Iskolakonyhák diszkrét bája
Ha a kedves Olvasó felidézi magában iskolás éveit, vajon mi jut az eszébe? A mindig egyforma állagú és ízű, csak más színű ízetlen egyenlevesek, vagy éppen a mennyei sült csirke fejes salátával? Biztos vagyok benne, hogy rossz és jó étkezdei élményekből mindannyiunknak bőven van a tarsolyában. De mitől finom a menzán az étel? Hát legalább két dolog kell hozzá, jó szakács és minőségi alapanyag.
A főzés mára kész tudománnyá nőtte ki magát, miközben az iskolai étkezdék még mindig normák és előírások szerint próbálnak olyat főzni, hogy azt a válogatós, otthon elrontott gyerekek meg is egyék. Erről az iskolakonyhán dolgozók hosszú történeteket tudnának mesélni… Arról is, hogy mennyibe kerül a liszt- és hisztaminérzékenyek vagy éppen a cukorbeteg gyermekek ebédje. Nincsenek még oly távol azok az idők, amikor az ilyen gyermekek szülei úgy hordták be az óvodába, iskolába csemetéiknek az ebédet, vagy pedig délben hazavitték őket, mert a konyhán nem főztek nekik. Szerencsére ez már a múlté, de normák még vannak.
Még igen, de lehet, hogy már nem sokáig. Az oktatási miniszter ugyanis az iskolai étkeztetés reformját zengte be.
Kevesebb cukor, több zöldség és gyümölcs, könnyű húsok, teljes kiőrlésű gabonafélék…
Nagyvonalakban ezeknek kellene felkerülni az étlapra. Szép elgondolás, hiszen figyelembe veszi a fiatal, fejlődésben lévő szervezet tápanyagigényét. De ahhoz, hogy az édes és fűszeres-húsos ételekhez szokott csemete megegye ezt a fajta kaját, alaposan le kell fárasztani. Ez is benne van a minisztériumi tervezetben. Több mozgás és megfelelő étkezés.
Papíron nagyon szépnek tűnik az egész.
Előremutató, mi több trendi az is, hogy lehetőleg helyi termelőktől szerezzék be az összes alapanyagot, amiből az iskolai konyhákon főznek, és ideje végső búcsút inteni a félkész és fagyaszott termékeknek, amelyek meggyorsítják az ételkészítés menetét, csak épp az étel értékét rontják.
Szinte látom is, ahogy naponta halat, görög salátát, gyümölcstálakat raknak a kis nebulók elé, és rántott hús helyett pároltat kapnak a tányérjukra. Lehet, hogy a rizsfelfújt is belefér olykor-olykor, igaz, jóval kevesebb cukorral…
De ki fogja ezt megfizetni, mert az napnál is világosabb, hogy a jelenlegi pénzkeretből minderre nem fogja futni. Aki próbál egészségesebben élni, az minden bevásárlásnál megtapasztalja, hogy a kasszánál mennyivel fizet többet az egészséges, ám valljuk be töredelmesen, sokszor ízetlen élelmiszerért, és milyen sokba kerül a friss zöldség és gyümölcs is. Bár az iskolakonyhák olcsóbban szerzik be az alapanyagot, mint az egyszeri vásárló, csodát ők sem fognak tudni tenni.
Csak több pénzből lehet minőségibb, egészségesebb, jobb tápértékű ebédet varázsolni a tanuló ifjúság elé.
A menü megváltoztatása sem megy egyik napról a másikra, az új recepteket ki kell próbálni, vagy egyenesen meg kell kreálni. Úgy, hogy ott is „működjenek”, ahol egyszerre több száz gyermek számára főzik ezeket.
Van még egy másik szempont is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jobb, ha őszintén bevalljuk, a mai gyermek válogatós, finnyás, több ételt nem is hajlandó megenni. Sokat pedig egyenesen az óvodában vagy az iskolában ismer meg.
A főzelékek, a különféle levesek egyesek számára az újdonság varázsával hatnak. Ismerik viszont a pizzát, a gyrost és a hasábburgonyát csirkefalatkákkal…
S fújják az összes környékbeli pizzázó nevét. Ez is árulkodik valamiről, ugyebár?
Egy biztos, az otthon cukros teán és üdítőitalon szocializálódott gyerektől komoly elvárás lesz, hogy megigya az ebédhez a tiszta vizet. Hát akkor hogy fogja megenni azokat az ételeket, amelyekhez egyáltalán nem szokott, amelyek számára esetleg élvezhetetlenek lesznek? Ettől joggal tarthatnak az iskolai konyhafőnökök. Még több étel fog kárba veszni, mint eddig?
Iskoláskoromban alig akadt az osztálytársaim között, aki megette a salátalevest. Már a látványa sem volt túl bizalomgerjesztő… Viszont majdnem verekedtünk az aranygaluskáért. A mai elkényeztetett gyermekek még nálunk is jóval válogatósabbak. És hát mi tagadás, mondjuk ki, kövérebbek is. Fára mászás és fogócska helyett inkább a mobiljukat nyomkodják naphosszat. Nagyon rájuk fér a több tornaóra és az egészségesebb koszt is. Csak az a kérdés, mindezt hogyan tudjuk lenyomni a torkukon?
