Isten éltessen, Magyarország!
Születésnapot ünneplünk államalapító Szent István király ünnepén, a magyar állam megteremtését, amely minden magyar ünnepe szerte a nagyvilágban. Így vagyunk ezzel a Kárpát-medence kis szegletében, a Csallóközben is. De így vannak vele a székely testvéreinken át a dél-amerikai magyarokig, akik kellő tisztelettel és alázattal emlékeznek meg első nagy királyunkról.
Van mit ünnepelnünk a mai korban is? Abban a korban, amikor a szomszédban háború zajlik, amikor megosztott a társadalom, amikor különböző ideológiák akarják elnyomni a kereszténységet és a nemzetállamokat? És még folytathatnánk a sort jó pár negatív felsorolással. Mégis adjuk meg az ünnepeltnek, ami jár, azaz a tiszteletet és a jókívánságokat.
Mert igen is kijár Magyarországnak és a magyar népnek a tisztelet immár több mint ezer éve. Még akkor is, ha vétkeztünk, ha sokszor letértünk a jó útról, vagy éppen ideig-óráig hamis álpróféták jelentek meg és új Messiásnak hirdetve magukat akarták vezetni a magyar népet.
Voltunk, vagyunk, leszünk. Ismerős a jól hangzó, de ugyanakkor mély tartalommal bíró kijelentés.
Néha vannak azért olyan körök, akik átesnek annak a bizonyos lónak a túloldalára, és inkább nagyobb mértékben kedvelik az éppen hódító világideológiát, mint a saját nemzetállamét.
Államalapító királyunk bölcs meglátása tette lehetővé, hogy a mai napig fennmaradjunk és országa legyen a magyarságnak. Bár megcsonkítva, mégis létezik és él a magyar.
A mindennapi embert sok minden aggasztja és nyomja a lelkét. Ilyen a megélhetés, a háborúk, a politikai csatározások. Mégis az ünnep attól szép, ha megállunk és felülemelkedünk ezeken a dolgokon és ha csak egy percre is belegondolunk a küldetésünkbe. Abba a küldetésbe, amelyet István király szánt nekünk. Megmaradni és gyarapodni. Nem könnyű feladat ez, sok nemzet már belerokkant.
Az ünnep attól is szép, ha felköszöntjük az ünnepeltet. Vajon mit tudunk letenni jelképesen az ünnepi asztalra mi felvidéki magyarok? Rajta lenne a megosztottság, az önfeladás, a beolvadás? Vagy rajta lenne az értékmegőrzés, a jövőkép, a szülőföld megbecsülése?
Ma mindannyian felköszönthetjük államalapító Szent István királyunkat. Ki így, ki úgy saját maga dönti el mit rak le az ünnepi asztalra.
Vagyunk még jó páran, akik építeni szeretnénk Szent István király országát és megőrizni azokat az értékeket, amelyek évszázadokon keresztül megtartották őseink hitét.
Mi, hozzájuk csatlakozunk és keressük egymást, de kinyújtjuk kezünket a többieknek is. De a választás minden esetben a másik félen is múlik.
A jóság erényének gyakorlása elvezet majd téged a teljes boldogsághoz. – jegyezték fel Szent István királytól. Legyen ez az erény a mi mentsvárunk és jelmondatunk.
