2019. április 26., 16:50

Isten fölemelt ujja

Amilyen döbbenettel kezdődött a nagyhét, olyan iszonyattal ért véget a Jézus feltámadását ünneplő keresztény világ legszentebb ünnepe, a húsvét. Egyik infernót követte a másik. Ám míg az első „baleset” volt, a másik kitervelt tömeggyilkosság. Vagy ki tudja? Lehet, mindkettő egyazon tőről fakadt, csak más-más elkövetőkkel.

tűz a notre dame-ban

Nyilván sok vélemény és elmélet lát még napvilágot, már amennyiben a médiacsászárok ki nem cenzúrázzák a világsajtóból az általuk álhíreknek tartott másfajta véleményt a párizsi Miasszonyunk temploma pusztulásáról. Mert ma már ott tartunk, hogy feszítsdmeget (fake news) kiáltanak mindenre, ami nem illik bele a fősodratú liberális véleményterrorba. Talán megtudjuk egyszer, talán sosem, mi okozta a párizsi Notre Dame pusztulását.

A találgatások mögött azonban ott sorakoznak a riasztó tények, amelyeket nehéz elhallgatni. Csak tavaly ezer támadás történt Franciaországban keresztény templomok ellen, és alig egy hónappal a Notre Dame tragédiája előtt akadályozta meg a rendőrség Párizs második legnagyobb templomának, a Saint Sulpice-nak a felgyújtását.

Az emberi fekáliával telepingált templomfalak, a szentek ledöntött és összetört szobrai olyan jelenségről vallanak, amilyet néhány évtizede még elképzelni sem tudtunk. Talán kevesen emlékeznek, mekkora felháborodást váltott ki 1972-ben annak az elmeháborodottnak a tette, aki Michelangelo Piétájának esett neki egy kalapáccsal. Azóta negyvenhét év telt el, de ma már az akkori barbár merénylet szinte gyermeki csínynek tűnik.

Nehéz nem látni a baljós párhuzamokat, és egyre nehezebb eltitkolni (bár a mainstream média mindent elkövet ennek érdekében), hogy a muszlim terroristák és az európai anarchisták kereszténygyűlölete valahol ugyanazt a célt követi: lezülleszteni Európát, lerombolni a klasszikus értékeket, ledönteni azt a fundamentumot, amely zsidó–görög–keresztény értékrendünket jelenti. Elsöpörni mindent, ami útjában áll a „nyitott társadalomnak” nevezett agybeteg kísérletnek.

A birodalomépítés klasszikus modellje rajzolódik ki a szemünk előtt. De milyen birodalom lesz az, amelyben az összezagyvált, kevert népek, kultúrák és vallások harca már a kezdet kezdetén vérbe, tűzbe torkollik?

Az elméletektől függetlenül szinte arculcsapásként hatott, hogy az európai birodalom vezetéséről álmodozó Macron elnök, a bankárvilág kreatúrája már akkor kamerába mondta, amikor még izzott a parázs: a Miasszonyunk temploma baleset áldozata lett! Mintegy megadva az alaphangot, mit higgyen az egyre nyugtalanabb nép, amely fél éve tüntet a Champs-Élysées-n. A szlovákiai magyar déja vu-t élhetett át: mintha csak a Kaliňák–Fico-párost látta volna, amikor siettek bejelenteni, hogy Malina Hedvig hazudik. És Macron gyorsan meghirdette a nagy nemzeti egységet, amely az ő vezényletével győzelmet fog ülni a gonosz fölött.

A húsvétvasárnap reggeli Srí Lanka-i tömegmészárlás a párizsinál egyértelműbb üzenet volt: egy aránylag békés szigetországban gyilkoltak meg háromszáznál több keresztényt.

De már szinte meg sem lepődik az ember. Csak mered a képernyőre, és az első döbbenet után gyorsan napirendre tér a dolgok fölött, mert néhány hónap vagy hét múlva jön a következő merénylet, és az egyik gaztett feledteti a másikat.

Vagyis feledtetné, de most már a kölni karácsonyi erőszakoskodás után a legszentebb keresztény ünnepre csapott le az iszlám terrorizmus. Maga az iszlám állam úgy szűnt meg, hogy elszaporodott világszerte.

Nekünk, magyaroknak jusson eszünkbe, hogy a világon az egyetlen ország Magyarország, amely kormányszinten foglalkozik a keresztényüldözéssel. Az ENSZ, az EU és a többi világszervezet a füle botját se mozdítja, láthatóan el sem éri az ingerküszöbét, hogy évente négyezer keresztényt gyilkolnak meg a világon.

E tekintetben hasonló a helyzet, mint két évezrede, amikor Róma katakombáiban bujkáltak Krisztus követői. Azért remélem, gyermekeink, unokáink nem kényszerülnek bunkeréletre, és hogy isten felemelt ujja a lángoló katedrális képében erős figyelmeztetést jelent az istentől elrugaszkodott Európának.

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/17. számában)

Megosztás
Címkék