Aich Péter

2018. augusztus 14., 11:33

Jogok ütközése

Nagyon odavagyunk a jogainkért. Pontosabban azért, amit annak nevezünk ki. Alapvető jognak tartjuk, hogy bármire jogunk van. Mert állítólag akkor vagyunk szabadok, ha jogunk van, akkor élünk demokráciában, ha jogunk van. Úgy beszélünk a jogokról, mint holmi érinthetetlen szent tehénről.

Azt már ugyan nem tudjuk, mi tulajdonképpen a jog, és mire lehet egyáltalán jogunk, de kit érdekel. A jogról csak azt képzeljük, mint a szabadságról is: akkor van, ha szabadon azt tehetjük, amit akarunk, ami jólesik, főleg, ha rendhagyó. S akkor van demokrácia, ha ez így is van. Hogy ennek mi köze a népuralomhoz (a demokrácia ugyanis azt jelenti), az rejtély. Azt is alig tudja bárki, hogy a jog nincs kötelesség és felelősség nélkül – ezeket inkább koloncnak szokták tartani. Úgy véljük, a szabadság korlátlan, határtalan, s nem tudjuk, hogy a demokrácia fölöttébb kényes portéka, amivel csínján kell bánni, alapvető tulajdonsága pedig az, hogy általában önkényesen („testre szabva”) félremagyarázzák.

Így történhet, hogy ebben a jogáradatban az egyik jog a másikkal ütközik, szabadságot és demokráciát korlátoz.

Mi ilyenkor a teendő? Mikor az egyik jog érvényesítése lehetetlenné teszi a másik jog érvényesítését? Hadd világítsam meg ezt egy svédországi példával (a csúnya nyugatról, mert nálunk ilyen természetesen nem fordulhat elő).

Szóval Svédországban jogerősen ki akartak utasítani egy afgán férfit, amiért többszörösen vétett a törvények ellen. Egy svéd diáklány úgy vélte, ez ellen neki tennie kell. Megállapította, melyik repülővel fogják kitoloncolni az afgánt, s jegyet váltott arra a járatra, majd induláskor nem volt hajlandó leülni (a repülő csak akkor rajtolhat, ha mindenki ül). Azt kiabálta, csak akkor ül le, ha a kitoloncolandó afgánt leszállítják a repülőről, mivel otthon kínzásoknak vethetik alá. A svéd törvények értelmében nyilván nem lehet az utast leülésre kényszeríteni, sem kiutasítani a repülőről, ha viselkedésével akadályozza a rajtot. Az utasnak ugyanis jogai vannak. Csak az a joga nincs, hogy a rajtnál állva maradva veszélyeztesse testi épségét, ezt a pilótának meg kell akadályoznia. Az lett a vége, hogy az afgánt leszállították a gépről, mire a fiatal nő is kiszállt.

Vagyis: Svédországnak nyilván csak korlátozott joga van, hogy kitoloncoljon az országból egy bűnözőt, ha a bíróság úgy döntött. Ugyanakkor nyilván semmi joga nincs egy akadékoskodó polgárát rendre utasítani (leültetni, vagy akár kiutasítani a gépről), viszont „joga van” nem betartani a bírósági döntést.

Eléggé abszurd mindez. Pedig még folytatása is van. Kiderült, hogy az illető afgán erőszakos jellem, többször is összetűzésbe került emiatt a rendőrséggel, mivel – többek között – durván megverte a lányait meg a feleségét is. A fiatal svéd aktivistának hála ezt most tovább is megteheti (lehet, hogy erre is joga van?).

Elképzelhető, hogy a fiatal svéd nő naiv jó szándékkal próbált megakadályozni egy általa vélt igazságtalanságot. Kérdés, milyen információk alapján gondolta ezt és milyen vélt jog szerint cselekedett így. A migránsokról sok mindent terjesztenek, ebből azt hisszük el, amit akarunk – de mi az igazság? Adott esetben a svéd nő állítólag rájött, hogy tévesen cselekedett, de így utólag ez nem sokat ér. Nem csodálkoznék, ha zaftos büntetést kapna. Több oka is volna ennek: akadályozta egy legális bírósági döntés végrehajtását, akadályozta egy repülőgép menetrendszerinti járatát (ami nem mellékesen nem olcsó mulatság), viselkedésével hamis indulatokat váltott ki, akadályozta a járat utasainak jogát, hogy időben célba érjenek…

Úgy tűnik, a jog az úgynevezett politikai korrektség mentén érvényesül, ahol az igazság, az emberség, a józan ész legföljebb díszlet, főleg, ha migránsokról van szó, nehogy már megsértődjenek, vagy rasszistának nevezzék azokat, akik néven nevezik viselt dolgaikat.

A tanulságot vonja le ki-ki magának. De szerintem mielőtt jogokról kezdünk beszélni, bölcsebb előbb megbizonyosodni, tulajdonképpen miről beszélünk, mi mellett kardoskodunk. A magánvágyak ugyanis nem jogok, hanem azok, amik: szubjektív vélemények. Arra viszont nincs jogunk, hogy azokat másokra erőszakoljuk, miként nem egy úgynevezett véleményalkotó újság teszi.

1 HOZZÁSZÓLÁS
Karaffa János 2018. november 17., szombat

1989 üzenete: szeretetet ígértünk, nem feledjük!

Napjaink szabadnak mondott világában a fiatalok szerencsére már csak a tankönyvekből ismerhetik meg a közelmúlt diktatúráinak valóságát.

Kövesdi Károly 2018. november 17., szombat

Ünnep helyett – nehéz ébredés

Az évforduló érdeklődés hiányában elmarad – jutott eszembe múlt szombaton az e heti szombatra gondolva, amikor valami véletlen folytán rápillantottam a naptárra. Rossz kedvemben talált a naptár.

Kolek Zsolt 2018. november 17., szombat

November 17-e, a közönybe fulladó ünnep

Mind több érv szól amellett, hogy mára történelemmé lett a közel három évtizede hátunk mögött hagyott államszocialista múlt, s vele együtt az azt lezáró, bársonyosnak mondott forradalom.

Molnár Judit 2018. november 16., péntek

Nyertesek, meg a vesztes

Nincs olyan választás, amely ne szolgálna meglepetéssel.

Pomichal Krisztián 2018. november 15., csütörtök

Ki vert át kit? – tévedés a titkos észak-koreai rakétatámaszpontok története

Úgy tűnik, víznyelő méretű lyukra futott a New York Times.

Czibula Csaba 2018. november 15., csütörtök

A hatalomvágy diszkrét bája

Egy dolog biztos, már nem úgy van, mint volt régen, ahogy a Muzsikás énekelte anno.

Száraz Dénes 2018. november 14., szerda

Kétfajta elnöki látásmód

Kétfajta elnöki megközelítés, kétfajta szemlélet!

Fülöp Antal 2018. november 13., kedd

A szavak hitele

Ha nyelvfilozófus volnék, az alábbi jegyzetet talán így kezdeném: A világ tiszta és világos elgondolása csak a dolgok megnevezése által lehetséges.

N. Gyurkovits Róza 2018. november 12., hétfő

Dunaszerdahely, Somorja és Bugár „macskái”

Legnagyobb felvidéki kutyabarátunk, Bugár Béla igencsak lenézi a macskákat.

Száraz Dénes 2018. november 11., vasárnap

Eltűntek sok helyen az őrzők a strázsákról! Miért?

Nemzetietlenekké és lassan már nemtelenekké is válunk, azzá akarnak formálni minket!

Vélemény
Karaffa János: 1989 üzenete: szeretetet ígértünk, nem feledjük!

Napjaink szabadnak mondott világában a fiatalok szerencsére már csak a tankönyvekből ismerhetik meg a közelmúlt ...

Kolek Zsolt: November 17-e, a közönybe fulladó ünnep

Mind több érv szól amellett, hogy mára történelemmé lett a közel három évtizede hátunk ...

Molnár Judit: Nyertesek, meg a vesztes

Nincs olyan választás, amely ne szolgálna meglepetéssel.