Aich Péter

2018. augusztus 14., 11:33

Jogok ütközése

Nagyon odavagyunk a jogainkért. Pontosabban azért, amit annak nevezünk ki. Alapvető jognak tartjuk, hogy bármire jogunk van. Mert állítólag akkor vagyunk szabadok, ha jogunk van, akkor élünk demokráciában, ha jogunk van. Úgy beszélünk a jogokról, mint holmi érinthetetlen szent tehénről.

Azt már ugyan nem tudjuk, mi tulajdonképpen a jog, és mire lehet egyáltalán jogunk, de kit érdekel. A jogról csak azt képzeljük, mint a szabadságról is: akkor van, ha szabadon azt tehetjük, amit akarunk, ami jólesik, főleg, ha rendhagyó. S akkor van demokrácia, ha ez így is van. Hogy ennek mi köze a népuralomhoz (a demokrácia ugyanis azt jelenti), az rejtély. Azt is alig tudja bárki, hogy a jog nincs kötelesség és felelősség nélkül – ezeket inkább koloncnak szokták tartani. Úgy véljük, a szabadság korlátlan, határtalan, s nem tudjuk, hogy a demokrácia fölöttébb kényes portéka, amivel csínján kell bánni, alapvető tulajdonsága pedig az, hogy általában önkényesen („testre szabva”) félremagyarázzák.

Így történhet, hogy ebben a jogáradatban az egyik jog a másikkal ütközik, szabadságot és demokráciát korlátoz.

Mi ilyenkor a teendő? Mikor az egyik jog érvényesítése lehetetlenné teszi a másik jog érvényesítését? Hadd világítsam meg ezt egy svédországi példával (a csúnya nyugatról, mert nálunk ilyen természetesen nem fordulhat elő).

Szóval Svédországban jogerősen ki akartak utasítani egy afgán férfit, amiért többszörösen vétett a törvények ellen. Egy svéd diáklány úgy vélte, ez ellen neki tennie kell. Megállapította, melyik repülővel fogják kitoloncolni az afgánt, s jegyet váltott arra a járatra, majd induláskor nem volt hajlandó leülni (a repülő csak akkor rajtolhat, ha mindenki ül). Azt kiabálta, csak akkor ül le, ha a kitoloncolandó afgánt leszállítják a repülőről, mivel otthon kínzásoknak vethetik alá. A svéd törvények értelmében nyilván nem lehet az utast leülésre kényszeríteni, sem kiutasítani a repülőről, ha viselkedésével akadályozza a rajtot. Az utasnak ugyanis jogai vannak. Csak az a joga nincs, hogy a rajtnál állva maradva veszélyeztesse testi épségét, ezt a pilótának meg kell akadályoznia. Az lett a vége, hogy az afgánt leszállították a gépről, mire a fiatal nő is kiszállt.

Vagyis: Svédországnak nyilván csak korlátozott joga van, hogy kitoloncoljon az országból egy bűnözőt, ha a bíróság úgy döntött. Ugyanakkor nyilván semmi joga nincs egy akadékoskodó polgárát rendre utasítani (leültetni, vagy akár kiutasítani a gépről), viszont „joga van” nem betartani a bírósági döntést.

Eléggé abszurd mindez. Pedig még folytatása is van. Kiderült, hogy az illető afgán erőszakos jellem, többször is összetűzésbe került emiatt a rendőrséggel, mivel – többek között – durván megverte a lányait meg a feleségét is. A fiatal svéd aktivistának hála ezt most tovább is megteheti (lehet, hogy erre is joga van?).

Elképzelhető, hogy a fiatal svéd nő naiv jó szándékkal próbált megakadályozni egy általa vélt igazságtalanságot. Kérdés, milyen információk alapján gondolta ezt és milyen vélt jog szerint cselekedett így. A migránsokról sok mindent terjesztenek, ebből azt hisszük el, amit akarunk – de mi az igazság? Adott esetben a svéd nő állítólag rájött, hogy tévesen cselekedett, de így utólag ez nem sokat ér. Nem csodálkoznék, ha zaftos büntetést kapna. Több oka is volna ennek: akadályozta egy legális bírósági döntés végrehajtását, akadályozta egy repülőgép menetrendszerinti járatát (ami nem mellékesen nem olcsó mulatság), viselkedésével hamis indulatokat váltott ki, akadályozta a járat utasainak jogát, hogy időben célba érjenek…

Úgy tűnik, a jog az úgynevezett politikai korrektség mentén érvényesül, ahol az igazság, az emberség, a józan ész legföljebb díszlet, főleg, ha migránsokról van szó, nehogy már megsértődjenek, vagy rasszistának nevezzék azokat, akik néven nevezik viselt dolgaikat.

A tanulságot vonja le ki-ki magának. De szerintem mielőtt jogokról kezdünk beszélni, bölcsebb előbb megbizonyosodni, tulajdonképpen miről beszélünk, mi mellett kardoskodunk. A magánvágyak ugyanis nem jogok, hanem azok, amik: szubjektív vélemények. Arra viszont nincs jogunk, hogy azokat másokra erőszakoljuk, miként nem egy úgynevezett véleményalkotó újság teszi.

1 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2018. szeptember 23., vasárnap

Rúgkapál a „kifutó kollekció”

A magyar szabadságot és függetlenséget szerető nép, bizonyította több alkalommal, hogy nem könnyű betörni, megtörni.

Molnár Judit 2018. szeptember 22., szombat

Tetemrehívás szegénységi bizonyítványokkal

Fekete történelmet írt az elmúlt héten az Európai Parlament a Sargentini‑jelentés jóváhagyásával, azzal, hogy szintre léptette a Magyarország elleni eljárás megindítását az uniós alapszerződés hetes cikke alapján.

Haják Szabó Mária 2018. szeptember 22., szombat

Népvándorlás 2.0

Évente mintegy 1 millió ember hagyja el Ukrajnát. Ezek az emberek nem emigrálnak, hanem egyszerűen csak munkát vállalnak más európai országokban.

Száraz Dénes 2018. szeptember 21., péntek

Nekrológ egy gimnáziumért

Az érettségi találkozók már előrevetítették a szomorú jövőt, csak bíztak a csodában.

Kolek Zsolt 2018. szeptember 19., szerda

Gyurcsány - megállt az idő

A többszörösen bukott pártelnök, miniszterelnök még mindig Messiásnak hiszi magát.

Matus Tibor 2018. szeptember 18., kedd

Felvidéki stratégia és a csillagjóslás

Víziókat, kitörési pontokat határozzunk meg. Ki-ki az ülés- és álláspontja szerint, mert természetes, hogy másképp gondolkodik egy nagyvállalkozó, és másképp egy kutató.

Száraz Dénes 2018. szeptember 17., hétfő

Barbatrükk a türk rokonság, vagy tényleg igaz?

Orbán Viktor magyar miniszterelnök teljes határozottsággal jelentette ki Kirgizisztánban, hogy a magyar nyelv a türk nyelvcsaládhoz tartozik. Ezzel hátat fordított a MTA hivatalos álláspontjának.

Molnár Judit 2018. szeptember 16., vasárnap

Üzenet a palackban

Tudjuk, a politikusacsarkodás, az izmozás a jelennek szól, a fejlesztési‑támogatási programok viszont a jövőnek.

Száraz Dénes 2018. szeptember 15., szombat

Most akkor ki is futamodott meg és miért?

Király Zsolt? Menyhárt József? Samu István? Mind együtt vagy egyikük se?...

Agárdy Gábor 2018. szeptember 13., csütörtök

A negyedik hatalom

Eljött az idő a váltásra. Máskülönben baj lesz...

HIRDETÉS
Vélemény
Száraz Dénes: Rúgkapál a „kifutó kollekció”

A magyar szabadságot és függetlenséget szerető nép, bizonyította több alkalommal, hogy nem könnyű ...

Molnár Judit: Tetemrehívás szegénységi bizonyítványokkal

Fekete történelmet írt az elmúlt héten az Európai Parlament a Sargentini‑jelentés jóváhagyásával, ...

Haják Szabó Mária: Népvándorlás 2.0

Évente mintegy 1 millió ember hagyja el Ukrajnát. Ezek az emberek nem emigrálnak, hanem egyszerűen csak munkát vállalnak ...