Itt a bónusz, hol a bónusz!?
Elsőre jó hír a gyermekes családoknak, hogy a szlovák a parlament elfogadta a családsegítő intézkedéscsomagot. Mondhatnánk úgy is, az utolsó pillanatban észre tért a kormány, hiszen hónapokig csak az ukrajnai menekültek sorsát oldotta. Nyilván jó pontokat akart szerezni valahol, valakiknél. Meg aztán, zuhanórepülésben a vezető kormánypárt népszerűsége, ezért Igor Matovič megint álmodott egy nagyot, aminek végeredménye, hogy a családok zsebébe valamivel több kerül, mint eddig.
Ezt a szegény kormányt még az ág is húzza, hiszen nem elég, hogy egyenesen a koronavírus-járvány kezdetén jutott hatalomra és az első két éve jórészt az országos tesztelésekről, a karanténokról és félresikerült kompenzációkról szólt, idén februárban, második tőrdöfésként megkapta az orosz-ukrán háborút is.
Ez bizony már túl sok, hát még úgy, hogy a koalíciós partnerek is ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol csak tudnak. Míg az egyik kormánytag populista intézkedésekkel próbál javítani valamit a renoméján, addig a másik csak excel-táblázatokat lát maga előtt, nem emberi sorsokat, neki csak a minél kevesebb kiadás és minél több bevétel az érdeke.
Ezért aztán azok közé a bizonyos fogaskerekek közé egyre több homok, kavics, mi több, ék kerül. Nem csoda, ha nyikorog, meg-megáll, néha működésképtelenné válik.
De térjünk vissza a csomaghoz. Ennek lényege, hogy júniusban egyszeri 100 eurót kapnak minden gyermek után a családok, júliustól pedig 30 euró lesz a családi pótlék. Ezt januártól 40 euróra emelik. Az adóbónusz összege is nő, annál magasabb, minél kisebb a gyermek. Nyilván az volt a szempont, hogy a kisgyermekkel az egyik szülő általában gyesen van, eleve kevesebb a bevételük, mintha mindketten dolgoznának. Ez még valahol érthető is, habár tudjuk: kis gyermek kis gond, nagy gyermek nagy gond.
Ahol nem történt lényeges változás, az a családi pótlékok rendszere. Az a nevetséges összeg, amit a szülők eddig kaptak, még az iskolai ebédre, vagy a napi iskolába utazásra sem volt elég. A pár eurós emelésből talán ezekre a költségekre már futja, de nem éppen igazságos, hogy ezt mindenki megkapja a gyermeke(i) után. Teljesen függetlenül attól, milliomos-e vagy minimálbérből él. Érdemes lett volna talán jövedelmi határt szabni, ami felett ez a juttatás már nem járna és inkább azoknak adni többet, akik kevesebből élnek. Más országokban már bevált, hogy a családi pótlék a gyermek életkorával együtt fokozatosan – sávosan – emelkedik. Más szükségletei vannak egy csecsemőnek, vagy kisgyermeknek, mint egy középiskolás vagy egyetemi diáknak. Abszolút egyszerű megoldás lehetett volna 15 éves korig egy alacsonyabb összeg, afölött pedig egy jóval magasabb. A 100 eurós havi családi pótlék továbbra is csak álomkategória marad, pedig ez már valódi segítség lenne a családoknak.
A kormány, ha szociális intézkedést hoz, általában mindig a legszegényebb rétegen akar segíteni.
Túl nagy vállalás, ha mindenkinek akar adni valamicskét. Főleg úgy, hogy üres az államkassza, és a juttatást valahonnét el kell venni. Ott pedig szintén hiányozni fog. A bőkezűséget gyakorolja a kormány akkor, amikor a józan paraszti észre kellene hallgatni és sokkal jobban átgondolni, kinek és mennyit adunk. Ad hoc intézkedésekben mindenesetre jók vagyunk!
A legnagyobb hiányosságot abban látom, hogy nincs átgondolt stratégia, hosszú távú, évtizedekre szóló program, egymásra épülő szakaszokkal. Pedig egy jó minta már létezik Európában. A magyarországi családpolitikát lehetne követni, le lehetne koppintani. Annál is inkább, mert Szlovákia a leggyorsabban elöregedő európai országok egyike. Néhány évtized múlva komoly kihívások elé nézünk. Kevés lesz az aktív kereső és sok az eltartott.
Persze az is érthető, hogy a rendkívül helyzet rendkívüli megoldásokat igényel. A járvány és a háború okozta infláció- és áremelkedéscunamit valahogy kezelni kell. Különben az elszegényedés még nagyobb méreteket ölt, a középosztály lassan lecsúszik, eltűnik. Talán, ha a kormány nem költött volna annyit az értelmetlen országos tesztelésekre, tesztek milliárdjára, oltási bónuszra és egyebekre, akkor most a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna. Mert úgy fest, a településektől és a megyéktől veszik el azt a pénzt, amiből a családtámogatást finanszírozzák. De ez már egy másik történet...
