint nincs akkora szükség, könnyen pótolható, talán a tárcája sem annyira fontos, mint a nagy visszatérőké volt.
Egy dolog azért elég sokatmondó és tanulságos! Ennek a szlovák kormánynak a röpke 16 hónapja alatt Krajčí egészségügyi miniszterrel és Mičovskýval együtt, aki ugyan nem tért vissza, már lemondott 7 minisztere és egy miniszterelnöke, akiből pénzügyminiszter lett egy látványos csereberével!
Felmerül tehát a kérdés, vajon jól választott legutóbb ez az ország? Köztük mi, magyarok is, akik szavazatainkkal részben hozzájárultunk ehhez a bukdácsoláshoz?
