2018. április 17., 10:01

Jobbikos csók, liberális ölelés

Egy hét telt el a váratlan bejelentés óta, hogy megszűnik a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió. A hír – értékrendtől és pártállástól függetlenül – megrázta a magyar közvéleményt, mert ismét kiderült, a sajtó és az újságíró szakma védtelenné válik, ha tulajdonosi pozícióból akarnok pénzemberek önös érdektől vezérelve csak eszközként, ócska kis hatalmi játékuk eszközeként tekintenek a sajtóra.

Magyar Nemzet

Most is csak ennyi történt. Simicska a Jobbikkal rossz lóra tett, és miután a választások nem hozták meg a kívánt eredményt, s a Simicska-birodalomban ezerrel gründolt Vona Gábor cukisága megbukott,

a nem éppen a kifinomultságáról elhíresült nagyvállalkozó, mint használt rongyot, eldobott egy nyolc évtizedes szellemi terméket és értéket. Egyértelmű, a korábban szebb napokat is megélt Magyar Nemzet csak neki nem jelentett semmit.

Mint ahogy az újságírói sem, dolgozhattak bármilyen elkötelezettséggel, hivatástudattal is. Megdöbbentő volt hallani a szombati, lap melletti szimpátiatüntetésen, hogy jó tollú, neves újságírók pályaelhagyásról beszéltek. Persze, érthető a keserűségük. A lap tulajdonosa szemrebbenés nélkül átlépett rajtuk.

A hagyományosan konzervatív-jobboldali lap valóban fényes múltjáról sokan és sokat leírtak már az elmúlt napokban. Az elmúlt majd’ 80 év laptörténelme a következetes, konzervatív értékrendjéhez makacsul ragaszkodó sajtóterméket láttatja, egészen a 2015-ös nagy váltásig, amikor is Simicska Orbán Viktor ellen fordult, és a Nemzetet is irányvonalváltásra kényszerítette, ellenzéki térfélre szorította. Valószínűleg nem csak az olvasók nem tudtak azzal mit kezdeni, hogy az oldalakon, ahol korábban a konzervatív értékek szellemében születtek az írások, hirtelen más szellemiség is megjelenhet, az addigi jó egyszeriben fő gonosszá válik, ráadásul a lap hasábjairól Vona Gábor szélsőjobbról lóg ki. Méltánytalan ez a lap múltjához. Ebben azért a bukás vastagon kódolva volt.

A szerkesztőség nem lehetett könnyű helyzetben az elmúlt években, hiszen vélhetően voltak olyanok is, akiknek saját korábbi önmagukkal is szembe kellett menniük az új irányvonal mentén, s most látható, sok köszönetet nem kaptak a laphoz való hűségükért.

A Magyar Nemzet búcsúztatása érdekes szlovákiai magyar dimenziót is kapott, miután kiderült, hogy a lap utolsó, a szombati tüntetésre időzített számát – amelyet szamizdat Magyar Nemzet fejléccel adtak ki –, a 40 ezerből 20 ezret Pozsonyban, az Új Szó közbenjárásával a Petit Press nyomdájában nyomtak ki, miután Magyarországon nem találtak nyomdát, amely vállalta volna a lap kinyomását. Mi tagadás, meglepő! A liberális értékeket valló szlovákiai magyar napilap segíti a Magyar Nemzetet. Naivaknak a szolidaritás és a kollegialitás nemes eszméje is jó érv lehetne, ennél azonban sokkal többről is szó van.

Ezúttal is a megveszekedett Orbán-ellenesség, ami szövi ezt a kapcsolati hálót. Ilyenkor az értékrendek és hitvallások sem mérvadóak. És már Vona sem szúrja senkinek a szemét.

Egy történet jut eszembe. 2012 tavaszán, még a Szabad Újság főszerkesztőjeként az Új Szó akkori főszerkesztőjével, Molnár Norberttel voltam meghívott vendég a Komáromi Szalon beszélgető estjén. Egy héttel a szlovákiai parlamenti választások után. A közönség soraiban helyet foglalt az Új Szó szerkesztő bizottságának az elnöke, Szigeti László is, aki ugyancsak élesen bírált, mert a választások utáni lapszámban a magyarországi pártreakciók között ott volt a Jobbik sajtóközleménye, mint ahogy a többi párté is, amely az ügyben fontosnak tartotta a megszólalást. Az est egy jelentős része azzal telt, hogy magyarázkodnom kellett, nem vagyok szélsőjobbos és a lap sem az, csupán azért, mert megjelent benne egy-két mondat Vonáék reakciójából.

A billog azon az estén rajtam volt, teret adtam a szélsőjobbnak. A leckét megtanultam: nem elég demokratának lenni, annak is kell látszani.

Ez a történet máig elevenen él bennem. Ezért is álltam meg a hír fölött, hogy az Új Szó segíti a Magyar Nemzetet. A lapot, ahol Vona Gábor neve is megjelenhetett. És nem csupán kisbetűvel leírva. Persze, azóta egy másik leckét is megtanultam a liberális szótárból: Mindent szabad! De csak liberális barátainknak! Mert ez a szélsőség már nem az a szélsőség…!?!

Mielőtt bárki bármit is félremagyarázna, ez a gondolatmenet nem a Magyar Nemzet ellen íródott, őszintén kívánom, hogy a Magyar Nemzet újra önmagára és egy jobb gazdára találjon, olyanra, aki az újságírók munkáját becsüli, s aki számára a lap nem csupán eszköz, hanem cél lesz.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.