Jónak lenni…
… multiéknál. Igen, csak azért mentem el a (brit székhelyű) multi áruházába, hogy jó legyek. Velem is jó volt a szájsebészem: a foghúzásért és a csinos kis matyóhímzésért kevesebbet kért, mint másfél éve, pedig ugye inflálódunk futólépésben manapság is.
Gondoltam, ha már a karitászom ide hirdette meg a szokásos karácsonyi gyűjtését, legyen így. Mániám, hogy ilyenkor nem lisztet, étolajat meg pástétomot, rizst veszek, hanem karácsonyi dolgokat. Szaloncukrot, Mikulás-csomagot, jobbfajta halkonzerveket, dobozba zárt aprósüteményt, teát, kávét meg tisztálkodási-higiénés kellékeket. És az áruház „kuponjából” is kérek, mert a 2 euró fejében állítólag ők is hozzátesznek adományban 2 eurót kupononként. Mondom is a kasszánál, hogy ötször legyen szíves lehúzni a kupont, mert 10 eurót szeretnék így adni. Ám nem megy, egy kupont csak egyszer! Ajaj, nehogy már tönkre menjen a bolt adakozó nagy szíve.
Mert hogyan is néz ki ez a jóságos nagy üzleti szív?
Nos: úgy két héttel korábban vettem egy csomag szaloncukrot, otthonra (a lehetséges vendégeim a kókuszosat nagyon szeretik). Elnéztem, pont olyan, mint tavaly volt, csak tíz dekával kevesebbet nyom és potom egy euróval drágább.
Most meg, hogy adományozásra veszem, látom, akciós. Közelebbről: pont ugyanannyiba kerül, mint két hete, de az ára most sárga árcédulán virít, amely mellé kitettek egy fehéret is, két euróval magasabb ár feltüntetésével.
Ügyes! És ha ahhoz az őslényfajtához tartozol, amelynek még törzsvásárlói kártyája sincs – mobilos appja meg végképp –, akciós ár sincs, számlázzák a megemeltet.
Az üzletlánc karácsonyi jótékonysági akciójában így tulajdonképpen megfizettetik veled a saját nagyvonalú adományuk árát is. (Duplán, mert a kuponjukért is fizetsz.)
Aztán majd karácsony tájékán közzé teszik, hogy milyen nagylelkűek voltak, mennyire és mennyivel támogatták a rászorulókat, mert ők nem csupán üzletemberek, emberbarátok is! Motoszkál a fejemben valami, a jószándékról meg a pokolra vezető utakról, pedig csak szerettem volna egy kicsit jó lenni, névtelenül, láthatatlanul.
Bevallom, jobban szeretem, ha a székhelyén gyűjt a jótékonysági szervezet, s ott veszem meg, amit adni akarok, ahol nekem tetszik.
A kisboltban nem akarnak átverni, nem akarják elhitetni velem, hogy ők csupa szívjóságból gyűjtést szerveznek jótékonysági szervezeteknek; náluk az értékesítés értékesítés, nem marketing. Ráadásul: nem néznek szellemileg elmaradottnak, aki a bűvészmutatványukból semmit nem vesz észre. Náluk az adományozás örömét nem rontja el a kirívó csalárdság.
