Jövőépítés

Bár ma már az is bővítési ok, hogy az idáig kívül maradó országok máshoz ne csatlakozzanak. A törökökhöz? A muszlimokhoz? Vagy az oroszokhoz? Gazdasági szempontból még Kína is számításba jöhet. Viszont: ha a még nem EU-tag országokat befogadjuk (vagy nem), mi haszna (vagy kára) lenne abból Európának? Mi haszna/kára lenne abból a másik oldalnak? És egyáltalán: mi lenne a jó abban, ha Orwell víziója szerint három részre osztanánk ezt a bolygót? Elég furcsán hangzik ez, ugye?

Ha megnézzük, hogyan indult ez az egész történet, láthatjuk, mennyire messze kerültünk az eredeti elképzeléstől. A fejlődést és az ezzel járó átalakulást persze nem lehet kizárni, de a mássággal, változással megmételyezett lelkek nyilván csak a változást képesek látni egy tisztázatlan jövőképben, miközben a gyökerekről megfeledkeznek. Hiába mondja ezeknek az ember, hogy nem lesz az olyan jó, meg hogy gyökerek nélkül hiába süt a nap, mert gyökerek nélkül akkor sincs élet. Aki annyira oda van a fergeteges jövőtől, az úgy látszik képtelen a kiindulási pontra gondolni, arra tekintettel lenni.

Ez a bővítés elég fura dolog: azt mondják, föl kell gyorsítani az integráció folyamatát, s azáltal oldani a feszültséget. Az európai államok között sok a különböző feszültség, az oldása viszont, ahogy Brüsszelben képzelik, többnyire azt jelenti, hogy igazodni tessék a brüsszeli diktátumhoz.

Most a balkáni térséget szeretnék beszippantani, na de ott még föltűnőbb az egymás közti feszültség. Ezeket akarnák most fölvenni az EU-családba, hogy ellentéteik csillapodjanak. Olyan ez, mintha két verekedő lurkót az utcáról cukorral becsalogatnék a lakásomba abban a hitben, hogy akkor majd megszeretik egymást. Nem naiv ez egy kissé?

Ráadásul itt van ez a sajátos elképzelés, amely az Európai Egyesült Államok címszó alatt foglalható össze. Ez sincs érdek és haszon nélkül, erre mérget lehet venni. Csakhogy Európa nem terra incognita, amilyen Amerika volt, amikor megalapították az USA-t, s ahol az őslakosokat sikerült szinte kiirtani. A migránsok betoloncolása Európába valami hasonló fejleményt vetít előre. Akik ezt támogatják, vajon tudják, milyen következményekkel járhat ez? Európai értékekkel és őslakosokkal a rezervátumban?

Van ennek még egy másik oldala is. Amikor a közép-európai államokat „befogadták” az EU-ba, nagy nyereségnek, sőt győzelemnek tudtuk azt be. Holott azt is éreztük, hogy sem gazdasági, sem mentális (lélektani) szempontból még nem vagyunk arra alkalmasak. A fejlettebb Nyugat azzal csábított (és csábít továbbra is), hogy különböző előnyöket biztosít a fölzárkózáshoz, de azzal már nem dicsekszik, hogy ugyanakkor a többszörösét veszi vissza különböző rejtett formában.

Ismerős: segítség címén megvásárolnak egy gyárat, aztán szépen lesorvasztják, majd bezárják, mert nem gazdaságos, és saját (minőségileg silányabb) termékeikkel boldogítanak, s megbolondítanak az egyébként fölösleges szép csomagolással (pedig az sincsen ingyen, azt is a vásárló fizeti meg).

Ilyen módon hozzájutunk a csillogó-villogó nyugati áruhoz, ami annyira elkápráztat, hogy nem vesszük észre, milyen áron kapjuk. Ha valaki netán arra gondol, hogy a Nyugat jótékonykodva, önzetlenül kíván segíteni, az gyorsan felejtse el az ilyen föltételezést: haszon nélkül az orrukat sem fújják ki, inkább lógjon térdükig a takony: erre mérget lehet venni.

Meg hogy ne legyen ez olyan egyszerű: mi legyen az annyit ragozott mássággal? Szexuális összefüggésben (LGBT) azt agyontámogatják, úgyszólván propagálják, viszont ha kulturális kérdésekről van szó, letorkollják az embert, mert akkor brüsszeli egységről papolnak. Mintha nem tudnák, hogy Európa népei annyira eltérőek (a kultúra, hagyomány, történelem, vallás, stb. szempontjából egyaránt), hogy legföljebb elvont elvi keretszabályokkal lehet őket összefogni. Csakhogy Brüsszel is hatalmat akar, sok és egyre több hatalmat, a brüsszeli diktátum viszont csak úgy valósítható meg, ha a tagállamok kompetenciáját korlátozzák. Az pedig egyáltalán nem jó: ebbe a konfliktus eleve be van programozva.

Toleranciáról beszélnek – túl sokat is, csak sajnos egyirányú toleranciát képzelnek el. Így pedig nem lehet jövőt építeni. Az ilyen út a megosztottsághoz vezet.

Mi lenne a jó abban, ha Orwell víziója szerint tényleg három részre osztanánk ezt a bolygót? Három hatalomért, befolyásért, nyereségért marakodó részre?

Nem hiszem, hogy lenne nyertes.